Előd

Feljegyzések a súgólyukból

2003.09.01. 00:00

Programkereső

Karvezetést, valamint szolfézs-zeneelméletet tanult, de sem a katedra, sem a színpad nem vonzotta. Bányai Rita pontosan tíz esztendeje súgó az Operaházban, a következő évadtól a súgók vezetője. A napokban kezdte próbálni a Vérnászt.

Hány kiló?

– Ezt inkább nem mondom meg. Most jöttem vissza szülési szabadságról, maradjunk annyiban: bő tízessel vagyok több, mint kellene.

Nem akartam udvariatlan lenni, csupán arra voltam kíváncsi, hogy van-e a súgóknál súlykorlátozás.

– Nincs, de ha arra gondol, hogy a súgólyuk szűk, hát igaza van, elég szűk. Különösen az volt, amikor nyolc hónapos terhesen ültem benne.

A szülés előtt egy hónappal még dolgozott?

– Dolgoztam volna tovább is, csakhogy akkoriban éppen A kékszakállú herceg vára ment, és abban a darabban, a hetedik ajtónál olyan félelmetes zene szólal meg, hogy a hasamban hatalmasakat ugrott félelmében a gyerek. Akkor azt mondtam: köszönöm, most egy időre befejezem.

Szóval szűk a hely, úgyhogy Pavarotti még levezetésképpen se menjen el súgónak.

– Tényleg jobb lesz, ha más munkát keres. Még egy átlagos darab közben is fészkelődik az ember, de egy Wagner-operához már fizikum is kell.

Súlykorlátozás tehát nincs. Más feltétel?

– Zenei végzettség, valamint a német, az olasz és a francia nyelv olvasási szintű ismerete. Én a Zeneakadémián végeztem, karvezetést és szolfézs-zeneelméletet tanultam.

Miért a súgólyukat választotta a színpad helyett?

– Az opera világa nagyon vonzott, a színpad kevésbé. 1993-ban olvastam egy hirdetést, amelyben súgót kerestek az Operaházba, jelentkeztem. Behívtak próbasúgásra, megfeleltem, pedig azt megelőzően…

…utoljára az iskolában súgott.

– Ahogy mondja. Szerettem segíteni.

Amit bizonyára dörgedelmes intőkkel honoráltak a tanárok.

– Egyszer sem kaptam ezért intőt. Talán mert ügyesen csináltam.

Azóta még ügyesebb lett, hiszen meg kellett tanulnia énekelve súgni.

– Szó sincs róla. Csak prózában súgok. Én a ritmusban, a megszólalás helyében és a szövegben segítek.

Azért ismeri a dallamokat?

– Persze hogy ismerem. A legtöbb szerepet talán el tudnám énekelni, de az első néhány frázist biztosan. Furcsa előadás lenne…

Éppen elég lehet a szövegre és a ritmusra figyelnie. A súgó sohasem hibázik?

– Megesik, hogy nem eléggé koncentrált, vagy beugróként nincs mindig a helyzet magaslatán. Ilyenkor a karmester le is cserélheti, akár előadás közben is.

Azt mondja, olykor a súgó helyett is be kell ugrani. Azért furcsa szakma a magáé. Egy súgót ugyanis még a meghűlés sem döntheti le a lábáról. Dolgozni még akkor is tud, ha elmegy a hangja.

– Csakhogy a súgó nem suttog. Az nem volna segítség. Képzelje el: az énekes folyamatosan énekel, a zenekar is játszik, úgyhogy nincs mese: hangosan kell segíteni.

És sokszor?

– Itt a házban elég gyakran, de ez nem is csoda, mert itt egy-egy énekesnek annyi szerepe van, annyi mindent kell fejben tartania, hogy néha bizony leereszkedik a lila köd. Van, akinek csak némán és artikulálva szabad súgni, van, akinek még azt is mutatni kell, merre induljon. De, mondom, ez főleg a számtalan szerep miatt van.

Nagy kellemetlenségek?

– Megesett, hogy az énekes másik dallamot kezdett énekelni, a zenekar teljesen mást játszott, én vadul integettem, hogy nem ez következik. Azokban a pillanatokban litereket izzadtam.

Mit lehet ilyenkor tenni?

– A karmester segítségével össze kell fésülni a dolgot. Azzal viszont végképp nem lehet mit kezdeni, amikor például az énekesek viccből más szöveget énekelnek a próbán, aztán ez rögzül bennük.

Meséljen!

– Nem túl szalonképes.

Annál jobb.

– A Varázsfuvola egyik dialógusában Sarastro valami olyasmit mond, hogy „ennél már csak a lelked feketébb”. Amit persze próbán máshogy mondtak.

Hogyan?

– A lelket az alféllel helyettesítették. Balszerencsére az előadáson is…

Csak operát vállal?

– Zenés darabot bármit.

Egy raper azért nem volna könnyű eset.

– Neki nem is súgnék, ő tanulja meg a szöveget. Ha már abból él, hogy gyorsan, frissen, ropogósan beszél.

A premierek után a súgó is kap virágot?

– Sokszor előfordul, hogy az énekesek leadják a virágot a súgólyukba, külön megtapsolnak minket. Egyszer-kétszer még a színpadra is fel akartak hívni. Érezzük a szeretetet.