Előd

Mi számít?

2003.09.06. 00:00

Programkereső

Kadosa Pál születésének centenáriumára Ha élne, a mai nappal töltené be századik életévét Kadosa Pál.

Mit mondjak, jobb lenne most születésnapi köszöntőt írni, még sok boldog és termékeny évet kívánni a Mesternek, nem lenne rossz időnként el-eljárogatni hozzá, ha másért nem, hogy beleszippanthassunk az aurába, amely körüllengte még akkor is, amikor már meglehetősen elhagyta legendás ereje és munkabírása. Nem számít, hogy nem tartotta magát nagy tanárnak, tanulni akár észrevétlenül is lehetett tőle. Ma, amikor hovatovább az ember nem emlékszik a tegnap történtekre sem igazán, Kadosa szavai kitörölhetetlenül élnek bennünk, tanítványokban. Pedig keveset beszélt, csendes, visszahúzódó ember volt. Még csak azt sem lehet mondani, hogy különleges, rendszerbe foglalható módszerei lettek volna; ő sokkal, de sokkal nagyvonalúbb volt. Pontosan tudta, kihez, mikor, mennyire s főleg hogyan kell hozzányúlni.

Nem számít az sem, hogy előadóművészként mennyire becsülték kortársai, hogy milyen reputációt vívott ki a hazai és nemzetközi koncertéletben. A legendák megkérdőjelezhetők, a pályatársak visszaemlékezéseit az eltelt idő rózsaszínűbbé varázsolhatja, vagy éppen sötétebbé teheti, a felvételek azonban önmagukért beszélnek. Még akkor is, ha készítőjük az előadóművészetet – saját bevallása szerint – marginális tevékenységként űzte. Kikezdhetetlen jelentőségű úttörő szerepe, amely a XX. századi zene fáradhatatlan propagálására irányult egy olyan korban, amelyben az ilyesféle aktivitás nem volt különösen kívánatos, felbecsülhetetlen. No persze megtehette, egy időben élet s halál ura volt – mondják sokan ma is. Igazán fontos ez? Van-e jelentősége ma már annak, hogy közéleti funkciói gyakorlásában milyen tévedéseket követett el? A mi szakmánkban egyedüli érvényességgel a megszólaló hangok bírnak, s emiatt nem számít az sem, hogy földi létének végeztével milyen gyorsan próbálnak meg valakit elfelejteni. Az idő nagyobb úr annál. Kodály életművét is káprázatos sebességgel próbálták meg eltüntetni egyesek. Tegyük a kezünket a szívünkre, akik még hiszünk a zenében: igazuk volt?

Megkockáztatom: még az sem számít, hogy a mai piac hogyan értékeli, hová helyezi Kadosa Pált, a zeneszerzőt. Tökéletesen áll rá is, amit Schoenberg egy alkalommal Gershwinről mondott: az almafát nem érdekli, hogyan fogadják termését a fogyasztók. Mint alkotó elérte a legtöbbet, megtalálta egyéni hangját, alapvetően magyar zenét írt, méghozzá úgy, hogy sikerrel kerülte el a Bartók-, illetve Kodály-epigonizmust, kitanulta és gyakorolta a mesterséget olyan fokon, ahogy csak nagyon-nagyon kevesen, művei egytől egyig kifejezik az érát, amelyben élt és alkotott. Mindez túlél előítéleteket, negligálást, alantas szándékokat. Nem szólva arról, hogy folyton-folyvást jönnek az újszülöttek: épp a minap kaptam egy meglehetősen szemrehányó hangú e-mailt több tizenéves amerikai diáktól, akik kérdik, vajon miért nem hozzáférhető több Kadosa-mű zeneműboltokban, hanglemezeken, az interneten? Mi számít, ha nem ez?