Jácint

Grencsó és a Csodaautó

2003.09.13. 00:00

Programkereső

Minden tizedik jegyvásárló ajándék CD-t kap Kalandos világ, kedélyes múlt, színgazdag álomképek – Grencsó István új lemezzel jelentkezett. A bemutatót szombat este a Trafóban tartják, az erre az alkalomra jelentősen kibővült Kollektívával. Ráadásul – kísérleti jelleggel – minden tizedik jegyvásárló ajándékba megkapja az aktuális CD-t.

Grencsó István kétségkívül a magyar dzsessz egyik legprogresszívebb egyénisége. Jószerével sosem tudni, mivel rukkol elő legközelebb. Nemcsak a stílusok, de a különböző zenei korszakok között is meglepő könnyedséggel és magabiztossággal vándorol: egykor a kortárs avantgárd dzsessz irányából indult, a kilencvenes évek végén a századelő dzsessz-, illetve a negyvenes-ötvenes évek filmvilágát idézte meg, később a legfrissebb popzenékhez nyúlt, ezzel megmutatva a jövő dzsesszének egyik lehetséges irányát is.

Mint mondja, ő mindenhol ugyanazt játssza, csak az aktuális környezet adja meg annak végső formáját. De nemcsak a zenei szövet, hanem az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más. A Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, ma már viszont tudatosan cseréli a muzsikustársakat. Ahogy ő fogalmazta, „nagyon jó ez a folyamatos mozgás, hogy a Kollektíva hol kibővül, hol beszűkül. Ez az állandó frissülés nem engedi megsavanyodni, megposhadni a zenét. Ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok elevenen tartják az egészet.”

A rajongók és a tisztelők persze nem mindig tudják ezeket a kalandozásokat követni, de Grencsó szerint majd utolérik, majd megszeretik őket, idővel a helyükre kerülnek az albumok. Ez a sokszínűség persze a lemezkiadásnak sem tesz jót, de egyébként is annyira kis példányszámban adnak el CD-ket, hogy már csak ezért is felesleges ezen gondolkodni.

A Dream Car Grencsó sorrendben tizedik albuma alapvetően egy gyerekdiafilm „képsoraira” épül: két álmodozó kisfiú beül a Meseautóba és képzeletben bejárja a világot. Miként a képek, úgy a hozzá kapcsolódó tételek is kellően sokszínűek, az egymástól viszonylag távol eső zenei világok (dzsessz, kortárs, rap) itt könnyedén váltanak át egymásba, érnek össze, szervesülnek eggyé. E látszólagos eklektika a hajszálra ötvenperces műben meglepő egységet alkot, mindenből épp annyi van benne, amennyi kell, remek ellenpontokkal és hangszerelői bravúrokkal. Több vonatkozásban időutazás: nemcsak a bevágott nyolcvanas évekbeli reklámok idézik a múltat, hanem sok esetben a zenei megoldások is. Miként Végső Zoltán fogalmazta meg az ajánlóba, a Meseautó „újkori avantgárd retro-mise, ahol dzsessztónusok keverednek középkori szakrális momentumokkal és kompromisszummentes alkotói szándékkal”.

Bár Grencsó István a lemezanyagot augusztus közepén Ravazdon már egyszer bemutatta, ott valójában csak minimálváltozatát hallhatták az érdeklődők: az erre az alkalomra átszerkesztett, átkevert, rövidített zenére játszott rá élőben, plusz Bata Rita improvizált hozzá táncokat. A szombati bemutatón azonban várhatóan teljes lesz a csapat, a Grencsó– Benkő–Jeszenszky alaptrió mellett Hajnóczy Csaba, Kenderesi Gabi, Szemző Tibor és a Voces énekegyüttes lép színpadra.