Nándor

Gyász és vidám zene

2003.09.14. 00:00

Programkereső

Az utolsó Buenos Aires-i napon, a koncert után Szőnyi Ferenc magyar nagykövet vendégei voltunk, megnéztük a híres argentin tangót. A kis színpadon pici zenekar játszott, zongora, hegedű, nagybőgő, három tangóharmonika. Ők hárman egyik térdükre helyezték a hangszer közepét, kihúzták, betolták, közben a három tartó láb tökéletesen egyszerre mozgott, lüktetett a tánc ritmusára.

A tangó gyönyörű, a táncosnők lehetetlenül magassarkú cipőben, hosszan kivágott szoknyákban pörögtek egyik lábuk körül, bemutatva a legmeglepőbb variációkat. Végre hallhattam itt Astor Piazzola darabokat az eredeti közegben, teljesen autentikus előadásban, sajnos fülsüketítően felerősítve.

Négyórás buszozás után értünk ma Rosarioba, és este a színházban szomorú hír fogadott. A koncertünk szponzora, a város híres, közismert mecénása, aki a zene mellett számos iskola, kórház nagylelkű támogatója volt, tegnap autóbalesetben meghalt. Beszéddel és egyperces gyásszünettel kezdődött a koncert. Utána be kellett jönnöm a színpadra, és el kellett kezdenem Sztravinszkij Kártyajáték balettzenéjét, ami kifejezetten vidám, játékos darab. Műsorváltozásra nem volt lehetőség, arra sem, hogy akármivel áthidaljuk ezt a lehetetlen hangulatváltozást.

Borzasztó nehéz volt bejönni, meghajolni, látni a komor, megdöbbent arcokat, megfordulni és beinteni az első akkordot. Harsány, szinte cirkuszi motívumokkal indul ez a zene, az ellentét döbbenetes lehetett egy-két perccel a gyászhír bejelentése után. Nem volt mit tenni, játszani kellett, vállalni a vidám balettzenét, azt, hogy az élet megy tovább. A közönság a szokásosnál többet, erősebben tapsolt, úgy éreztem, talán könnyebb is így, hogy ez a darab az embereket egyértelműen visszazökkentette a koncerthangulatba.