Salamon

A jazz új otthona

2003.09.16. 00:00

Programkereső

Jazzklub nyílt a Váci út 19-ben. A JazzOtthon a későbbiekben más művészeti ágak otthona is szeretne lenni. Az új szórakozóhelyről Kovács Miklós szervezővel beszélgettünk.

Fagerendákra fellógatott függőágyak, középen színes textilekbe bújtatott matracok, körülöttük összecsukható székek szabálytalan sorokban, és az „Elnézést kérünk, de szigorúan nemdohányzó helyiség” felirat fogadott a Mountex ház harmadik emeletén. A kis emelvény és rajta a hangszerek győztek meg, hogy jó helyen járok, ez az a koncertterem, amely a tervek szerint csütörtök esténként jazzklubként működik majd.

Nemcsak klubként, mi tényleg otthont szeretnénk adni a jazznek – javít ki Kovács Miklós, ahogy végigkalauzol az épületen. Az otthonteremtés ötlete Eichinger Tibor jazz-zenészé, aki egyben a jazzestek szerkesztője is. Mindketten úgy gondolták, a városban alig van olyan hely, ahol hétről hétre igényes jazzt lehet hallgatni koncertszerű körülmények között – vagyis nem úgy, hogy közben sistereg a kávéfőzőgép, csörögnek az evőeszközök, és emberek tucatjai igyekeznek túlharsogni a zenét. A JazzOtthon épületében is (egy emelettel lejjebb) működik korcsma, de a teremben a zenéé a főszerep. A megnyitó koncerten az Eichinger Quartett játszott, a következő hetekben pedig a Brezó Quartett, a Jazzpression, a Gadó-Eichinger Duó, a Kovács Linda Kvartett, a Kardos Négyes, a Nigun és a Váczi Dániel Trió lép fel. A koncepció tulajdonképpen egyszerű: már rutinos, de nem nagy, „befutott” formációk lépnek fel, akik többnyire saját szerzeményeket játszanak, és zenéjük szerves része az improvizáció. Nincs szigorú műfaji megkötés, a jazzen belül bármilyen irányzatot követhetnek, legyen az klasszikus, klezmerrel fűszerezett vagy éppen a rock felé hajló jazz. A klub idővel két-három együttes rendszeres koncerthelyszíne, otthona lehet.

Kovács Miklós azonban ennél is többet szeretne: a hét többi napjára irodalmi felolvasóesteket, klubdélutánokat, performance-előadásokat tervez. Máris látható egy tárlat: a falakon annak a Szendrő Szabolcsnak a fényképei lógnak, aki mozgássérült létére megmászta a Himalája csúcsait, és „mellesleg” nagyszerű fotókat készített. Egyelőre nincsenek további konkrét tervek, de, mint mondja, a hely adottságai a fent említett programoknak is megfelelnek, és úgy tapasztalja, volna igény rájuk. Hiszen például nem egyszerű helyszínt találni a manapság egyre divatosabb performance-oknak, happeningeknek – hetente egy estén ezek is otthonra találnának itt. A termet bérlő hegymászóboltot üzemeltető cég pedig valódi mecénásként nyitott mindenféle kulturális eseményre, programra.

Addig is, ameddig a további tervek körvonalazódnak, csütörtök esténként várják a jazzkedvelőket, akik úgy tűnik, máris felfedezték a helyet: a nem túl hangos kampánnyal beharangozott nyitókoncertre is többtucatnyian váltottak jegyet.