Bence

Festményekből teremtett muzsika

2003.09.17. 00:00

Programkereső

A dzsessz, a world music és a new age határán egyensúlyozva sajátos és izgalmas zenei világot teremtő Djabe együttes ma este a debreceni Lovardában, holnap a miskolci Bartók Béla Művelődési Házban, szombaton pedig Budapesten, a Petőfi Csarnokban mutatja be Táncolnak a kazlak című, nemrégiben megjelent lemezét. A hattagú csapat produkciói iránt külföldről - elsősorban Nagy-Britanniából - is egyre komolyabban érdeklődnek.

A Táncolnak a kazlak című lemezen hallható instrumentális kompozíciókat a két éve elhunyt festőművész, Égerházi Imre - az alföldi festészet jeles mestere - képei ihlették. A témaválasztás korántsem véletlen, hiszen a művész fia, Égerházi Attila a Djabe együttes gitárosa és vezetője. "2001 őszén kezdtünk gondolkodni egy lemezen, amelynek eredetileg a Pictures címet akartuk adni, mert sokféle zenei hangulatot szerettünk volna megörökíteni. Közvetlenül édesapám halála után felmerült bennem a gondolat, hogy a számokban az ő képei által festett hangulatokat kellene visszaadni. Túl személyesnek tartottam azonban az ötletet, és zenekarvezetőként nem akartam a többiekre ráerőltetni. Néhány hónappal később Barabás Tamás, a Djabe művészeti vezetője vetette fel, hogy mit szólnék ahhoz, ha a Pictures darabjait Égerházi Imre festményeire írnánk.”

Barabás és Égerházi több száz festményt néztek át, s ebből mintegy negyvenet választottak ki, amelyek a megszülető új zeneműveket inspirálták. "Nekem is meglepő volt, hogy Tamás milyen érzékenységgel tudta magyaros, néha Bartókot idéző témákkal visszaadni a Téli Hortobágy vagy a Szemrehányás című képek hangulatát. Kihívást is jelentett számunkra az Alföld, a Hortobágy, az erdélyi vagy a kárpátaljai táj megjelenítése a zenénkben, hiszen korábban arab, afrikai, dél-amerikai és indonéz motívumokat építettünk be.” Az új albumra vendégként meghívták az indiai zene ismert hazai mesterét, a tablán játszó Szalai Pétert, s ezáltal a hangzás újabb színekkel gazdagodott. Égerházi Attila azt mondja, a Djabe szó szabadságot jelent, és zenei filozófiájuknak is ez az alapja, így egyáltalán nem jelentett problémát, hogy a Hajdúböszörményi utcarész című szerzeményben tabla adja a ritmikus alapot, és ugyanebben a számban szopránszaxofon is megszólal (Ben Castle).

A Táncolnak a kazlak most zajló lemezbemutató turnéjának koncertjeit látványos fénytechnika és videokivetítés kíséri, így az előadások komplex audiovizuális élményt nyújtanak. Az elmúlt napokban Sopronban, Szolnokon és Zalaegerszegen léptek fel; a sorozat ma este kedvelt koncerthelyszínükön, a debreceni Lovardában, majd holnap Miskolcon folytatódik. A budapesti lemezbemutatót szeptember 20-án, szombaton este tartják a Petőfi Csarnokban.

A Djabe együttes a kilencvenes évek közepén alakult; közvetlen előzménye az ugyancsak nehezen kategorizálható, kreatív és improvizatív zenét játszó Novus Jam volt. A kezdeti időszakban csupán ketten - Égerházi Attila és az ütőhangszeres Sipos András - alkották a zenekar magját, majd 1997-től már kvartettként működtek, miután csatlakozott hozzájuk az említett Barabás Tamás basszusgitáros-zeneszerző, illetve a hegedűn és trombitán játszó (az utóbbi időben szólistaként is figyelemre méltó lemezeket készítő) Kovács Ferenc. 2001-ben újabb két taggal bővült a Djabe: Kovács Zoltán zongorista és Banai Szilárd dobos is fontos szerepet vállalt az elmúlt időszak sikereiben. A szakma és a közönség öt évvel ezelőtt figyelt fel rájuk, amikor a nemzetközi hírű gitárművész, Snétberger Ferenc közreműködésével készítették el a Witchi Tai To című lemezt, melynek címadó száma egy híres indián szaxofonos, Jim Pepper sokak által feldolgozott szerzeménye.

A később Aranyzsiráf díjjal kitüntetett lemez utómunkálatait a legendás londoni Abbey Road stúdióban fejezték be. Azóta is kitűnő szigetországi kapcsolatokkal rendelkeznek: nemcsak a szaxofonos Ben Castle gyakori vendégük, hanem a Genesis együttes egykori muzsikusa, a világhírű Steve Hackett is. Ennek is köszönhető, hogy a zenekar iránt mostanában komoly érdeklődés mutatkozik a szigetországi koncert- és fesztiválszervezők részéről.
A Djabe az elmúlt öt évben rendkívül termékeny volt: saját lemezkiadójuk, az ugyancsak Égerházi Attila vezette Gramy Records gondozásában sorra jelennek meg hanghordozóik (lásd keretes írásunkat) - köztük az új stúdiólemezek mellett koncertfelvételek gyűjtőknek, s az egyre gyarapodó rajongói klub tagjainak szóló ritkaságok. Nyilvános koncerten viszont meglehetősen ritkán hallhatók. "Talán a műfajtalanság nehezíti meg a dolgunkat: nem eléggé dzsesszes, nem eléggé worldös, nem eléggé new age. Lehet, hogy itthon ezért nem nagyon hívnak bennünket koncertezni.” Különleges zenei útjukról azonban a jövőben sem szeretnének letérni, ezért a lemezek mellett inkább saját finanszírozású turnékon keresik a kapcsolatot a közönséggel.

Djabe-kislexikon

A zenekar tagjai: Barabás Tamás (basszusgitár, zeneszerzô, hangszerelô); Égerházi Attila (gitár, zenekarvezetô); Kovács Ferenc (hegedű, trombita); Kovács Zoltán (billentyűs hangszerek), Banai Szilárd (dob), Sipos András (ütôhangszerek)
Az alapítás éve: 1995
Diszkográfia: Djabe (1996), Witchi Tai To (1998), Witchi Tai To Tour (VHS, 1998); Lay-A-Loya (maxi, 1999); Ly-O-Lay Ale-Loya (1999), Tour 2000 (2000), Újrajátszás (2001), Update (2001), Djabe Archive (VHS, 2002), Amit az Update-rôl még tudni lehet (2002), Flying (DVD, 2002); Videoarchívum 2001–2002 (VHS, 2002); Evolúció (2002), Live in Slovakia (2002), Táncolnak a kazlak (2003), Erre táncolnak a kazlak (maxi, 2003).
Kitüntetések: Aranyzsiráf díj (2000), eMeRTon-díj (2002)
Honlap: www.djabe.hu