Lukács

Melyik hang hamis a dalszínházban?

2003.09.19. 00:00

Programkereső

Várhatóan még hosszú ideig fog elhúzódni a Magyar Állami Operaház vezetőinek munkaügyi pere. A jelenlegi ügyvezető igazgató, Fülöp Attila nem tudja elképzelni, hogy az azóta betöltött állásba helyezzék vissza az esetlegesen pernyertes korábbi fő-zeneigazgató Győriványi Ráth Györgyöt, illetve a szintén elbocsátott Locsmándi Miklós főigazgatót.

A 2001-ben kinevezett főigazgatót és a főzeneigazgatót tavaly júniusban alkalmatlanság címén mentette fel Görgey Gábor akkori kulturális miniszter. Azóta egyedül Abrudbányai Zoltán, az Operaház elbocsátott titkára nyert pert, azt az ítéletet azonban megfellebbezte az intézmény. Győriványi és Locsmándi szintén az Operával és a kulturális minisztériummal pereskedik. A Magyar Állami Operaház vezetői közül Szinetár Miklós intendáns-főigazgató külföldi útja miatt Fülöp Attila ügyvezető nyilatkozott lapunknak. Szerinte a parlamenti kulturális bizottság ülésén is bebizonyosodott, hogy a két korábbi vezető nem alkalmas feladatai ellátására. Szerinte Győriványi soha nem dolgozott állandó munkahelyen, az operát pedig távirányítással akarta működtetni. A főzeneigazgató mindezt hazugságnak minősítette, mondván, ő egész napokat töltött az épületben, egyetlen egyszer ment el külföldre, amikor korábbi, két és fél hónapra szóló szerződését teljesítette, ám akkor is napi kapcsolatban maradt az intézménnyel. Fülöp azt is Győriványi szemére veti, hogy a béremelés elveinek kialakításakor nem érvényesültek a nyugdíjkorhatárhoz közeli, ismert művészek korábbi érdemei, akik hosszú éveken át aprópénzért énekeltek itthon. Győriványiék ugyanis nem emelték volna meg például a Kossuth-díjas Kincses Veronika fizetését, velük ellentétben ezt a legújabb vezetés megtette, ezt viszont Győriványi minősít hibának. Szerinte ahogyan Svéd Sándort, Simándy Józsefet, illetve a már nem éneklő nyugdíjasokat nem lehet kárpótolni, úgy az elhasználódott hangú szólistákat sem érdemes. A felmentett főigazgató úgy tartja, regnálása idején minőségi szelekciót indított el a társulatnál. A világszínvonalon teljesítő művészeknek kiemelt fizetést kívántak nyújtani, amire lehetőséget biztosított az, hogy a tárca a korábbi 2 milliárd forint helyett 6,3 milliárdra emelte az éves költségvetést.

A Győriványi értékítélete szerinti - a társulatnak mindössze 10 százalékot kitevő -, nemzetközi színvonalon dolgozó művészek javadalmazását a sokszorosára emelték, mielőtt más vezető hazai vagy külföldi együttes leszerződtetik őket. A többi kategória bonyolult pontozási rendszer bevezetése után alakult ki. Az énekesek és hangszeres művészek hozzáállását, pontosságát, fegyelmezettségét főnökeik pontozták, és csak ez után került sor a meghallgatásra. Ezt a rendszert egy ember kivételével mindenki elfogadta, az értékelést pedig 3-4 fő kivételével szintén mindenki jóváhagyta - teszi hozzá Győriványi.

Mindkét fél különbözőképpen ítéli meg, hogy Győriványi Ráth Györgynek, mint fellépő karmesternek alkalmanként 1 millió forint fellépti díj járt, a premiereken pedig ennek duplája. Míg Fülöp ezt a hozzáállást nevetségesnek tartja, Győriványi szerint Szinetár Miklósnak nem lett volna joga ahhoz, hogy nyilvánosságra hozza ezeket a tételeket. Ennek ellenére - mint lapunknak elmondta -, ő természetesen vállalja, hiszen annak idején úgy alkudott meg a minisztériummal, hogy ha vezényel, akkor azt a külföldi gázsijának feléért teszi meg itthon. Ez szerinte méltányos, Fülöp viszont arra hivatkozik, hogy a főzeneigazgató karmesteri ténykedése - a fizetésen túl - 27 milliójába került volna az Operának.