Gyöngyi

Tulajdonképpen: miért?

2003.09.23. 00:00

Programkereső

Kocsis Zoltán átdolgozásában adja elő a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Bartók Húsz magyar népdalát Csütörtökön játssza el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével és részben átdolgozásaival Bartók Húsz magyar népdal című művét. Átlagos zenehallgatóban két kérdés vetődik föl: mi ez a darab? És vajon miért kell átdolgozni?

A kérdéseket az elérhető legilletékesebbnek is föltettük. Amikor a His Master’s Voice lemezcég 1928-ban Magyarországra jött, két tucatnál is több hanglemezt készítettek a Múzeum körúti stúdióban. A felvételek többsége Kodály-népdalfeldolgozás volt. Elképzelhető, hogy Bartók meg akarta mutatni, ezt is tudja úgy vagy bartókabbul, mint Kodály, és ebből a dacból születhetett meg a Húsz magyar népdal.

- Vajon az életmű szempontjából egy ilyen fontos darabot miért nem adnak többször elő?

– Egyrészt ki énekel a világban magyarul? Másrészt ki szeret úgy énekelni, hogy a bonyolult harmóniákkal teli kíséret szinte zavarja? – kérdez vissza Kocsis Zoltán. – Emlékszem, amikor vidéken játszottuk a mű eredeti változatát, a koncert után egy ankéton megkérdezték, hogy minek kellett a gyönyörű népdalokat a zongorakísérettel elrontani.

- Ha én is ezt kérdezném, mit válaszolna?

– Amit Kodály és Bartók talán egymás között is tisztázott. Kodály feldolgozta a népdalokat, és szép, illusztratív kíséretet írt hozzá, ami néha egyszerű, néha bonyolultabb, de mindenképpen kongeniális. Bartók viszont írt egy Bartók-művet, amelyben mellesleg, akár lényeges elemként, inspiratív tényezőként, esetleg ürügyként ott a népdal. A kíséret ezekben a dalokban néha a IV. vonósnégyesre hasonlít, néha az 1. zongoraversenyre, ami máris válasz arra, hogy miért nem játszszák a darabot. Egy operai korrepetitor számára túlságosan nehéz a mű, egy zongorista azonban ugyanezzel az erőfeszítéssel inkább megtanulja valamelyik zongoraversenyt. Ha mégis ezt akarná eljátszani, hol talál hozzá énekest? Van-e ideje egy énekesnek, hogy az életéből fél évet eltöltsön ezekkel a darabokkal? Nem kell meglepődni, hogy nem játsszák, de attól még ezek a dalok egyenrangúak Bartók más zsánerű remekműveivel, a zongoraversenyekkel, a vonósnégyesekkel.

- Érdemes meghangszerelni egy ennyire ritkán hallható darabot?

- Már azért is érdemes, mert Bartók a húszból ötöt átdolgozott kis méretű szimfonikus zenekarra. De azt is kihallom a hangszereléseiből, hogy bárcsak volna nagyobb zenekar, akkor megcsinálta volna az egészet, csak közben dolgoznia kellett az V. vonósnégyesen, a Zenén, a Kétzongorás szonátán. Engem viszont nem kötöttek sem a lehetőségek, sem az idő, és jó fél év alatt elkészültem a hiányzó tizenöt dallal. Egy pillanatra sem gondoltam arra, hogy a Bartók által preferált kis zenekarral dolgozzak.

- Akkor viszont miért nem dolgozta át a már meghangszerelt ötöt is, hogy legalább egységes legyen a hangzás?

- Mert nem tudom jobban megcsinálni, és mert nem hiszem, hogy a bemutató után bárki is azt fogja mondani, hogy azért megcsinálhattam volna azokat is.

- Bírhatják az énekesek hangerővel egy szál magukban, nagyzenekar és kórus előtt?

- Megnézhetjük például Richard Strauss partitúráit vagy Schönberg Gurreliederjét, ahol egy 32 szisztémás partitúraoldalból egyetlen szisztémát foglal el az énekhang. Vagy beszélhetnénk Wagnerről, aki szintén nem volt tekintettel az énekesekre. Ha a zene karaktere olyan, akkor a legnagyobb, legextrémebb hangszerelési megoldások is indokolttá válnak, illetve egy kis karmesteri jóakarattal megoldhatók a problémák.

- Csak a szöveg nem lesz érthető.

- A szöveg érthetősége nem hangszerelési kérdés. Van, akinek akkor sem lehet érteni szövegmondását, ha nagyon áttetsző hangszerelés van alatta. Ez énektechnikai faktor. Mellesleg, amikor a Bartók által gyűjtött fonográfhengereket hallgattam, kiderült, hogy a népi énekesek nemigen tartják fontosnak, hogy a szöveg érthető legyen.

- Van még egy érv a hangszerelés ellen, mégpedig az, hogy nagyon kifejező önmagában is a zongorakíséret.

- Az biztos, hogy ha hangszereléseim műsorra kerülnek, és utána összevetik a zongorajátékommal, általában a zongorajátékom nyer. Ha azt mondják, hogy jobban zongorázok, mint hangszerelek, akkor azt felelem, hogy valamiért mégis fölmerült bennem: nem elég a darabhoz a zongora. Ha csak két hang erejéig, de valami többletet kell ennek jelentenie.

- Mi a folytatás? Kiadásra, lemezfelvételre nincs engedélye az örökösöktől.

- Engem egyetlen cél vezet, hogy a világon minél többen megismerjék a Húsz magyar népdalt. Zongoristák, énekesek, közönség.

- De ehhez szükség lenne a kottára is.

- Nem fontosabb az előadás? Tegyük föl, megjelenik a gyönyörű kotta. Hányan fogják megvenni? Aki megveszi, vajon belenéz-e vagy csak fölteszi a polcára? Ha eljátsszuk, legalább valami akusztikus élmény éri az embereket. És az élmény esetleg továbbviszi az ügyet. Hihetetlenül erős ez a zene. Legalább olyan jó, mint a IV. vonósnégyes vagy a Rapszódiák. Számomra erőteljesebb darab, mint a Cantata profana. A hierarchikus rendben szeretnék előkelőbb helyet biztosítani a darabnak.

- Melyiknek? Az eredetinek vagy a hangszerelésnek?

- Teljesen mindegy. Magának a darabnak.

- Nem túlzás ezen dolgozni fél évig?

– Néha gondolok arra, hogy sokszorosan többet foglalkoztam ezzel a művel, mint maga Bartók, akinek ez talán egyhavi munkája lehetett. Úgy kell nekem. Ha ennyire megfogott ez a darab, akkor nem sajnálom azt a fél évet. És egy évet sem sajnálnék. Valamit csináltam, ami jelentősebb, mintha megtanultam volna a Schumann Humoreszket, és beálltam volna nyolcvankilencediknek a Humoreszket többé-kevésbé jól játszók sorába.

- Azzal nem vádolják, hogy a zenekaron éli ki zeneszerzői vágyait? Mert mint főzeneigazgató, meghatározza, hogy mi a program, és persze, hogy műsorra tűzi a saját művét.

- Való igaz, hogy mindenfajta átdolgozás pótcselekvés. Ez nem is kérdés. De a zenekar jobbítása szempontjából mit kellene tennünk? Eljátszani az I. Szvitet, ami sokkal kevésbé reprezentálja Bartókot, kevesebbet lehet rajta tanulni? Inkább csináljunk valamit, amihez mint szűz anyaghoz áll a zenekar, nem terhelik a tradíciók vagy áltradíciók, amivel kreatívabban tudnak foglalkozni. Egy tradícióval terhelt műnél mit tudnék a harmadik harsonásnak mondani, ami fölkelti a figyelmét? Nem jobb valami újjal előállni? Nem a dicsőségért, hanem hogy a zenekari tagokat stimuláljam olyasmivel, ami aztán messzemenően fizet, ha két év múlva egy hasonló zsánerű darabot veszünk elő. Én hosszú távra tervezek.