Vendel

Bach-csellósból basszgitáros: Victor Bailey

2003.10.14. 00:00

Programkereső

Ha szabad az elejére egy személyes emléket: négy évvel ezelőtt, a bécsi Reigen klubban elgáncsoltam Victor Bailey-t, a fúziós zene egyik legelismertebb basszusgitárosát. Ezúton szeretnék elnézést kérni tőle, de esküszöm, nem tehettem semmiről.

Ki gondolta, hogy kinyújtva felejtett lábam ekkora galibát okoz, egyáltalán, ki gondolta, hogy a világ egyik legjobb basszusgitárosa a koncert végeztével nem csillogó autóval gurul egy luxusszállóba, hanem miután hangszerét a tokba gyömöszöli, leugrik a színpadról, a büfépulthoz megy, és beáll a sorba egy sörért. És ez még akkor is meglepő, ha tudjuk, a dzsessz világsztárjai általában egy kicsit szerényebben és alázatosabban viszonyulnak színpadhoz, közönséghez, mint a pop vagy a rock dédelgetett nagyágyúi.

Victor Bailey talán maga sem gondolta, hogy egyszer a legjobb dzseszszisták között emlegetik a nevét. Fiatal éveit Philadelphiában töltötte, csellózott, rajongott Bach muzsikájáért, akkoriban úgy tűnt: semmi sem menti meg attól, hogy néhány év múlva frakkban pompázzon valamelyik komolyzenei együttes méltóságteljes csellója mögött. Érdeklődése azonban lassan a dzsessz felé fordult, el is végezte a Berklee vonatkozó tanszékét, és nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy sztárok mögött tűnjön föl basszusgitárjával. Előbb a szaxofonos Sonny Rollins, majd a Return To Forever zenekarból ismert dobos, Lenny White csapatában játszott. Jött Kenny Kirkland, Mike Stern, Denis Chambers együttese, és jött az ütőhangszeres Omar Hakim, aki úgy gondolta, Victor Bailey alkalmas leginkább arra, hogy átvegye Jaco Pastorius helyét a Weather Report zenekarban. Victor Bailey nem ijedt meg, könnyen megbirkózott Pastorius szellemével, sztár lett, igazi világsztár. Akkora, hogy a kilencvenes években Madonnát kísérhette, és ha azt mondom, hogy ezzel a találkozással Madonna sem járt rosszul, nem mondok semmit. Bailey később visszatért a Weather Report atyjához, Joe Zawinulhoz, és annak Zawinul Syndicate nevű együttesében folytatta pályafutását.

Szóval ő jön most hozzánk, ő koncertezik a Petőfi Csarnokban október 16-án este nyolc órakor. És nem Bailey fellépése lesz az egyetlen meglepetés. Zenekarában ugyanis Bennie Mauphin szaxofonozik, akit a fúziós zene iránt érdeklődők Herbie Hancock Headhunters című albumáról ismerhetnek, a dobos Scott Parker sem kis nevekkel muzsikált együtt, csak ízelítőül: Stanley Clarke, Geroge Duke, Herbie Mann, Pharoah Sunders… Végül pedig itt lesz Peter Horvath, akinek nem véletlenül cseng magyarosan a neve, ő Mátrai Zsuzsa, egykor a legjobbak között emlegetett énekesnőnk fia, aki 1983-ban elvégezte a Berklee dzsessz tanszékét, majd többek között Joe Henderson és Aretha Franklin együttesében billentyűzött.

A dzsessz és a fúziós zene kedvelőinek a fenti adathalmaz alighanem meggyőző volt arra nézvést, hogy elég erős koncertre lehet számítani Victor Bailey esttjén.

(U.i.: Victor Bailey erősen billegett, végül nem esett el, zavart bocsánatkérésemre meg csak mosolygott, majd végigállta a sort, és fizetett.)