Jácint

Márk Tivadar halálára

2003.10.15. 00:00

Programkereső

Tegnap temették Márk Tivadar Kossuth-díjas, kiváló mûvészt, aki negyvenhárom évig volt az Operaház jelmeztervezője.

Körülbelül négyezer tervet készített, negyvenhárom évig volt az Operaház jelmeztervezője, de utána is "visszadolgozott”. Egy egész korszak látványvilágát határozta meg az Andrássy úti palotában. Rajta kívül hosszú ideig mást nem is nagyon hívtak. Mondhatni, egyeduralkodó volt a saját területén. De olyan uralkodó, aki értett is az uralkodáshoz. Pontosan ismerte különböző korok stílusirányzatait, az anyagok természetrajzát, az énekesek rigolyáit. Maga se volt mentes rigolyáktól, de zsörtölődéseit humorba ágyazta. És pontosan tudta, kinek mi a gyengéje. Tudta például, hogy a kiváló operaénekes, Réti József kövér is, alacsony is - miközben gyönyörû hangja volt -, és megpróbált olyan ruhákat kieszelni számára, amikben jól mutatott a deszkákon.

Természetesnek tartotta, hogy nemcsak a premiereken, hanem a széria-előadásokon is rendszeresen megjelent, ellenőrizte, mi kerül a mûvészekre, ha hibát talált, azon nyomban korrigált. Háry Jánosok, Fából faragott királyfik, Bánk bánok, Aidák, Turandotok sorát öltöztette. Ha nem volt pénz nemes anyagokra, akkor akár a legócskább pamutot, a molinót is képes volt különböző trükkökkel, színes festékekkel látványossá ügyeskedni. Közvetlen a háború után a régi jelmezeket alakítgatta át az igényeknek megfelelően. Ma ezt sajnos már sok esetben meglehetősen nehéz lenne megtenni, mert az Operaház jelmezeinek jelentős része - ahelyett, hogy különböző múzeumokba vagy a jelmeztárba vándorolt volna - a MÉH-be került hulladékként, bálás anyagként.

Márk Tivadar tulajdonképpen egész hadseregeket öltöztetett fel, hiszen temérdek olyan produkcióban dolgozott, amelyben katonák garmadája masírozott a színpadon. Dolgozott a filmgyártás számára is, első munkája a Nádasdy Kálmán által rendezett emlékezetes Ludas Matyi, de ő tervezte például a Föltámadott a tenger jelmezeit is. Tervezett a Nemzetinek, a nagy szabadtéri színpadoknak, Szegednek, a Margitszigetnek, Szombathelynek. És munkát kínáltak számára Bécsben, Brüszszelben, Rómában, Oslóban, Chilében, Kuvaitban egyaránt. Megkapott minden lehetséges kitüntetést, és megkapta azt is - ami Magyarországon eléggé szokásos ajándék -, hogy negyvenhárom évi szolgálat után az akkori direktor kirúgta, ha szebben fogalmazunk, nyugdíjazta. De aztán más igazgatók újra hívták, lényegében a haláláig dolgozott. Sokáig, kilencvenöt évig élt, nagy életmûvet hagyott maga után.