Lukács

Diszharmonikus filharmonikusok

2003.10.28. 00:00

Programkereső

Viták a debreceni zenekar jövőjéről Az idén 80 éves Debreceni Filharmonikus Zenekar komoly változások előtt áll: a társulatot egy éve irányító 34 éves Bencző László a jelenleg önkormányzati fenntartású költségvetési intézményt közhasznú társasággá kívánja átalakítani.

Az igazgató elképzelése nem példa nélküli Magyarországon, igaz, a több mint egy tucat hazai szimfonikus zenekar közül az elmúlt években eddig csak a nemzeti filharmonikusok, a budafokiak és a BM Duna Szimfonikusok alakultak át közhasznú társasággá. Többen úgy vélekednek: veszélybe kerülhet a nagy múltú debreceni zenekar jövője, ha az együttessel kapcsolatos intézményi kérdéseket nem sikerül mihamarabb rendezni.

A Debreceni Filharmonikus Zenekar a cívisváros kulturális életének meghatározó tényezője és az ország egyik legelismertebb szimfonikus együttese. A zenekart az elmúlt évtizedekben olyan karmesterek vezényelték, mint Ferencsik János, Fischer Iván, Medveczky Ádám, vagy a külföldiek közül Carlo Zecchi, Lamberto Gardelli és Kobajasi Ken-Icsiró. A hangszeres művészek közül fellépett a debreceniekkel például Fischer Annie, Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Szenthelyi Miklós, Perényi Miklós és Geiger György.

Bencző László – aki nagybőgő szakon végzett – tavaly nyerte meg a debreceni közgyűlés által kiírt igazgatói pályázatot. Korábban az Egyesült Államokban élt hat évig, ahol zenekarokban játszott és különböző egyetemeken tanult, így zenészi, valamint kulturális menedzseri diplomát szerzett. A fiatal igazgató újító elképzelései nem élveznek egyhangú támogatást sem a zenekarban, sem az önkormányzatnál. A zenészek az állásukat, a közalkalmazotti státusukat féltik a közhasznú társasággá válástól, az önkormányzatnál pedig olyan véleményeket hallani, amelyek szerint az átalakítás – az igényelt több mint 15 új státus miatt – a városnak több tízmillió forintjába kerülne, ezért a jelenlegi gazdasági helyzetben jobb volna hagyni mindent a régiben.

A kritikák ugyanakkor Bencző László személyének is szólnak: a sokak által dinamikusnak, lendületesnek ismert vezető tavalyi kinevezése óta szinte folyamatos bírálatok, sok esetben – egyes vélemények szerint – megalapozatlan támadások kereszttüzében áll mind a zenekaron belül, mind azon kívül. A jelenleg 76 tagú zenekartól az elmúlt pár hónapban öt zenész távozott – többen azért, mert nem értettek egyet Bencző László elképzeléseivel. A 76 zenészből most csak 59-en aktívak, a többiek betegszabadságon vagy gyesen vannak. Nem aratott osztatlan sikert a zenészek körében az sem, hogy az igazgató a tagok tudásának felmérésére szeptemberben próbajátékot rendelt el, amelyen 17-en nem feleltek meg a követelményeknek. Az igazgató ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta: a belső próbajáték minőségjavító szándékkal történt, annak érdekében, hogy biztosíthassák az arra rászorulók szakmai felzárkózását. A próbajáték anyagát egyébként már áprilisban kihirdették, a művészeknek az év során elhangzó művekből kellett bizonyítaniuk a felkészültségüket. Azoktól, akik nem feleltek meg, az igazgató megvonta a prémiumot, ami azért fájó pont a zenészek számára, mert az elmúlt egy évben a zenekari tagok havi jövedelme szinte a felére esett vissza. Ennek az az oka, hogy az új igazgató megszüntette az úgynevezett haknizást. Az így kiesett mellékkeresetet – a vezető megfogalmazása szerint – jó helyen és jó pénzért tartott turnékból származó jövedelemmel kívánja pótolni. Bírálják a fiatal igazgatót azért is, mert az utóbbi hónapokban megromlott a zenekar és a helyi Csokonai színház kapcsolata, igaz, Bencző László szerint ez a viszony soha nem volt felhőtlen. Ennek azért van jelentősége, mert a filharmonikusoknak a saját hangversenyeiken túl a színház zenés darabjaiban is fel kell lépniük. Nem lehet tudni, hogy mi váltotta ki a zenekar és a színház vezetője közötti ellentéteket, de az bizonyos: „egyeztetési problémák” miatt elmarad az a hónapokkal ezelőtt beharangozott szuperprodukció, amelynek keretében a filharmonikusok komolyzenei hangszerelésben adtak volna elő LGT-dalokat Presser Gáborral a helyi Főnix Csarnokban.

A fentiekkel kapcsolatban Bencző László érdeklődésemre azt mondta: a személyének szóló bírálatokkal nem kíván foglalkozni, mivel az ember nem tudja befolyásolni, hogy kinek rokonszenves, és kinek nem. Mint fogalmazott, az a célja, hogy menedzserszemléletű igazgatóként az Amerikában látott minták alapján eladhatóvá tegye a zenekart.

–Az Egyesült Államokban elsajátított ismereteimnek vezetőként itthon az öt százalékát sem tudom használni, mert a struktúra nem engedi – mondta. – A Debreceni Filharmonikus Zenekar nemzetközi fellépései megkívánják a rugalmasabb gazdasági formát, hiszen jelenleg nem vállalhatunk költségvetési éven túli kötelezettséget, ami pedig elengedhetetlen volna a két-három évre előre való tervezéshez. Emiatt számos meghívásnak, többek között igen rangos felkéréseknek sem tudunk eleget tenni.

Bencző László úgy fogalmazott: olyan koncertező és színházi szolgálatot egyaránt ellátó zenekart szeretne kialakítani, amely a jelenleginél nagyobb létszámmal és a költségvetési szerv kötöttségeitől mentesen működik. Szerinte a közhasznú társasággá válás mellett szól az is, hogy a kiszámítható gazdálkodásból adódóan a zenekar a piac szereplőjeként jelenhet meg, és a nonprofit elv alapján – eredményes gazdálkodás esetén – lehetőség nyílhat fejlesztésekre is, mivel a nyereség a társaságtól nem vonható el. A közhasznú társaságot a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény értelmében társasági adó alóli mentesség illeti meg a közhasznú tevékenységből elért bevétel arányában.

A színházzal kialakult konfliktussal kapcsolatban az igazgatónak az a véleménye, hogy ha a közhasznú társasággá válást a közgyűlés megszavazza, és a zenekari tagok létszáma 95 főre emelkedik, akkor a teátrummal folyó egyeztetési viták is megszűnnek. Mint mondta: jelenleg olyan kevés a zenészek száma, hogy a színházi elfoglaltsággal egy időben nem lehet koncertet rendezni, de ez a probléma – és erre a pécsi szimfonikusok esete jó példa – megoldható.

A zenekarral kapcsolatos kérdésekről meg szerettem volna kérdezni a tagokat is, de többen azt mondták: a mostani helyzetben nem volna szerencsés, ha a zenészek nyilatkoznának. Hasonló véleményen volt a zenekar szakszervezeti illetékese is.

A cívisváros kulturális ügyekért felelős alpolgármestere, Turi Gábor érdeklődésemre azt mondta: az önkormányzat elöljárói vállalkozó szellemű, jó vezetőnek tartják Bencző Lászlót, és támogatják a törekvéseit abban, hogy a zenekart jó értelemben véve eladhatóvá akarja tenni. A közhasznú társasággá válással kapcsolatban az alpolgármester úgy fogalmazott: az önkormányzat ezekben a hetekben vizsgálja a lehetőségeket, és még nem született döntés az átalakulásról.

Most úgy tűnik, Bencző László csak akkor lesz képes valóra váltani a terveit, ha az általa elképzelt szervezeti formában vezetheti az intézményt.