Ilona

Dés és Snétberger kötéltánca

2003.10.29. 00:00

Programkereső

Tíz évvel a legendássá nemesedett Trio Stendhal búcsúkoncertje után Dés László (szaxofon) és Snétberger Ferenc (gitár) újra úgy érzi, van közös mondanivalójuk.

Az elmúlt fél évben több helyen, több alkalommal a nyilvánosság előtt is próbálták ezt eljátszani, legutóbb vasárnap adtak sikeres koncertet a Zeneakadémián, legközelebb pedig csütörtök este láthatók-hallhatók ugyanott. Időközben, úgy tűnik, lemezre érett a produkció, a mostani előadásokat szalagon rögzítik, és azok hamarosan CD-n is elérhetők lesznek.

Dés László (51) már a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján működő Trio Stendhal előtt országos hírű muzsikus volt, akkoriban az első számú szaxofonosként tartották számon. A hetvenes évek második felében egy sor rangos nemzetközi dzsesszfesztiválon nyert díjakat, majd a fúziós zenét játszó Dimenzióval aratott sikereket. A nyolcvanas években egyre jobban belemerült a filmzenék világába, a kilencvenes években pedig, mondhatnánk, egészen más dimenziókban élt és mozgott, popos filmzeneslágereit több nemzedék dúdolja. Az elmúlt években azonban ismét az előadó-művészet felé fordult, újra szaxofont ragadott, és ennek a váltásnak az egyik manifesztuma ez a duó formáció.

Snétberger Ferenc (46) neve viszont csak a Trio Stendhallal együtt lett szélesebb körben ismert, ráadásul a folytonos itthoni mellőzöttség miatt tizenöt éve Berlinben telepedett le, azóta a neves ENJA lemezkiadó gondozásában jelennek meg albumai. Cigány gyerekeket tanít egy alapítványi iskolában, mellette többféle formációban muzsikál, néha kierősítve, jobbára viszont akusztikusan.

Valamint minden áldott nap eljátszik egy Bach-művet. Játékáról, személyiségéről már mindent megírtak, nehéz újat mondani. Az biztos, Snétberger nem pusztán tehetséges virtuóz, aki hangszerén bármilyen nehéz és bonyolult kompozíciót képes megszólaltatni, hanem olyan muzsikus, aki nem merül el a látványos, de érzelmileg üres futamokban. Zenéjére elsősorban a flamenco és a barokk hatott, a szigor, a tűz és a melankólia egyszerre van benne jelen. Ráadásul neve ma már nemcsak fogalom, de gitármárka is: a neves német hangszerkészítő műhely, a Launhardt új elektromosgitár-szériáját is róla nevezte el.

– Olyan ez, mint egy kötéltánc: bármi megtörténhet – jegyezte meg valaki e duó koncertje kapcsán, és ezeken a koncerteken valóban nem mehet biztosra az ember. Mint a két muzsikus többször is nyilatkozta, nem a nosztalgia hozta ismét össze őket, hanem valami új út keresése, és ennek kétségkívül a legnehezebb, de egyben legizgalmasabb formáját választották: a duó felállást.

Eleinte régebbi közös témákhoz nyúltak vissza, mostanában viszont egyre több új kompozíció születik, a csütörtöki zeneakadémiai koncerten már jobbára ezekből játszanak.