Erzsébet

Operatörténetet írnak Pozsonyban

2003.11.06. 00:00

Programkereső

Szlovák művészek ma este magyarul mutatják be A kékszakállú herceg várát Már szinte kitapintható volt a bemutató előtti feszültség a legutolsó próbákon. Marián Chodovský arckifejezésén mégis inkább ünnepélyességet véltem felfedezni.

A Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának igazgatója mondja is az okát: – Több szempontból is korszakos jelentőségű ez a pozsonyi Bartók-bemutató. Az talán csak házi esemény, hogy operaegyüttesünk és balett-társulatunk hatvanhét esztendő után szerepel ismét együtt, egész estés színházi produkcióban. Annak viszont már országos hírértéke van, hogy A fából faragott királyfit először viszi színre szlovák társulat. Eddig ugyanis nálunk csak bábszínházak játszották ezt a remekművet. Azt meg nem túlzás állítani, hogy ugyanezen premieren operatörténetet is írunk, hiszen művészeink magyarul adják elő A kékszakállú herceg várát – tájékoztat. Értetlenkedett is emiatt néhány újságíró a bemutató előtti sajtótájékoztatóján.

– Miért nem a szlovák vagy a német librettóhoz nyúltak? – ismétlődött meg többször is ugyanaz a kérdés. Martin Bendik rendező adta meg a választ: – Először is azért döntöttünk így, mert világjelenség, hogy a társulatok az eredeti szövegkönyvet választják. Az is fontos szempont, hogy Bartók a szlovák népzene nagy barátja volt, ezernél több népdalt gyűjtött tájainkon. A fából faragott királyfit is az egyik Nyitra melletti faluban fejezte be. Tartozunk hát annyival az elmúlt évszázad egyik legnagyobb zeneszerzőjének, hogy magyarul adjuk elő a művét. Ugyanakkor a csak szlovákul tudó nézők feliratok révén követhetik a cselekményt – jelentette ki határozottan. A tamáskodókat a Juditot alakító Jolana Fogasová győzte meg végképp: – Természetesnek tartom, hogy olaszul, németül vagy oroszul énekeljem a rám bízott szerepet. Nem volt semmi ellenvetésem a magyarral szemben sem. Tartottam ugyan ettől a feladattól, mert ezt a nyelvet nem beszélem. Miután azonban a szlovák fordítást összevetve megértettem a szavak jelentését, egyre nagyobb örömömet leltem a próbákban. Fokozatosan ráéreztem arra, hogy milyen dallamos, énekelhető, gyönyörű nyelv a magyar – mondta csillogó szemmel. Ezután már csak a készülő bemutatóról esett szó. Az operát Kovács János tanította be. A budapesti Opera vezető karmestere elragadtatással beszélt a helyi körülményekről és a próbák légköréről: – Örömmel mondhatom, hogy szlovák kollégáim kiválóan megágyazták a munkámat. Nem éreztem ellenállást a muzsikosok részéről sem, akik a próbák alatt egyre inkább meggyőződtek arról, milyen szép Bartók muzsikája. Fokozatosan javult a szlovák művészek kiejtése is, habár nem tartom a legfontosabbnak azt, hogy olyan tökéletes prozódiával énekeljenek, mint magyar társaik. Sokkal fontosabb, hogy a gondolat megszólaljon a színpadon.

Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője koreografálta Pozsonyban a Bartók-balettet. Arra a kérdésre, hogy a mostani előadás mennyiben hasonlít a két évvel ezelőtti szegedi produkcióhoz, ezt a választ kaptuk: – A darab szerkezete, felépítése ugyanaz. Hamar ráuntunk azonban arra, hogy videóról tanuljuk be a művet, ezért kissé átkoreografáltam az eredeti játékot, és új lépéseket találtam ki az itteni táncosoknak, hogy mégis csak személyesebbek legyenek számukra. Ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben ügyeltem arra, hogy az opera és a balett vizuális élményben kapcsolódjék egymáshoz, s meggyőző művészi erővel domborodjanak ki azok a konfliktusok és gondolatok, amelyek Bartók színpadi műveit jellemzik – közölte.

Kovács János szűkszavú volt a premier előtt: – Babonás vagyok, ezért nem akarom elkiabálni a végeredményt. Tény az is, hogy jelentős kihívás és némi kockázat is minden operatársulat számára huszadik századi zeneszerző darabját játszani, de maga az elhatározás és a várható siker fémjelzi az együttes, de a közönség igényességét. Remélem, ilyen színházi csoda tanúi leszünk a ma esti bemutatón és a többi előadáson is.