Erzsébet

A huszonharmadik év

2003.11.13. 00:00

Programkereső

Az alaptörténet szerint kritikusnak még soha nem emeltek szobrot. Ha lesz kivétel, és remélem lesz, akkor talán Pernye András lesz az. Ha Pernye András lesz az, akkor ebben azért valami szerepe van Horváth Tündének, aki szerkesztett és rendezett egy Pernye-emlékműsort, a hetvenötödik születésnapra.

Nincs értelme mellébeszélni. Az emlékműsor tulajdonképpen rettenetes volt, zsúfolásig tömve elképesztő hibákkal. A teljesség igénye nélkül: operatőri munka!, szerkesztői munka!!, rendezői munka!!! Nem is értem. Lehet azon vitatkozni, hogy szép-e, ha az interjúalany oldalról kap egy buta fényt és csillog az izzadság a homlokán. De hogy nem jó, ha a beszélő nézésiránya annyira elüt a kamera tengelyétől, hogy a néző már nem azt érzi, hogy neki beszélnek, hanem hogy nyilván van még valaki a szomszéd szobában is, aki az ajtóból figyeli a műsort, az biztosan nem szerencsés. A klarinétművész Kovács Béla szinte már profilban meséli az emlékeit, amitől képtelenség azt érezni, hogy mi, nézők vagyunk a megszólítottak. Vagy mit lehet mondani a megszólalások köznapi észjárással időnként követhetetlen sorrendjére, a beszélgetések vágatlanságára, amitől kellemetlenül szószátyárnak látszanak a nyilatkozók. Vagy miközben egy archív interjú megy, és a képen marad Pernye, időközben fölteszi a riporter a mai kérdést a mai interjúalanynak. Egy pillanatra nem lehet tudni, hogy hol vagyunk és ki a kérdezett, márpedig a nézőt nem illik bizonytalanságban tartani.

A sok kidolgozatlanággal szemben csak egy igazán nagy találat van, amikor Pernye bevallott elfogultsága ellenére is kizsűrizi a Ki mit tud?-on Mandel Róbertet, és utána megszólal az ifjú versenyző mai állapotában: a jóképű ifjúból időközben egy kis Orson Welles lett. Nem sok. Miért kell hát mégis rajongani Horváth Tündéért?

Megmondom. Mert mer kicsi lenni. Mert át tudja adni a terepet másoknak. Mert ha Pernyéről akar beszélni, akkor megadja a szót nemcsak azoknak, akik ismerték, hanem magának Pernyének is. És Pernyét nagyon jó nézni, hiszen tele van tudással teli lelkesedéssel. Ha róla kell beszélni, az a legegyszerűbb, ha ő beszél. Erre való az archívum, főleg, ha van benne egy nagy Pernye-interjú, Árvai Jolán munkája. A többiek csak azért szólnak, hogy elmondják, miért hiányzik ma is Pernye András. És ez többé-kevésbé el is hangzik. A legszebben Tihanyi Gergely mondja el, a legokosabban Wilheim András, a legtalányosabban Kovács Dénes, a legrejtélyesebben Róbert György. De mind ugyanazt mondják. Hiányzik.

(Pernye András-emlékműsor - m2)