Hortenzia, Gergő

Őrzik a zenekar függetlenségét

2003.11.20. 00:00

Programkereső

Százötven évvel ezelőtt, 1853. november 20-án adta első koncertjét a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. A Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház muzsikusaiból álló, mindmáig önálló egyesületként működő, szűkös anyagi forrásokból gazdálkodó zenekar ma este, az Operaházban rendezendő díszhangversennyel ünnepli a jubileumot.

A Filharmóniai Társaság jubileumi évadának nem a ma esti hangverseny az első fontos eseménye. Szeptemberben nyílt meg, és az Operaház királyi lépcsőházában jelenleg is látható az együttes történetét bemutató reprezentatív kiállítás; a Magyar Nemzeti Bank pedig ezüst emlékérmet jelentetett meg az évforduló tiszteletére. Kiadtak egy különleges dupla CD-t is, amelynek segítségével az 1920-as évektől napjainkig nyomon követhető az együttes története. Az archív felvételeken olyan kimagasló karmester-egyéniségek vezénylik a zenekart, mint Dohnányi Ernő, Otto Klemperer, Solti György, Sergio Failoni, Lamberto Gardelli és Ferencsik János. Londonban egy másik hanglemezsorozat is napvilágot látott: összesen huszonkét CD-n dokumentálták azokat a koncerteket, amelyeket a Filharmóniai Társaság Zenekara 1997 óta, Rico Saccani vezényletével adott.

Bónis Ferenc zenetörténész szakmai irányításával készül a százötven évet összegző kötet is, amelynek megjelenése azonban - a feldolgozandó dokumentumok hatalmas mennyisége miatt - csak jövőre várható. Az ünnepi évad fénypontja kétségkívül a mai koncert, amelynek szereplőgárdája és repertoárja is különleges (ld. keretes írásunkat).

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Erkel Ferenc személyes kezdeményezésére jött létre, s az első koncertet is a jeles komponista vezényelte, éppen ma százötven éve - tájékoztatta a Magyar Hírlapot Melis Béla csellóművész, a társaság választmányának elnöke. Az együttes kezdetben ugyan szorosan kötődött a Nemzeti Színház operatagozatához, de már ekkor megteremtette szervezeti függetlenségét, belső autonómiáját, melyhez az elmúlt másfél évszázadban a legnehezebb politikai és gazdasági körülmények között is mindig ragaszkodott. Szabolcsi Bence zenetörténész 1953-ban, a centenárium alkalmával úgy fogalmazott, a zenekar "a szabadságharc leverése után, egy időben született meg Vörösmarty Vén cigányával és Arany János V. Lászlójával.

Mint ezek a nagy költemények, a Filharmóniai Társaság is válasz akart lenni: fényjel, tiltakozás és tüntetés. Azért is élünk, azért is vagyunk!” Erkel több mint hatvan koncerten dirigálta a zenekart, amely az 1860-as évek végétől a magyar származású, Európa-szerte ismert karmester, Richter János irányításával már nemzetközi sikereket is aratott. Őt követte a zeneigazgatói poszton Erkel Ferenc fia, az ugyancsak tehetséges zeneszerző és dirigens, Erkel Sándor, aki 1900-ban bekövetkezett haláláig több mint száz hangversenyen vezényelt. 1903-ban Kerner István lett a zenekar elnök-karnagya, majd a húszas években a legendás zongoraművész, zeneszerző és karmester, Dohnányi Ernő következett. Az 1945 előtti periódusban - vendégszólistaként vagy karmesterként - olyan világhírű művészek dolgoztak együtt a zenekarral, mint Mahler, Richard Strauss, Bartók, Kodály és Furtwängler.

A második világháború után fokozatosan megszűnt a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház muzsikusaiból álló zenekar monopolhelyzete, s a szocializmus évtizedeiben autonómiáját is korlátozták, hiszen hangversenyeit az Országos Filharmónia szervezte. "A koncertjeinkre járó polgári értelmiség lassan elkopott, és hosszú időbe telt, amíg új közönséget tudtunk építeni helyette. Sok szempontból meg volt kötve a kezünk, de viszonylagos anyagi biztonságban dolgozhattunk; ezekben az évtizedekben a művelődési minisztérium volt az együttes kizárólagos fenntartója” - mondja Melis Béla.

A rendszerváltás után a zenekar visszanyerte teljes önállóságát, viszont egyre nehezebb anyagi körülmények között dolgoztak tovább, s a kilencvenes évek közepére kilátástalan helyzetbe, a csőd szélére kerültek. Hosszú hónapok teltek el teljes bizonytalanságban, majd - Magyar Bálint minisztersége idején - kidolgoztak egy konstrukciót, amely azóta biztosítja a zenekar szerény működését. Ennek az a lényege, hogy évről évre a Nemzeti Kulturális Alapprogram miniszteri keretére pályázhatnak, amelyből 40 millió forint támogatásra számíthatnak. Ez a jelenlegi költségvetésük kétharmada, így a fennmaradó 20 millió forintot saját bevételekből kell előteremteni. Évente átlagosan tizenöt bérleti hangversenyen és további tíz koncerten lépnek közönség elé, időnként külföldi turnékon is részt vesznek. A patinás zenekar vezető karmestere és művészeti tanácsadója 1997 óta az olasz Rico Saccani.

Négy karmester a jubileumi koncerten

1853. november 20-án, a Nemzeti Múzeum dísztermében, a Filharmóniai Társaság Zenekarának első koncertjén egy ma már teljesen ismeretlen Meyerbeer-operanyitány (Struensee), Mozart Don Giovannijának egyik áriája, Mendelssohn Szentivánéji álom-kísérőzenéjének részlete (Nászinduló) és Beethoven VII. szimfóniája hangzott el. Most, százötven év múltán a zenekar úgy döntött, megismétli az akkori műsort. A mai koncert érdekessége, hogy az elhangzó négy számot négy karmester – Rico Saccani, Kovács János, Lukács Ervin és Héja Domonkos – vezényli; a Mozart-áriát pedig a világhírű szoprán, Rost Andrea adja elő.