Jenő

Kanalas Éva a Nyitott Műhelyben

2003.11.21. 00:00

Programkereső

Kanalas Éva énekesnőt az utóbbi egy évben nemigen hallhattuk Magyarországon. A telet a moszkvai Drámai Művészetek Iskolájában töltötte, ahol koncertezett a moszkvai közönségnek, valamint az Urálon túl a Hanti-Manysi nyelvrokonaink közt is énekelt.

E kultikus hangzásvilág, az a gyökereinkből felszakadó hang, melynek énekesi teljesítménye oly sokakra extatikus hatást gyakorolt az utóbbi időkben, most Budapesten, a Nyitott Műhelyben lesz hallható.

Kanalas énekesnek született, mégpedig azzal a beavatottsággal, amely egykor a táltosok idejében virágzott a magyar énekkultúrában. 18 éves korától énekel színpadon, 1991-ben elnyerte a népművészet ifjú mestere címet. Népdalgyűjtő útjai Erdélybe, Moldvába később Szibériába vezettek. Énekesi pályafutására döntő hatást gyakorolt, hogy eljuthatott olyan távoli vidékekre, ahonnan a magyarok ősei egykor elindulhattak a Kárpád-medence felé. Az Ob és a Jenyiszej forrásánál az Altáj-hegységben, Tuvában, később Baskíriában gyűjtötte az ott élő népek dalait, és maga is énekelte közöttük a moldvai csángók dalait. 2001-ben a Moszkvában megrendezett III. Színházi Világolimpián, Anatolij Vasziljev színházában osztatlan sikerrel vendégszerepelt.

Énekeivel Ausztriában, Oroszországban, Németországban, Romániában, Törökországban, Jugoszláviában, Szlovákiában, Belgiumban, Hollandiában, Jordániában, Szíriában szerepelt. Az utóbbi években kísérletezik a hangjával, hogyan tudna úgy énekelni, hogy a világon mindenütt értsék, hiszen az emberi hang,- a beszéd előtti kommunikáció, a közös ősnyelv- mindenkiben ott rejtőzik. Ez a hangi világ az ember elfelejtett emlékeit, legrejtettebb értékeit hozza felszínre, akár gyógyít is. Kanalas Éva hangszínházat rögtönöz, amelyben meglepő hanghatásokkal nevettet, sirattat, elvetve minden eddigi "nem lehetségest", megalkotva a már elfeledett, pillanat szülte művészet csodáját.

A hallgatóságot a magyar táltos-hagyományhoz juttatja el, amelyben a népdalok, archaikus imák, népmesék, gyógyító rigmusok, artikulátlan hangok, gyermekmondókák egykor egyként működtették a magyar hagyományt, műveltséget. E hangi világot használva a megmaradt emlékek képesek önmagukat megnyitva tovább folytatni, s egy egységes képet adni arról a kultúráról, amely a Kárpát-medence lakosainaklétét erősítette és erősíti.