Kelemen, Klementina

Anton Webern

2003.11.24. 00:00

Programkereső

1883-ban született Bécsben. Az egyetemen 1902–1906-ig filozófiát és zenetudományt tanult, utóbbit Guido Adler kollégiumában. 1904–1908-ig Schönberg növendéke volt. Korai kompozícióit Wagner és Richard Strauss hatása alatt írta, a későromantikától csak 1908-ban írt Passacagliá-jában tudott elszakadni.
bbb737a7-e9be-4169-a505-77ee997dd3be

Az atonalitás, majd a tizenkétfokú rendszer után áttért a szeriális technikára (Szimfónia, 1928.). Bécsben aktív tevékenységet fejtett ki Schönberg és avantgardista köre mellett. 1922–34 között a Munkás Szimfonikus Hangversenyeket vezényelte és munkásénekkarokat vezetett. 1927-től az Osztrák Rádióban is dirigált, majd lektorálási munkákat végzett. 1933-ban tanítani kezdett. A második világháború megpróbáltatásai elől a tiroli Mittersillben keresett menedéket, itt érte egy amerikai katona eltévedt golyója, 1945-ben.

Halála idején alig ismerték zenéjét, amely azonban az utóbbi negyedszázad alatt világszerte elterjedt: 1962-ben megalakult a Nemzetközi Webern Társaság. A húszas években írt dodekafon művei (Három néni szöveg, op. 17; Vonóstrió, op. 20) a zeneszerzői technikának arról a pontjáról indultak el, ahová Schönberg és Berg érett művei megérkeztek. Webern azonban ennél is tovább ment, amikor a dodekafon szerkesztést szeriális struktúrává fejlesztette. Ez volt a leghatározottabb elfordulás a zeneszerzés múltjától, gyökeres szakítás az európai zene egész hagyományával: a szeriális zene rövid eszmevillanásokban történő, olykor alig érzékelhető, minden eddigi jelrendszernél tömörebb megnyilatkozása, ahol nemcsak a harmóniák rendjének kötöttsége bomlott fel, nemcsak a dallam folytonossága oldódott meg, de a hangszerek funkciója is minimális jelzések minimális időtartamára szorítkozik, és a hangmagasság regiszterei is rendkívüli gyorsasággal váltakoznak, így emelve ki a hallgatót a tér és idő stabil kereteiből. Az egyes hang hangzása és színe itt a zeneszerző műgondjának fő feladata, mert ezzel kell egy másodperc alatt kifejeznie mindazt az emocionális tartalmat, amit elődei olykor egy teljes tételen át közvetítettek. Ennek az elvnek következetes megvalósítása okozza Webern műveinek végletes rövidségét és érzékenységét.