Olivér

A rock és a maják

2003.12.01. 00:00

Programkereső

Mi történik akkor, ha „keresztezzük” a blues, a rock, a heavy metal, a folk stílusokat, a sámánizmust és az indián kultúrát? A kérdés nem költői, hiszen az Equus második, Ébresztő! című lemeze ötvözi mindezt, ami a tagok és a közreműködők sokszínű zenészmúltját tekintve nem is meglepő. A lemezbemutató koncertet december ötödikén este tartják a Blues Alley klubban.

A banda 1999-ben alakult, amikor a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának egyik legtöbbet koncertező, de album nélkül felbomló csapata, az S-Modell három tagja (a manapság a Kimnovakból ismerős Pribil György gitáros, Kőszegi Zsolt énekes és Gilián Gábor dobos) úgy döntött, valahogyan folytatni kellene. A régi név azonban nem tetszett, így az S-Modell egyik számára, a Lóval ne szeretkezz címűre utalva vették fel az Equus (latinul ló) nevet. A csapathoz csatlakozott Szőke Zsolt basszusgitáros, akivel elkészítették az első, a banda nevét viselő albumot. Ezután azonban két éven át alig-alig koncerteztek, az együttest ismét a felbomlás fenyegette. Tavaly tavasszal baszszusgitárost cseréltek, és az ex-Ossian- és ex-Fahrenheit-tag Vörös Gáborral folytatták tovább.

Az új lemez ötlete már egy éve megfogalmazódott, az anyagiak mellett azonban az időpont-egyeztetés is késleltette a dalok felvételét. Végül az idén nyáron vonultak stúdióba. Kőszegi Zsolt szerint ekkor szembesültek azzal, hogy a felvenni szándékozott anyag alig tíz százaléka készült el, viszont rengeteg az ötlet, amelyeket valahogy keretbe kellene foglalni. Épp akkor olvasta Graham Hancock Istenek kézjegyei című könyvét, abban is egy azték–olmék–maja legendát, ami különösen megragadta. Ezek a népek ugyanis úgy tartották, hogy az emberiség történelme öt napban foglalható öszsze, amelyek mindegyike négy-ötezer évig tart. Szerintük most éljük az ötödiket, az utolsót. Ez a filozófia adta végül az album gerincét, mondhatni, erről szólnak a dalok, az egyes számokat pedig az első négy napra vonatkozó utalások, emlékképek kötik össze – hogy pontosan hogyan is, legyen az album meglepetése.

Ebből egyébként többet is tartogat a lemez. Az egyik mindjárt a bonus track: a Jövök majd című, a Hortobágyon és a Börzsönyben, Kismaroson forgatott, a 8 mm-es film hangulatát idéző, fekete-fehér videoklip Balogh Zoltán rendezésében. A másik a közreműködők népes tábora: a banda ugyanis több neves zenészbarátot felkért, hogy vegyen részt a lemez rögzítésében. Hegedűn Bajovics Milán játszik, több dalban Gerdesits Ferenc dobol, a rapszövegeket Baggio írta, az Idegen szerelem című nótához Pierot írt zenei alapokat, az Utolsó percben Dés András ütőhangszereken játszik, énekel Fekete Jenő és Garda Zsuzsa. És a névsor még nem teljes.

Első hallásra meglepőnek tűnhet a sokféle stílus ötvözése is, a végeredmény mindenesetre színes, lendületes, életerős zene. Vörös Gábor szerint ennek az az oka, hogy rengeteg ötletük van, a közös munka során inspirálják egymást, így szinte pillanatok alatt megszületnek a dalok. Mindenki hoz egy kicsit a saját zenei világából, ugyanakkor nyitott a másik világára. A többféle stílus így nem zavarja egymást, inkább változatos hangzást eredményez – az albumot Kőszegi Zsolt modern bluesrock lemeznek titulálta. Az első húsz, sorszámozott CD-t egyébként emelt áron, a bandatagok relikviáival kiegészítve értékesítik, a bevételt pedig a Börzsönyi Gyermekvasútért Alapítványnak ajánlják fel.

Ötletük pedig annyi van, hogy abból újabb három-négy album készülhet, először persze saját hangzást szeretnének kialakítani. Ezért is terveznek a közeljövőben minél több koncertet. Rendszeresen játszanak az Old Man’s-ben, és több vidéki koncerten, fesztiválon lépnek fel, természetesen mindig egy-két zenészbaráttal, akik az albumon is közreműködtek. Vagyis, úgy tűnik, az Equus lova meglódult.