Hortenzia, Gergő

A falu diótörői

2003.12.17. 00:00

Programkereső

Hoffmann klasszikus meséje Nagykovácsiból Szürke, fázós idő fogadja a Millenáris Park teátrumába igyekvőket vasárnap délután. A nyáron oly népszerű tér sétánya üres, akinek mégis a parkon át vezet az útja, az is sietősre fogja lépteit. A komplexum színházába érve viszont meghökkentő látvány fogadja a belépőt.

A teátrum nézőtere zsúfolásig telt, van, aki már csak a lépcsőn kucorogva nézheti a színpadon zajló produkciót. A nagykovácsi gyerekszíntársulat előadását, a Hoffmann meséje nyomán készült klasszikus Csakjovszkij-balettmese Diótörőt.

Ámbár igazságtalanok vagyunk, ha azt mondjuk, gyerekszíntársulat, hiszen a szereplők között deresedő hajú urak és asszonyosan mozgó hölgyek is akadnak. Olyannyira, hogy a varázslót például a civilben biztonsági őrként tevékenykedő Bedő István, a dadust pedig felesége, a helyi általános iskola énektanárnője, Gyöngyike alakítja. A nyomdász szerepét a mentőautó-sofőr Zgyerka Zsoltra „osztották”, míg az első felvonás karában Porzán Attila, a nagykovácsi klub könyvtárosa parádézik.

Szabadi Edit, Liszt-díjas balettművész (mit ád Isten, szintén nagykovácsi lakos) kezdte el hat-hét évvel ezelőtt toborozni a táncolni vágyó gyerekeket. Tanfolyamot indított, amelyet ugyan nem lehet sem a jazz-, sem a klasszikus balett műfajába besorolni, viszont nem is olyan unalmas és száraz, hogy a gyerekek néhány óra múlva szép csendben elmaradozzanak az oktatásról.

A Magyar Állami Operaház egykori vezető táncosa átírta Csajkovszkij klasszikus darabját, kivette belőle a nagy kettősöket, szerkesztett egy rövidített változatot, és színpadra vitte a gyerekekkel. Hogy a produkció igazán látványos legyen, beleszőtte a helyi mazsorettcsoport botforgatós és a (szintén helyi) néptánctársulat tudományát is. A díszletetekhez szükséges deszkákat a falu fatelepének tulajdonosa szolgáltatta, a jelmezeket a szintén a faluban élő divattervező, a vásznakat pedig a közeli Máltai Szeretetszolgálat. A helyi kábeltelevíziós a promóciós anyagot készítette, a falu nyomdásza pedig a szórólapokat, jegyeket préselte.

Ez utóbbiakra már akkor volt szükség, amikor a produkció túl volt a zárt körű szülő-bemutatón, de már kilépett az addig egyedüli színpadként szolgáló amerikai iskola színházának falain túlra is. Mert jártak már Párkányban és Érsekújváron is, tavaly meg a Millenáris Parkban, igaz, akkor a Hófehérkével.

A rivaldafénytől távol maradó szülők a háttérben serénykednek. A civilben háztartásbeli, a herceget alakító Zgyerka Ádám anyukája például a fellépők frizuráját fodrászolja, míg a színpadmesteri feladatokat Kakukk Sándor, építészeti vállalkozó látja el.

Bár a klasszikus operaházi előadásból csupán a zene maradt az eredeti, talán éppen a könnyedsége miatt figyeli olyan feszülten az óvodásokból, kisiskolásokból álló közönség. Nem a mozdulatok pontossága, hanem a színek, a kosztümök, a díszletek és a látványos fényeffektusok számítanak. Hogy gyerekek játszanak gyerekeknek, egy felnőttek számára írt, de itt a kisebbek nyelvére lefordított darabban.

Aki szeretné, az csütörtök és vasárnap délelőtt tíz órától a nagykovácsi amerikai iskolában megnézheti, milyen az, ha egy falu a maga és a mások szórakoztatására összefog.