Katalin

A Magyar Rádió is támogatta az AlternaDívát

2003.12.22. 00:00

Programkereső

Nem lehet jobb névjegye egy operaénekesnek, mint egy szólólemez. AlternaDíva címmel adták ki Miklósa Erika legkedvesebb operaáriáit. A megjelenést a Magyar Rádió is támogatta. Az énekesnő, aki egy 103 lelkes bakonyi faluban él, az interjú kedvéért a fővárosba jött.

- Erika már az általános iskolában is a szoprán szólamban énekelt?

- Természetesen, de már két és féléves korom óta szopránban nyomtam. Cerubino áriákkal kezdtem, tehát ilyen fekvésben, mezzoszopránban, és akkor nagyon gyorsan kiderült, hogy sokkal nagyobb a hangterjedelmem.

- Ki derítette ezt ki annak idején?

- Dr. Madai Lilla, aki tulajdonképpen egy esküvőn fedezett fel, ahol éppen énekelgettem és verset mondtam, és annyira jó füle volt ennek a hölgynek, aki sajnos ma már nem él, de ő indított el, taníttatott a szüleimmel egyetemben, akik anyagilag támogattak. Aztán tőle vette át a stafétabotot Hamari Júlia.

- Azt tudja, hogy magát nagyon sokan irigylik. Nemcsak azért, mert most nagyon híres és járja a világot, hanem azért, hogy ilyen szerencsés az életében, hogy elindult egy pályán, amiben úgy tűnt, hogy tehetséges szintén, az megakadt, de az élet kárpótolta magát egy másik fajta képesség kivirágoztatásával, megerősítésével.

- Ha egy ilyen dimenzióban nézzük, akkor akár lehet azt mondani a köznyelv szerint, hogy szerencsés vagyok, de én azt hiszem, hogy ez egy abszolút sorsszerű és tudatos dolog volt. Sorsszerű, mert valószínű, hogy ez az, amit nekem csinálnom kell, és ez a feladatom. A sport csak egy mellékvágánynak tűnt, és nagyon jó támasznak, mert azért igen jó kondíció kell ahhoz, hogy az ember egy nagy színpadot beénekeljen.

- Amikor énekelni kezdett, gondolta, hogy ennek ilyen távlatai vannak?

- Tulajdonképpen ki kell ábrándítsak mindenkit, mert annyira ellenkeztem, és ez az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy mindig szabotálok. Lillával is nagyon sok vitám volt, csak ő sokkal türelmesebb ember, és tudta, hogy ez csak egy átmeneti időszak, amikor én még lázadozom. Hát ugye az ember amit nem ismer, attól mindig fél.

- Nem is ismerte, nem járt operába korábban?

- Nem. Kiskunhalason nincs operaház, nemigen jöttek el, és az iskolából is csak egyszer voltunk Bánk bánt nézni, és az nem igazán egy nyolcéves gyereknek való opera. Tehát nem hatott rám a komolyzenének ez ága.

- Amikor bejött, hadd áruljam el, mesélte, hogy a minap este éppen ott a faluban kis összejövetel volt, mert asszonytornát tart, és összejöttek az asszonyok és megajándékozták egymást. Még erre is van ideje?

- Mindenre. Egyébként is tornászom. Mindig megkérdezték az utcán, hogy jaj, Erika hogy őrzöd már meg ezt a jó kis alakodat? Tornázom otthon. Nem unalmas? Nem. Nekünk unalmas. És akkor így jött, hogy mi lenne, hogyha együtt tornáznánk.

- Kellene beszélnünk az apropóról, amiért most találkoztunk, az AlternaDíváról. Szellemes a cím. Ki találta ki, mit jelent?

- Természetesen a férjem találta ki. Ő az agytröszt a családban, Lóránd Zoltán, aki az egész lemeznek a producere. Jött ez a szójáték, hiszen mindenféleképpen mindig azt hangoztatja, hogy egy új alternatívát kell mutatni. A lemeznek a mottója, hogy a komolyzene nem egy poros múzeumi kegytárgy, hanem egy friss, érett gyümölcs, amibe bele kell harapni.

- Mozart és Delibes ismert, de van egy-két olyan név, olyan szerzőnév, ami kevéssé. Nyilván ez is tudatos.

- Igen, mert ritkán hallunk ezektől a zeneszerzőktől, mint például Meyerbeer operájából az árnyéktánc. Persze ismertebb az ária, csak nem tudják, hogy miből van. Ilyen például a Mignon, amiben a Polonéz táncos, ritmusos, laikus ember számára is nagyon jó, kellemes zenehallgatást kínál.