Nándor

Értékes anyagok a szlovák Bartók-gyűjteményből

2004.01.23. 00:00

Programkereső

A szlovák kulturális miniszter, Rudolf Chmel adta át Budapesten a szlovákiai Bartók-gyűjtemény kiadás alatt álló anyagainak másolatát Hiller Istvánnak, amit a miniszter ünnepélyesen továbbadott a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének.

A népdalok kottáját és szövegét tartalmazó gyűjtemény bekerül a Bartók Archívumba, és így a magyar szakemberek is kutathatják.

Rudolf Chmel jelezte, hogy a szlovák és a magyar kulturális minisztérium közös finanszírozásában várhatóan májusban jelenik meg a gyűjtemény harmadik, egyben utolsó darabja, és a különböző mutatókat tartalmazó negyedik kötet. A kiadás hozzávetőlegesen ötmillió forintba kerül.

- Sebestyén Márta meglepte itt a közönséget, hiszen hangjával dudált, majdnem lepipálta a hivatásos dudást. Ez tulajdonképpen egy zólyomi asszony dala.

- Amivel kezdtem ezt a kis összeállítást, az valóban egy zólyomi gyűjtés – mondta Sebestyén Márta. Egy poniki faluban nagyon sokat gyűjtött Bartók Béla 1915-ben és onnan választottam egy dalt, és elképzeltem, hogy Bartók hogy lubickolt ebben a zenei világban annak idején. Ő arról volt híres, hogy semmiféle zenei hatás alól nem vonta ki magát, ahogy ő mondta, csak tiszta, és egészséges legyen az a forrás, de hogy az magyar, szlovák, rutén, vagy anatóliai török, az ilyen szempontból mindegy volt neki. Ő nagyon alaposan gyűjtötte ezeket és rendszerezte, gondolom, élete legboldogabb tíz évét parasztok között gyűjtéssel töltötte el. Persze, hogy az ember aztán nagy örömmel énekli, így 90-100 évvel később is azokat a dallamokat, amiket ő gyűjtött.

- Úgy tudom, hogy a szakma nagy izgalommal várta ezeknek a dokumentumoknak csaknem száz év után Magyarországra érkezését.

- Igen, itt nagyon furcsa dolgok történtek közben, szomorú, és érthetetlen dolgok. Hosszas levelezést folytatott Bartók az ottani kiadókkal, és aztán közbejött a háború és ez teljesen elfelejtődött és most úgy tűnik...

- Mert akkor Bartók a szlovák hatóságoknak adta át ezt a dokumentumot.

- Igen, ezt a Matica Slovenska szervezetnek ajánlotta föl annak idején, de azért, hogy kiadják, ellenben nem adták ki, hanem egyszerűen ráültek, és így senki nem férhetett hozzá. Most ez egy nagy eredmény, hogy most hozzá lehet majd férni, 90 évvel azután, hogy ő szerette volna már megszervezni ennek a kiadását. Nagyon örülünk annak, ha nem is a teljes anyag, de egy jó része így most átkerült.

- Egyelőre csak fénymásolat formájában, a hangzó anyagot még nem kaptuk meg.

- Remélem, hogy a hangzó anyag is előbb-utóbb megkerül. Hihetetlen precízen jegyezte le Bartók, tényleg, ahogy mondják, még szinte a kocsi zörgését is, ami a ház előtt elment, lejegyezte, de azt mindig megjegyezte, hogy semmi soha nem fogja pótolni az élő előadást, tehát ezt nem lehet kottából reprodukálni. Senki nem tudja úgy elénekelni, aki nem hallotta ezeket, tehát nagyon fontos annak, aki ezzel foglalkozni akar, el szeretné ezeket játszani, hogy meghallgassa eredetiben.

Hiller István kulturális miniszter most átvehette a szlovák kulturális minisztertől azt az ismeretlen Bartók-gyűjteményt, amelyhez eddig sem a magyar kutatók, sem a magyar zenészek nem férhettek hozzá.

- Teljessé vált ezáltal a magyarországi Bartók-gyűjtemény?

- Ez egy nagyon szép gesztus volt, mert körülbelül egy kötetnyi szlovák népdalnak a még meg nem jelent kiadására készített formáját hozta el hozzánk – mondta Somfai László, a Bartók Archívum vezetője. Csupán azért azt kell hozzá tudni, hogy ebből a mintegy háromezernyi, vagy valamivel több dalból, amit szlovákoknál Bartók gyűjtött, két kötet már jó régen nyomtatásban hozzáférhető, 1959-1970-ben megjelent az első két kötet, és ez a még publikálatlan kötet, ennek legalább a papíranyaga most hozzánk került. Ami még nincs itt, de nekem azt mondta a szlovák miniszter, hogy ez természetesen előbb-utóbb szintén itt lesz, az azoknak az eredeti fonográf felvételeknek a digitalizált átírása, amit Bartók ugyancsak átadott a papírokkal együtt a Matica Slovenskának, a nagy szlovák nemzeti gyűjteménynek, még annak idején, a 20-as évek elején. Azt azért persze nem mondanám, hogy a kutatók semmit nem tudtak ezekről a dolgokról, mert bár ezt a verziót nem ismerték, de itt, az általam készített kis kiállításon be is mutattuk azokat a helyszíni lejegyző füzeteket, kottákat, szöveglejegyzéseket, amelyeket Bartók a gyűjtés során készített. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egyelőre egy csonka, fontos Bartók-gyűjtemény még hiányzó pillére, az, vagy legalább is részben az vált most hozzáférhetővé. Itt, ha jól értettük, majd a két kulturális kormányzat fog segíteni abban, hogy a hátralévő két kötet megjelenjen.