Vendel

XVIII. századi német darab a Gödöllői Barokk Színházban

2004.04.07. 00:00

Programkereső

Német héttel kezdődik a tavaszi idény a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházában. A Frankfurtból érkező 659-es Színház társulata április 11-ig játszik a városban. „Mai, modern színházat itt játszani nyilvánvaló nagyon nehéz, ezért is játszunk egy darabot a 18. századból.”

– Miért érkezett Gödöllőre ez a frankfurti színház?

– Ennek több oka van – mondta el Török Gábor, a frankfurti igazgató a Magyar Rádiónak – az egyik az, hogy nyilvánvaló, miután magam is magyar vagyok, szívesen eljövök Magyarországra színházat játszani. Voltunk mi már Magyarországon máshol is, de a másik ok, hogy pont Gödöllő, annak személyes oka van, testnevelési főiskolát végeztem, és az egyik évfolyamtársam itt dolgozik, eljött meglátogatni, és megmutatta ezt a színházat, és rögtön arra gondoltam, milyen szép lenne itt játszani. Passzolt minden, igaz, hogy készen van a színház, de sok színdarabot nem játszottak. Mi német nyelven játszunk, sok német turista jön ide, gondolom, ez tökéletesen megfelel annak, amit kitaláltak, annál is inkább, mivel annak idején, amikor ez a színház működött, azt hiszem, többnyire német nyelvű darabokat játszottak.

– Hogy tetszenek a technikai berendezések, elég lesz a hely?

– A színháznak van egy különleges sármja a 18. századból ami itt maradt, Európában még egy nincs ilyen. Az ember, ha ide bejön, ez egy nagy meglepetés. Mai, modern színházat itt játszani nyilvánvaló nagyon nehéz, ezért is játszunk egy darabot a 18. századból. Kotzebue a szerző, aki Goethének egyik riválisa volt, és életében sokkal nagyobb sikere volt, mint Goethének, szóval, nem lesz gond, hogy a mai modern színháznak nem felel meg.

– Mit kell tudni erről a színházról, amelyik Frankfurtban játszik, és a neve 695. Színház?

– Ez egy házszám. Most éppen költözünk, a várostól kaptunk egy valamikori vízműveket, ami számunkra egy nagyon nagy dolog, mert az egyik legjobb helyen van Frankfurtban. Rengeteg pénzt invesztáltak, jacht kikötő, meg irodaházak, nagyon drága lakások, és direkt a vízparton, az olyan, mintha direkt a Duna parton kapnék egy épületet. Elég nagy stressz volt, mert kiköltöztünk a színházból éppen a múlt héten, és most, amikor visszamegyünk, akkor elkezdődnek a munkálatok az új színházban, tervek, meg engedélyek, de közben játszunk többfelé, többek között itt is. Hogy milyen színház ez? Mi nem játszunk bulvár darabokat, habár ez mondjuk egy bulvár darab, csak a 18. századból, és így aztán egészen más a hangulata az egésznek. Mi inkább klasszikusokat, moderneket, mai darabokat játszunk. Én mindig azt mondom, hogy az unatkozó sznobok ne az én színházamba járjanak, inkább azokat az embereket keressük, akiket a tartalom érdekel, így aztán ennek a színháznak egy bizonyos hangulata van.

– Most már csak azt árulja el, hogy hogyan kerül egy testnevelési főiskolát végzett magyar ember Frankfurtba, és miért csinál ott színházat?

– Én 79-ben mentem el, Testnevelési Főiskolát végeztem, előtte restaurátor voltam a Nemzeti Múzeumban, ötvös szakmát tanultam, de mindig művész akartam lenni, és először elmentem Párizsba, arra gondoltam, hogy minden művésznek Párizsba kell menni. De miután az első hat hétben minden sarkon volt egy ember, és azt mondta, hogy ő művész, úgy döntöttem, hogy mégsem ez a legjobb hely ez egy kezdő művésznek.

– Sokan vannak.

– Igen, majd én is oda állhatok koldulni, és inkább elmentem Frankfurtba, ahol én már egyszer voltam, mint vívó, és valóban, Németországban mint művész, szobrász vagyok, abból élek elvileg. Lassan föl tudtam építeni valamit és ott vannak szobraim, nagy bankokban, városban, repülőtéren, minden felé, és közben mindig azon járt az eszem, hogy szeretnék egy színházat. A képzőművészetnek van egy tulajdonsága, az olyan, mint egy konzerv, ma mindenki mindenféle művészeti alkotásokat csinál, de végül is azt megfejteni, hogy mi van mögötte, azt 50-100 év távlatából lehet, és akkor lehet megállapítani, hogy milyen is volt az akkori társadalom. A színház viszont másodperc pontosan arra reagál, ami történik, tehát, ha más publikum van bent, akkor egész más lesz a színpad, és nekem tetszik az, hogy emberek hozzám járnak, és a színész azt mondja, hogy kérem, maguk egy kicsit félre értik az életet, hogy nem értik, ezt mondhatja, de benne van a szövegben. Van, aki ezt magára veszi, van aki nem. A színház egy érdekes dolog, ezzel lehet egészen határozottan belenyúlni egy kicsit a társadalomba. Igaz, hogy nem változtat semmit sem, de később az emberek mégis elmondhatják, hogy voltak akkor is emberek, akik másként gondolkodtak. Én meg vagyok győződve arról, hogy a színháznak a mai napig is, meg a jövőben is fontos szerepe lesz a kulturális életben, pontosan azért, mert ez az általános elhülyülés, ami a médiákon keresztül jönnek, egyszerűen ránk van kényszerítve, ennek valamilyen szinten ellen kell állni, és a színház erre a legmegfelelőbb.