Hedvig

Kulturális beavatás a Trafóban

2004.04.19. 00:00

Programkereső

Idén legalább 35 millió forint veszteséget okoz a Trafó – Kortárs Művészetek Házának az áfatörvény módosítása, s emiatt veszélybe kerülhet neves külföldi vendégművészek, produkciók meghívása. A Trafó az anyagi nehézségek ellenére új programsorozatokat is indít, s ezekkel elsősorban a fiatalokat akarja megszólítani, mert – különös módon – nemcsak a hagyományos színház, zene és tánc, hanem a kortárs előadó-művészet közönsége is öregszik.

A Trafó – Kortárs Művészetek Háza 1998-as nyitása után fővárosi fenntartású kulturális intézményként működött, majd 2002-ben közhasznú társasággá (kht.) alakult, tavaly pedig – bár nincs állandó társulata, és a szó hagyományos értelmében vett színházi előadásoknak nem ad otthont – színházzá nyilvánították. Szabó György ügyvezető igazgató szerint "az, hogy bekerültünk a színházi finanszírozás normatív rendszerébe, önmagában jó dolog, mert jelentős forrásnövekedéssel járt. Korábban a működési költségeinket a főváros biztosította, a programokat viszont a minisztérium csak utólag finanszírozta, ezért gyakran adódtak likviditási problémáink. Ez tavaly megszűnt: összesen 235 millió forint közpénztámogatást kaptunk, s ezt egészítette ki 85 milliós saját bevételünk, amely jegyeladásból, bérbeadásból, szponzorációból, különböző pályázatokból származik." Tavaly tehát jó évet zárt a Trafó, de idén újra sokkal nehezebb a helyzet, mert az áfatörvény módosítása – az ígért kompenzáció ellenére – az igazgató számításai szerint legalább 35 millió forintos veszteséget okoz, s emiatt hosszabb távon bizonytalanná válik a külföldi produkciók meghívása. "Pedig a Trafónak éppen az az egyik fontos feladata, hogy a hazai kulturális innovációt, a magyar kortárs művészetet bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe" – véli Szabó György.

A Trafó – bár néhány előadóművésszel, társulattal rendszeresen együttműködik – mindmáig elsősorban befogadóhely: kortárs tánc- és zenei előadásoknak, úgynevezett alternatív színházi produkcióknak, performance-oknak, kiállításoknak ad otthont. Az igazgató szerint ebből a befogadó jellegből is adódhat, hogy tavaly kis mértékben csökkent a Trafó látogatottsága, mert Budapesten több más intézmény – például a MU Színház, a Millenáris Park, a Nemzeti Táncszínház, az A38 Hajó vagy a Kultiplex – is rátalált saját profiljára, s ezzel "elszívta" a közönség egy részét. Szabó György úgy látja, mindezek a helyek egy viszonylag szűk, behatárolt kultúrafogyasztó réteget próbálnak kiszolgálni, miközben már nemcsak a hagyományos előadó-művészeti formák – színházi és balettelőadások, hangversenyek – közönsége öregszik, hanem a kortárs művészetben is megfigyelhető ez a folyamat. A Trafó nyitni szeretne a fiatalok, az általános és középiskolások felé, s ezért indították el ősszel a délelőtti "beavató" programokat, melyekre iskolai osztályokat hívnak meg, s megpróbálják közelebb hozni a gyerekekhez a kortárs művészetet.

A ferencvárosi Liliom utcában működő kulturális központ programkínálatában meghatározó a tánc szerepe. "Helyet adunk minden olyan produkciónak, ami minőséget képvisel, s egyúttal progresszív, újító erejű" – mondja Szabó György; büszkén említve, hogy a világhírű Pina Bausch hosszú időn át náluk próbált, s a Trafóban dolgozta ki azt a koreogáfiát is, amelyet később, egy Almodóvar-filmből az egész világ megismert. Klasszikus értelemben vett színházi előadásokkal nem foglalkoznak, viszont gyakran befogadnak kötött dramaturgia nélküli, absztrakt, többrétegű darabokat, melyek szorosan kapcsolódnak korunk audiovizuális kultúrájához. A kortárszenei programok közül az igazgató kiemeli a Making New Wawes nevű, rendszerint februárban megrendezett elektronikus zenei fesztivált, amely iránt külföldről is egyre többen érdeklődnek. Képzőművészeti programjaik általában ezer szállal kötődnek a társművészetekhez, a tágabban értelmezett vizuális kultúrához. "A 350 férőhelyes Trafóban általában olyan kiérlelt produkcióknak adunk otthont, amelyek a maguk műfajában már többször bizonyítottak, s amelyek Nyugat-Európában nagy színháztermeket tudnának megtölteni. Nem akarjuk erősíteni azt a tévhitet, hogy a kortárs művészet valamiféle lila, érthetetlen dolog" – mondja Szabó.

A merészen kísérletező, ismeretlen, pályakezdő művészek előtt is kaput nyitnak: a Trafó tőszomszédságában működik a Dinamó nevű stúdió, mely valójában művészeti ágaktól független műterem. Olyan élettér, ahová akár hetekre beköltözhetnek a fiatalok, hogy létrehozzanak valami új, kreatív, izgalmas műalkotást. Még több lehetőség nyílna az ilyen műhelymunkára, ha elkészülne a "Trafó II.", vagyis a Liliom utcai épület utcafrontja, ahol próbatermeket is kialakítanának. Ez azonban négyszázmillió forintos nagyságrendű beruházást igényelne, s pillanatnyilag nem látszik reális lehetőségnek.

Kortárs tánc, építészet és színház

A Trafó Galériában ma kezdôdik és egy hétig tart a BPworkshop 2004 elnevezésű nemzetközi építészeti műhelytalálkozó, amely ezúttal a budapesti „rozsdazónák” problémáját járja körül. A rozsdazónák olyan városi területek, amelyeknek eredeti funkciója megszűnt, megfelelô új hasznosításukra azonban még nem született megoldás. Április 22-étôl tíz év után újra Budapesten tartja éves közgyűlését az Informal European Theatre Meeting (IETM), vagyis a kortárs elôadó-művészeti szakemberek európai szervezete. A programba – amelynek fô helyszíne a Millenáris – a Trafó is bekapcsolódik: 22-én, Showcase címmel válogatást láthatnak az érdeklôdôk kortárs hazai táncelôadásokból; 23-án a Frenák Pál Társulat, 24-én a H. U. D. I. Társulat, 25-én a Bozsik Yvette Társulat vendégeskedik a Trafóban. Április 29-én pedig – a Trafó és a British Council közös estjén – Tony Harrison angol kortárs költô V című, nagy ívű versét mutatják be Magács László rendezésében.