Salamon

Lohengrin és Elza az NDK-ban

2004.04.29. 00:00

Programkereső

Katharina Wagner modern környezetbe helyezi dédapja zenedrámáját Richard Wagner egyik leggyakrabban játszott zenedrámáját, a Lohengrint a komponista dédunokája, Katharina Wagner formabontó rendezésében mutatják be az Erkel Színházban. A premier vasárnap délután öt órakor kezdődik, a további előadások május 5-én, 8-án és 15-én lesznek. A fiatal rendező politikai drámaként értelmezi dédapja alkotását, s ezért is helyezte a cselekményt a kommunista diktatúra időszakába, az egykori NDK-ba.

Katharina Wagner 1978-ben született Bayreuthban, a Wagner zenedrámáit bemutató nyári ünnepi játékok (Festspiele) legendás városában. Édesapja, Wolfgang Wagner évtizedek óta a Festspiele művészeti vezetője, és a tervek szerint a közeljövőben Katharina veszi át ezt a felelősségteljes posztot. Az ifjú rendezőnő érettségi után édesapja, majd az ellentmondásos megítélésű, de világhírű rendező, Harry Kupfer asszisztense volt, később a Tokiói Nemzeti Színházban vett részt szakmai gyakorlaton, majd a berlini Szabadegyetemen (Freie Universität) szerzett diplomát.

Két évvel ezelőtt A bolygó hollandi rendezésével debütált a würzburgi operaházban, s azóta is elsősorban dédapja zenedrámái foglalkoztatják, bár nyilatkozataiban gyakran elmondja, hogy számára nem csak Wagner fontos az európai operatörténetből.
"Az én felfogásom szerint a Lohengrin politikai dráma, ami nagyon szoros összefüggésben áll azzal a történelmi ténnyel, hogy Wagner aktív szerepet vállalt az 1848–49-es forradalomban. Ezért számomra teljesen természetes, hogy a zenedráma alapvetően a hatalomról szól, és az aktuálpolitikai vonatkozásokat sem nélkülözi" – mondta kérdésünkre Katharina Wagner, majd így folytatta: "Nagyon fontosnak tartom, hogy a nézők számára megadjam az értelmezés szabadságát, a merész képzettársítások lehetőségét. Szerintem akkor és ott születik igazi színház, ha a nézők bizonyos dolgokat félreértenek vagy legalábbis különbözőképpen értelmeznek. Lehet, hogy sokak számára meghökkentő lesz a rendezésem, de semmiképpen sem akarok öncélúan modernkedő előadást létrehozni; minden jelenetben a wagneri zene folyamatából, belső összefüggéseiből indulok ki. Az is érthető viszont, hogy nem szeretném századszor is a hagyományos, konzervatív rendezésben színre vinni a Lohengrint." Katharina Wagner szerint a budapesti előadás próbafolyamatát megnehezítették a nyelvi akadályok, de az énekesek részéről együttműködési szándékot tapasztalt.

Richard Wagner egy évvel az ősbemutató után, 1852-ben, Közlemény barátaimnak című írásában pontos és konkrét értelmezést adott a Lohengrinnek. Ezt azonban – a budapesti premier előkészítésében fontos szerepet játszó dramaturg, Robert Sollich szerint – nem kell túlságosan komolyan venni, hiszen azóta több mint százötven év telt el, s ráadásul élete különböző periódusaiban maga a zeneköltő is másképp látta saját operáit. Sollich szerint "a Lohengrin eszmetörténetileg Wagner egyik legproblematikusabb darabja. Titkokkal teli zene, mely az érzékeny hallgatót is képes bűvkörébe vonni. A darab lehetővé teszi, hogy mi is állást foglaljunk, s újból felvegyük annak a politikai diskurzusnak a fonalát, amelynek Wagner egykor részese volt".

A Lohengrin-bemutató jelmezeit és díszleteit Alexander Dodge tervezte; az előadás karmestere Jurij Szimonov lesz. A címszerepet Molnár András és Kiss B. Attila énekli, a további szerepekben Marton Éva és Temesi Mária (Ortrud), Fried Péter és Jekl László (Henrik), Sümegi Eszter (Elza), Cserhalmi Ferenc és Dobos Sándor (A király hirdetője), Perencz Béla és Sárkány Kázmér (Telramund) látható.