Hedvig

EuFónia 2004

2004.05.03. 00:00

Programkereső

Úgy három éve játszották a mozik a Csocsó, avagy éljen május elseje! című filmet. Ötvenes évek, Sztálinváros, pogácsával és tablettás borral súlyosbított ünnepi délután, melynek egy pontján a párttitkár elvtárs imígyen szól a ránézésre enyhén osztályidegennek tűnő, élemedett hölgyhöz: „És most felkérem a dizőz elvtársnőt, tartsa meg a művészetét.”

Merthogy kultúrműsornak lennie kell. Ez persze többé-kevésbé most is így van: az állami ünnepek díszelőadásain jól a szánkba rágják, hogy bizony a művészet csodálatos dolog, nélküle az élet sivár, és hogy magára valamit is adó nemzet legféltettebb kincse kulturális öröksége, pláne, ha épp csatlakozik az EU-hoz – szónok ki, tenor be, Hazám, hazám, te mindenem. A magam részéről mindezzel mélyen egyetértek, csak a honi zenei élet mindennapjai felől nézve ezek a szép mondatok inkább tűnnek dekorációnak, mint meggyőződésnek.

Így aztán az idei, különleges május elseje előestéjén nagyon örültem, hogy a KÓTA, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, a Magyar Rádió Bartók Főszerkesztősége és a Duna Televízió jóvoltából olyan körben is lehetett csatlakozást ünnepelni, melyben a fentiekhez hasonló mondatok mellékzönge nélkül, egyszerűen és hitelesen szólalhattak meg – igazságukra maga a koncert léte volt a bizonyíték. Az „EuFónia 2004” névre keresztelt zeneakadémiai hangversenyen a már említett zenekaron kívül a magyar kórusélet krémje lépett fel: az Angelica Leánykar (Gráf Zsuzsanna), a Magnificat Gyermekkar (Szebellédi Valéria), a nyíregyházi Pro Musica Leánykar (Szabó Dénes), a Budapesti Monteverdi Kórus (Kollár Éva), a Cantate Vegyeskar (ifj. Sapszon Ferenc), az ELTE Bartók Béla Énekkara (Dr. Baross Gábor), a Psalterium Kórus (Arany János) és a Honvéd Férfikar (Drucker Péter). Utóbbi kivételével a műsor első felében az együttesek egy-egy óriási leány-, illetve vegyeskarrá tömörültek, s minden darabot más-más karnagy irányításával énekeltek. A műsor természetesen nagyrészt magyar szerzők műveiből: Kodály-, Orbán-, Karai-, Kocsár-, Bartók- és Bárdos-slágerekből tevődött össze, de a valamennyi résztvevőt mozgósító három záró számban Baross Gábor, Ugrin Gábor és Párkai István vezényletével egy-egy Händel-, Verdi- és Beethoven-örökzöld is felcsendült (találják ki, Ludwig mestertől vajon mi!).

Most kellene következnie az egyes műsorszámok értékelésének, de már innen látszik, hogy ebből az írásból nem lesz rendes kritika. Mert hogyan fogalmazzon meg az ember reális véleményt olyan kórus-óriások hangzásáról, melyeknek valószínűleg egy darab főpróba állt rendelkezésre, hogy összecsiszolódjanak? Hogyan szokhatna meg ennyi idő alatt kb. 200 ember kilenc karnagyot? Saját tapasztalataim szerint ezek a monstre megmozdulások nem annyira zenei, mint inkább társadalmi élményt nyújtanak az arra fogékonyaknak akár énekes, akár hallgató legyen az illető. Ilyen tömegű ember esetén egyszerűen nincs értelme azt a homogén és hajlékony hangzást várni, amellyel a felsorolt énekkarok többsége az elmúlt évek, évtizedek során külön-külön kényeztette és kápráztatta el közönségét itthon és külföldön egyaránt. Ami most inkább fontos, az a művek mögül látszik-hallatszik, a szakmai felkészültség, a tehetség és a tapasztalat, a szakadatlan munka és odaadás: egyáltalán mindaz, ami miatt ennyi diák és felnőtt gondolja úgy, hogy szabadideje eltöltésének elképzelhető legjobb módja másokkal együtt zenélni, és ezt mintegy mellesleg világszínvonalon tenni.

c74dac62-752b-442e-a0f1-14acb7a25551

A sok ismert mű mellett jóleső változatosságot jelentett Liszt Ferenc: A négy elem című kompozíciója, melynek Pánczél Tamás által hangszerelt zenekari változata Hollerung Gábor vezényletével, a Honvéd Férfikar és a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar előadásban először hangzott el Magyarországon. A később alaposan átdolgozott és önálló karriert befutott Les préludes eredetileg ennek az Autran-versekre (A Föld, Az északi szelek, A hullámok, A csillagok) íródott négytételes férfikari ciklusnak volt a nyitánya. Liszt tobzódik a versek sugallta vadromantikus természeti képekben, és a dinamikai szintet ritkán adja forténál alább, így a Honvéd Férfikarnak bőven volt alkalma, hogy elsöprő hangerejét és állóképességét megmutassa; az unisono szakaszok azonban szinte kivétel nélkül a kívánatosnál (és a zenekarnál) alacsonyabban szóltak. Arról a kissé kínos érzésről azonban, amely a negyedik tétel magyar fordítását követve bennem támadt, már nem az előadók tehettek; az uniós zászlóval dekorált nagyteremben ugyanis az alábbi szózatot intézték a közönséghez a versbéli csillagok: „Elmondanánk, hogy mulandó cél felé siettek, hol napról napra kevesebb a remény. Legjobb boraitok keserű nedűvé válnak s mindaz, mire vágytok, ti gyermeki lelkek: dicsőség, gyönyör, gazdagság, csalóka ábránd csupán – kivéve a szerelem.”

Miután a zanzásított Örömódától zúgó fejjel hazabuszoztam, még belenéztem a csatlakozási ünnepségek tévés körkapcsolásába. Berlinben egy óriási kivetítőn épp egy rövid klip igyekezett népszerűsíteni Magyarországot a németek körében. Ebben egy kissé idétlen (és hát nyilván ungarische) nő Brahms legnépszerűbb magyar táncának technosított változatára szerencsétlenkedett egy balettintézetnek tűnő intézmény felvételi vizsgáján. A zsűri egy ideig hitetlenkedve, majd leplezetlen viszolygással bámulta az esetlen, de lelkes ugrabugrálást, ám a zord arcok végül megenyhültek: ha már ilyen kis igyekvő, legyünk jó fejek, vegyük fel. A hölgy győztes vigyorral kivágódott a teremből, és a folyosón álló srác kezéből kikapva annak Rubik-kockáját, villámgyorsan egyszínűvé varázsolta az egyes oldalakat. Klip vége. Két dologban reménykedem. 1. hogy ezt a megalázó képsort csak álmodtam, és nem látta senki se Berlinben, se itthon, 2. ha nem álmodtam, akkor az EuFónián fellépett együttesek valamelyike a lehető legközelebbi jövőben Berlinben fog koncertezni.

(„EuFónia 2004” – ünnepi hangverseny az EU csatlakozás alkalmából, 2004. április 30., Zeneakadémia; km.: Angelica Leánykar, Magnificat Gyermekkar, nyíregyházi Pro Musica Leánykar, Budapesti Monteverdi Kórus, Cantate Vegyeskar, ELTE Bartók Béla Énekkara, Psalterium Kórus, Honvéd Férfikar, Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar)