Gyöngyi

Az ének-zenei iskolákért

2004.05.07. 00:00

Programkereső

Nemrég tartottuk az ének-zenei iskolák országos szakmai találkozóját. E rendezvényen részt vevő szakemberek szerint az új közoktatási törvény és az ehhez kapcsolódó rendeletek veszélyeztetik ezen iskolák jövőbeni működését.

Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a kilencvenes évek eleje óta a magyar zenei közoktatás büszkeségét jelentő, a kodályi zenei nevelési elvek gyakorlati alkalmazásának világhírt szerző iskolatípus a remélt gyarapodás helyett egyre inkább a leépülés irányába fordult.

Tisztában vagyunk azokkal az általános társadalmi és gazdasági változásokkal, amelyek előidézték ezt a folyamatot, és megnehezítették az oktatás anyagi forrásainak biztosítását. Meggyőződésünk azonban, hogy az arra illetékesek, a magyar oktatásügy irányítói és a fenntartó önkormányzatok nem ismerték fel az ének-zenei iskolák zeneoktatáson túlmutató nevelési szerepét, személyiségfejlesztő jelentőségét. Nem tettek meg minden lehetséges intézkedést ezen intézményeknek az új körülmények közé való integrálására. Nem születtek meg azok az egyértelmű ajánlások és jogszabályok, amelyek kellő iránymutatást adnának az igazgatóknak és fenntartóknak az iskolák zavartalan működéséhez.

Az alapdokumentumok három-négy évente bekövetkező változásai, a jogszabályi háttérnek az elviselhetőnél gyakoribb módosulása következtében nem csupán a közép- és hosszú távú tervezés válik lehetetlenné az intézményekben, de nagyon sokszor a soron következő tanév munkájának feltételei sem tisztázódnak az éppen lezáruló tanév végéig. Ilyen körülmények között az intézmények és fenntartóik megelégszenek a gyors és egyszerűen végrehajtható megoldásokkal, nem törekednek arra, hogy az olyan jól bevált és nemzetközi viszonylatban is elismert iskolakoncepció megmentésére lépéseket tegyenek, mint amilyen az ének-zenei iskola, így az a törvényi keretek változásának kedvezőtlen hatása miatt ellehetetlenül. Rontja az ének-zene helyzetét az is, hogy a nemzeti alaptantervben nem jelenik meg önálló nevelési-oktatási területként, hanem csupán a „művészetek” című műveltségi terület részeként kap részesedési százalékokban meghatározott ajánlást a helyi tantervek készítéséhez, az iskolánkénti óraszámok meghatározásához. Az ének-zene részesedése az összóraszámból csak más tárgyak rovására növelhető.

Ha eltűnik a közoktatásból az ének-zenei iskola, eljelentéktelenedik az ilyen irányú nevelés, olyan érték vész el, amelyet nem csupán az az Európa becsült kultúránkban, amelyhez csatlakoztunk, hanem az Európán kívüli művelt világ is.

Erdei Péter
a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet főigazgatója