Előd

Legális utcazene, adózás hegedűtokból

2004.05.07. 00:00

Programkereső

Nyugati tér, harmonikaszó, francia sanzonok. Vörösmarty tér, magyar népdalok egy hegedű húrjain. Mátyás-templom, Bach-kantáták konzervatóriumi növendékek előadásában. Váci utca, mexikói örömzene pánsíppal, dobokkal. Örs vezér tere, mulatós fél-playback, szintetizátor fölé hajoló férfi énekel.

Budapestet szeretik a zene városának nevezni. Gyakran szól meglepően jó minőségű muzsikaszó egy-egy téren vagy aluljáróban. Kimozdítja a várost az egyhangúságból. Hangszerek, stílusok kavalkádja jellemzi a fővárost. A magukat, tehetségüket közterületen megmutató amatőr vagy professzionális muzsikusok azonban nem dolgozhatnak szabályozott keretek között, az utcán zenélők ma még törvényen kívüliek, egyetlen rendelet sem említi őket.

Ez kettős problémát vet fel: a hegedűtokba vagy kalapba összemuzsikált forintokról nem tud az APEH, másrészt a közterületen muzsikálókat nem védi a jog. Véletlenszerűen tűri vagy hajtja el őket a hatóság embere.

A fővárosi önkormányzat más európai városokban bevált megoldással szabályozott keretek közé szorítaná a köztéri zenélést. A tervek szerint a muzsikusok a jövőben Budapest előre meghatározott, erre a célra lefoglalt részein szólaltathatnák meg hangszereiket. Nem kell kitalálni, hol jelöljék ki a talpalatnyi területeket, a zenészek évek óta használják a jó akusztikájú, forgalmas, turisták látogatta helyeket. Ezeket lehetne „kiosztani” a muzsikusok között az évente megrendezésre kerülő utcazenész-fesztiválon, amelyen a pályázni kívánók zsűri előtt mutathatják be, mit tudnak.

Annyian kapnak közülük engedélyt, ahány közterületet kijelöl a városvezetőség. Ezzel egy évig – a következő megmérettetésig – jogszerűen szólaltatják meg hangszereiket az adott utcában, téren. A közönséget vonzó esemény egyúttal legalizálná a közterületi zenélést. A szervezők nem szabnak meg stílusbeli korlátokat, az a céljuk, hogy a színvonaltalan, „gagyi” produkciókat kiszűrjék.

Az utcai zeneszolgáltatást a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról szóló rendelet módosításával lehetne szabályozni. Ikvai-Szabó Imre, a szociális és lakásügyi bizottság elnöke, az ötlet kitalálója régen maga is foglalkozott utcai muzsikálással. Elmondta: a törvényes keretek megállapítása a várostervezési és városképvédelmi bizottság, a főváros lakossága és az utcazenészek közös érdeke. A köztéri muzsika underground műfaj, a vele foglalkozók nem hajléktalanok, rászorulók, koldusok, hanem zenészek, akik sokszor igen színvonalas játékukból akarnak megélni.

A Klubrádió kedd esti műsorában az utcazenészek esetleges minősítését a Kádár kori sanzonbizottság működéséhez hasonlították. Ikvai-Szabó Imre kijelentette: – Egyetlen porcikám sem kívánja vissza a rendszerváltás előtti éveket. Csak azt szeretném, hogy a közönség előtt bizonyíthassanak a zenészek, és ne legyenek kitéve a hatóságok zaklatásának.