Előd

Lencsevég – Kaltenecker Trio és Babos „Organ” Trio a Millenárison

2004.05.24. 00:00

Programkereső

Május 16-ától jazzfesztivál a Millenárison. A változatos programból a szerdai, 19-ei koncert ígérkezett az egyik legérdekesebbnek, hiszen Babos Gyula új formációval készült bemutatkozni. Bár a debütálás meghiúsult, a koncertet végighallgatva mégis csak az egyik szemem sír…
3dc4c811-2b45-4785-96e2-fa813a52943a

Az izgalmas „Organ” jelző Magyarországon eddig szokatlan kamarafelállást ígért: Babos gitárja és Jellinek Emil dobja mellé ugyanis Nagy Lajos Hammond-orgonával érkezett volna a színpadra, ami az én olvasatomban legalábbis egy Joey DeFrancesco hangulatú produkcióval kecsegtetett, de mindenképpen jó alapozás lehetett volna a júliusra meghirdetett Jimmy Smith-koncerthez.

Ám a Hammond Nagy Lajossal egész egyszerűen elmaradt, ráadásul a kifogást sem lehetett érteni a kontakthibás mikrofon miatt. Így aztán maradt a nagy kérdőjel, és a közönség csak abban bízhatott, hogy a harmadiknak beugró bőgős, Horváth „Plutó” József enyhíti a hiányérzetet. Hangsúlyozni kell, hogy három nagyon jelentős magyar jazz-előadó kezdett el végül játszani, akik a zenekarvezető Babos másik zenekarában, a Project Romaniban váltak egymás rutinos zenész partnerévé. A koncert ennek megfelelően jelentősre sikeredett: a karcos, fúziós, csipetnyit etnós hangvétel mellett legjobban az az emberi lépték ragadott meg, amelyet szinte az egész koncert során éreztem. Egyik szám sem volt tökéletes: apró hibák jelentkeztek szép számban, de ezek inkább furcsamód azt a sziporkázó, megismételhetetlen hangulatot eredményezték, amely például a flamenco vagy a roma folkzenék sajátja. Persze aki ismeri a Project Romani zenéjét, ezen a hasonlóságon csöppet sem csodálkozik. Ezeket a szépségfoltokat minden alkalommal elképesztő magabiztossággal korrigálták a zenészek, majd pezsgően átszellemült, virtuóz szólókkal kontráztak. Babos gitárhangja immár évek óta kiforrott és egyéni stílust képvisel, kedveli az enyhén torzított hangzást, és nagy hangsúlyt fektet a sessionzenélésre, keresi a groove-okat, amelyek hullámhegyén aztán hosszú percekig képes szárnyalni hangszerével.

Oláh „Plutó” József kamatostul beváltotta azokat a reményeket, amelyeket a Magyar Rádió nagybőgőversenyének megnyerése óta fűzött hozzá a közönség. Bőgője testes, élettel teli, pillanatra sem veszít átszellemült jelenlétéből. Emellett szívesen játszik basszusgitáron is – ezúttal hathúros hangszeren művelt nagyon erős dolgokat. Ugyanakkor fantasztikus élmény, ahogy a színpadon egy remek, de fiatal zenész alázattal adózik mesterének – Plutó mindig Babos irányítása alá rendeli magát, amivel a zenekarvezető eddig még soha nem élt vissza.

Jellinek Emil, alias Emilio nevét a popzenében is sokan ismerik – első énekes szólólemeze a toplisták egyik kedvence lett. Emilio énekesnek és dobosnak is kiváló, ezt tudtuk régóta, de a két kihívással egyszerre is képes megbirkózni. Persze aligha valamiféle sportszellem vezette, mikor saját scat-szólóit kísérte dobon, aztán dobszólóit kísérte szájdobolással (beatbox-szal). Egyszerűen képes rá és kész, és ebből a képességből úton-útfélen nagyon vonzó zenét kovácsol. Nem véletlen, hogy ő kapta a legtöbb tapsot: hasonló tetszést aratott, amikor pár hónappal ezelőtt Trilok Gurtuval vitt véghez egy hangzatos ritmusduettet.

Babos zenéje évek óta aktívan merít a roma folk hagyományaiból: a régi nóták nagyon plasztikus feldolgozása alapvetően mindig jazz-élményt okoz, és ez az igazi szenzáció, amit minden koncertjén kap tőle a közönség. A Project Romani szűkített változataira (akár orgonával, akár anélkül) érdemes odafigyelni, mert nagyobb szerepet adnak az egyes zenészek hangszeres képességeinek, amire egy biztosabb, gazdagabb harmóniai háttérre támaszkodva nem biztos, hogy alkalom nyílna.

A Millenáris Jazzfesztivál szerdai napján alig volt közönség a Fogadóban. Kár, hogy csak a 17-ei Mike Stern-koncert kapott hírverést, és a magyar, de olykor legalább olyan színvonalas produkciókra nem jutott elég figyelem. Pedig azt gondolná az ember, hogy a biztos háttér birtokában a Millenáris szervezői megtehetnék, hogy nem csak koncertet, hanem közönséget is szerveznek a hazai jazznek…