Hedvig

Ligeti György Polar-díjas

2004.05.25. 00:00

Programkereső

A zene Nobel-díjaként emlegetett Polar-díjjal tüntették ki tegnap Ligeti György zeneszerzőt. Az egymillió svéd korona (130 ezer dollár) pénzjutalommal járó díjat XVI. Károly Gusztáv svéd király adta át a svéd zeneakadémia hangversenytermében, ahol a Nobel-díjakat is minden évben kiosztják.

A Polar-díj a Nobel kiegészítése szeretne lenni, erre utal a kihirdetés időpontja, valamint a magas összeg. A díjjal a kor legkiemelkedőbb zenei teljesítményeit jutalmazza a svéd akadémia. A díjat eredetileg 1989-ben alapította Stikkan Anderson, az ABBA együttes szövegírója és managere a svéd Királyi Zeneakadémiának nyújtott támogatással. Azóta minden évben egy-egy klasszikus és könnyűzenei művésznek ítélik a díjakat. Az eddigi kitüntettek között van Keith Jarrett, Bob Dylan, Stevie Wonder, Ray Charles, Bruce Springsteen, Joni Mitchell, Elton John, Quincy Jones, Dizzy Gillespie, Paul McCartney, a klasszikusok közül pedig Isaac Stern, Iannis Xenakis, Ravi Shankar, Eric Ericson, Pierre Boulez, Mstislav Rostropovitch, Nikolaus Harnoncourt és Witold Lutoslawski.

Az idei Polar Music díjat a magyar kortárs zeneszerző, Ligeti György és az amerikai blues-man, B. B. King vehette át. A méltatást egy-egy pályatárs olvasta fel: Ligetiét Elgar Howarth karmester–zeneszerző, Kingét pedig Jimmy Page, a Led Zeppelin egykori gitárosa, aki maga is sokat tanult B. B.-től.

ec0bfa9e-7ed1-4e8a-b6d0-7b0d49f56123

Az indoklás szerint a 81 éves Ligeti határokon átlépő zeneszerzői alkotó tevékenységével érdemelte ki az elismerést a zenei határoknak a műveiben tapasztalható figyelemre méltó kitolásáért, míg a 78 esztendős B. B. King az afro-amerikai blues muzsikát gazdagító munkásságával és öt évtizede tartó fáradhatatlan koncertkörútjaiért nyerte el a kitüntetést. B.B. King a blues egyik legnagyobb alakja. Több mint fél évszázados pályafutása során óriási hatással volt a műfaj alakulására.

Ligeti György 1923. május 28-án született Dicsőszentmártonban. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári konzervatóriumban kezdte 1941-ben, majd a háború után a budapesti Zeneakadémiára iratkozott be. Népzenei kutatómunkát végzett Erdélyben, 1950-1956-ig a Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított, 1956-ban külföldre távozott. A kölni rádióban dolgozott, ezután néhány évig a stockholmi Zeneművészeti Főiskola vendégtanára volt, tanított a kaliforniai Stanford Egyetemen és Bécsben is. 1973 óta Hamburgban él és tanít.

1991-ben Pierre Boulez és Leonard Bernstein után harmadikként ő kapta meg a legmagasabb japán kulturális kitüntetést, a Császári-díjat. 1996-ban UNESCO-díjjal, valamint Wolf-díjjal jutalmazták, ez utóbbit megosztva Zubin Mehta indiai származású karmesterrel. A finn Wihuri alapítvány 2000-ben Sibelius-díjat adományozott neki, 2003-ban a neves zeneesztétáról, a német Theodor W. Adornóról elnevezett díjjal tüntették ki. 2003-ban rendkívül sokoldalú zeneszerzői és a XX. század második felének zenei alkotóművészetét is meghatározóan formáló életművéért megkapta a Kossuth-díjat is.