Vendel

Bach csomópont

2004.06.06. 00:00

Programkereső

Lóhalálában érkeztem a Zeneakadémiára június 2-án este, a Budapesti Régizene Fórum záróhangversenyére, hogy még legyen helyem a kakason. Megkönnyebbüléssel vegyes csodálkozás lett rajtam úrrá, amikor felértem a második emeletre: a két ajtó előtt összesen legfeljebb, ha tizenöt ember ácsorgott. Én, bevallom, arra számítottam, hogy a közönség a csillárról is lógni fog, ezzel szemben háromnegyed-négyötöd ház fogadta a Philippe Herreweghe vezette Collegium Vocale Gent együttest. Műsorukon két Bach Kantáta mellett a BWV 1068-as D-dúr Zenekari Szvit szerepelt. Persze, a vizsgaidőszak kellős közepén vagyunk, mégis furcsa, hogy a fiatal szakmai közönség ilyen gyéren jelent meg ezen az estén a Nagyteremben.

A D-dúr Szvit méltóságteljes Ouverture-jében jól elkülönült a zenekar és a szólóegyüttes. Feltűnő volt a timpani önállósága, amely egyenrangú partnerként társult a három korhű trombitához. Az Air, a barokk Top 10 biztos befutója, amely minden 500 forintos válogatás CD-n megtalálható, esetünkben a szólisták számára pihenőtételként is jól funkcionált. A vonósok szépívű, érzékeny dallama alatt az addig állva játszó trombitások leültek és készültek a Gavotte-ra. Mivel az Ouverture tétel nem indult egészen zökkenőmentesen, a mester az Air előtt diszkréten beszámolt. Hát, nem is lehet egyszerű Philippe Herrweghe hirtelen mozdulataira belépni! Az együttest nem csak a karnagy, hanem a koncertmester rezdülései is segítették. Nagyon tetszett az a minden finomkodástól és sallangtól mentes kiegyenlített hangzás, amely az egész műre jellemző volt. A barokk előadásmód sajátosságai, a mélyre hangolt, korhű hangszerek, a feljebb fogott vonók, a túlpontozás stb. egyáltalán nem voltak öncélúak, csupán eszközök egy eredeti, őszinte interpretáció szolgálatában. A feszültséggel telített késleltetésekkel, a színes dinamikai rajzzal, a felütéseket követő súlyok érzékeny megváratásával pedig Herreweghe felvállalta, hogy megmutassa a darab élő, érzelmektől fűtött oldalát.

019ab718-adae-438c-bda8-46348616cef0

A BWV 198-as Gyászkantáta Erős Ágost választófejedelem hitvesének halálára készült. Szokatlan hangszerapparátust vonultat fel: a csembaló mellett egy másik akkordhangszer, a lant is szerepel, valamint kiemelt szerepe van a két gambának. A június 2-i koncerten ők középen is ültek, közvetlenül az énekesek mögött. A tizenhat fős kórus altját két férfi és két nő alkotta, ami markáns karaktert adott a szólamnak. A szopránszólista, Carolyn Sampson rövid hajával, kristálytisztán gyöngyöző hangjával extravagáns nő. Az áriáját kísérő, szünettel induló triolás figurációk ((tri)ola-triola; a „tri” szótagra esik a szünet) oly sokszor deformálódtak (dak)tilus-anapesztus párrá, hogy az már nem lehet véletlen. Hihetetlen hangszínt kevert ki Bach az alt, jelen esetben Ingeborg Danz recitatívójában. Mintha egy kétszáz évvel későbbi francia zeneszerző műhelyébe keveredtünk volna fuvola és „hárfa” édes melankóliával. Ez utóbbi a vonóspizzicatók és a lant közreműködésével. A Tavaszi Fesztiválon elhangzó Máté Passióban Ingeborg Danz magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb volt, de így is érzékenyen formálta meg érdekes modulációkkal tarkított áriáját. A férfiak, Mark Padmore és Peter Kooij kevésbé voltak átütőek, bár a basszusszólistának Bach nem is ad túl sok bizonyítási lehetőséget egyetlen, rövid ariosójában.

A Gottlieb Korrte professzor beiktatására írt örvendező kantátában Szorgalom, Szerencse, Becsület és Hála léptek a szünet után a színpadra a tenor, a szoprán, a basszus és az alt porhüvelyében. A BWV 207-es darab első kórustételben megénekelt „harsány üstdob” ismét megjelent a három trombita társaságában. Ez a kantáta is szolgált egy különleges hangszerrel. A duplanádas, görbe építésű taille sajnos szólóban nem volt hallható, de érdekesen árnyalta az összhangzást. Különösen mulatságos volt a Ritornelle tételben, amely amolyan ünnepi indulóféle, leginkább toronyzene sok fúvóssal és komolytalansággal. Szép gesztus volt, hogy a BWV 198-as Kantáta ráadásszámként ismét felcsendülő nyitótételében a szólisták beálltak a kórusba énekelni. Egy ilyen kórusba, lehet, hogy bármelyikünk szívesen átigazolna…

Tegnap Milánó, ma Budapest, holnap Brüsszel: a Collegium Vocale Gent-turné egymás után következő állomásai, a műsor mindenütt ugyanez. Az útiterv kialakításánál Herreweghe nem kímélte együttesét. Mint ahogy a közönség sem a tenyerét, amíg csak volt egy kis reménye, hogy még egy ráadást zsarolhat az előadóktól. Vizsgaidőszak ide vagy oda: ez a két és fél óra ért annyit, mint ugyanennyi a könyvtárban egy halom lexikon között.