Lukács

Játékhalál a színpadon

2004.06.15. 00:00

Programkereső

Ivanics Atilla hetedik osztályos tanuló már tizenhat operában szerepelt. Hol franciául énekel, hol oroszul, egyszer szellem, másszor pásztorgyerek vagy éppenséggel főszereplő, mint legutóbb a Kovalik Balázs rendezte Benjamin Britten darabban, A csavar fordul egyet címűben.

Faragó Lilla szerint szerencse kérdése, hogy Atilla fiának ilyen szép lett a hangja. Már amikor kicsike, mindössze három-négy éves volt, akkor is állandóan dudorászott, de ha az embernek viszonyítási alapja nincsen, akkor csak örül. Egyszerűen.

Aztán gyanús lett a gyerek. Mert Ivanics Atilla öt évesen osztott és szorzott, s ha próbaképpen azt írták le, azt a bődületes számot, hogy 9000003006, akkor ránézett és mondta: kilenc milliárd három ezer hat. Mintha mindez tanítás nélkül is benne lett volna az agyában, különben mivel magyarázható, hogy három évesen fölismerte a betűket, négy évesen már olvasott s mire hat évesen beíratták az iskolába, már több könyvet elolvasott. Megnézették akkor, mi van a gyerekkel, mondták 158-as IQ.

A családban ilyen még nem volt. Ekkora muzikalitás, hogy az iskolai tanévnyitón fejből meg hallásból a szintetizátoron lejátssza J.M. Jarre Utolsó rumbáját. Hiszen Faragó Lilla nem is tanult hangszeren, már attól megijedt, a hangszeres tanulás micsoda rabság, bár a nagyapa hegedült meg zenét is szerzett, persze mindig csak magának, de Atilla hangjáról az iskolában addig mondták: elképesztő, hogy Faragó Lilla anyuka elment az Operába, Gupcsó Gyöngyvér karvezetőhöz, megkérdezni, szükségük van-e egy szép hangú kisfiúra. A karvezető azóta foglalkozik vele.

Ivanics Atilla, akinek a keresztneve egy t- vel és két l-lel írandó, mert így lett anyakönyvezve, ma hetedik osztályos tanuló és már tizenhat operában szerepelt. Csodagyerek, mondják rá, ő meg azt válaszolja, csak akkor, ha varázsolni is tudna.

Szörényi darabjában, az Atilla - Isten kardjában tízévesen ő volt a pásztorgyerek, hatezer ember előtt énekelt Szegeden. Kérdezte tőle akkor az anyukája, nem izgulsz? Nem, válaszolta, mert énekelni a színpadról olyan jó.

Reggel elmegy iskolába, a XI. kerületi Keveháza utcai általánosba, a tehetséggondozó osztályba, ami nem csupán attól nagyszerű, hogy válogatottan eszes gyerekek járnak oda, hanem mert mindent bővebben, részletesebben tanulnak. Meg az is jó, hogy Gábor Áron igazgató úr megérti, ha a próbákat az Operában időnként délelőttönként tartják. Mint nemrégiben, amikor Ivanics Atilla egy Britten -darabban főszerepelt. Érdekes előadás volt, a nézők a színpadon ültek fél-, meg egy méterre a szereplőktől, akik három centis tejfehér valamiben jártak, így énekeltek.

Azt hiszem, mondja Ivanics Atilla, valamiféle ételfestékkel csinálták. Minden hófehér volt, a történet a XIX. században játszódik egy távoli birtokon, ami a gyámunké. A nevelőnőnk meghalt, a házvezetőnő vigyáz ránk meg egy újabb nevelőnő, de szellem képében tovább kísértenek, irányítanak az elhunytak: az inas és a régi nevelőnő, mi gyerekek pedig engedelmeskedünk. Minden olyan furcsa. A színpadon szobrok is vannak, rólam készültek, úgy, hogy gipszet tettek az arcomra, a kezemre és a lábamra. Életnagyságúak, van belőlük négy-öt, az egyik áll, a másik szobrom térdel, a kezét hol a csípőjére vagy a tarkójára teszi. Időnként megérintem a szobormagamat, és közben énekelek. Áriát. A szövege furcsa, nem is igazán érthető, aztán a darab végén meghalok. Mert akkora az őrület, mert az új nevelőnőm biztat, mondjam ki végre, kiket is látok, és én kiejtem a számon az engem gyötrő szellem nevét. A varázslat megtörik, a szellem eltűnik, csakhogy a lelkemet is magával viszi.

Amikor Atilla meghalt a színpadon, az öccse, André nem félt. Mert mondták, meg tudta is, ez csak játék, játékhalál az Erkel Színház színpadán.

Ha egy gyerek olyan szerencsés, hogy ennyire szépen énekel meg nyelvtani meg irodalmi versenyeket nyer, akkor a szülőknek nem olyan könnyű. Atilla mérnök édesapja most például ablaktisztító; mert az élet így szabadabb, így el tudja kísérni hol próbára, hol versenyre, hol előadásra az ő csodaszép hangú fiát.

Ivanics Atillát legközelebb Mozart Varázsfuvolájában láthatják-hallhatják Nádasladányban e hét péntekén és vasárnap, aztán Zalaegerszegen meg Szombathelyen… , szeptembertől pedig ismét az Erkelben, a nagy sikerű Britten-darabban, melynek premierje után annyian gratuláltak, annyian kopogtattak az öltözője ajtaján, melyre az ő neve: Ivanics Atilla volt kiírva.