Hedvig

A zene mindenkié

2004.06.18. 00:00

Programkereső

Rauhala Pekka Matiasné – Erdélyi Lászlóné, Lenke néni – betöltötte 90. életévét. A Magyar Köztársaság Elnöke az Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta neki, a Finn Kodály Társaság alapító és tiszteletbeli tagjának, zenepedagógusi életművéért, a Kodály Zoltán zenetanítási módszer hazai és finn területeken történt megismertetéséért.

Lenke néni 1914. március 9-én született Sátoraljaújhelyen. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte, majd zongora-, ének- és zenetanári diplomát is szerzett. Pedagógusi pályáját Sárospatakon kezdte. Több mint húsz évig tanított líceumban, képzőkben, zeneiskolában és konzervatóriumban. Ő alapította meg Miskolcon az Egressy Béni Zeneiskolát. Kitüntetése, születésnapja és a zene ünnepe alkalmából beszélgettünk vele.

– Lenke néni, van olyan, hogy botfülű valaki?

– Ebben sok a vita. Szőnyi Erzsébet nevezte Kodály-módszernek a magyar zenetanítás metodikáját. Véleményem szerint, ha nincs is hallása a gyermeknek, amikor megszületik, akkor is meg lehet tanítani zenélni.

– Mi ennek a titka?

– Mindegy, hogy van-e hangja, vagy nincs, a lényeg, hogy énekeljen együtt azokkal, akik tudnak énekelni. Egy finn kolléganőmmel kidolgoztuk – magyar mintára – az óvodai zenei oktatás metodikáját. Kiadtunk egy könyvet Játsszunk énekelve és muzsikálva címmel, amely azóta Finnországban alapmű lett, és számos óvodában tanítanak ebből. Meg kell nézni, hogy a gyerek mire figyel, mit tud átvenni. Először a könnyű, egy-két hangos dalokat, később az egyre több hangos dalokat tanítjuk nekik.

– Mikor dől el, hogy valaki zeneileg tehetséges?

– Azt nem lehet tudni. Van olyan gyerek, akit nem tudnak zenei tehetségnek képezni. Az öröklődés biztosan számít. Nekem három gyerekem, nyolc unokám és tizenhárom dédunokám van. Apám jó muzsikus volt, én zongorista lettem, a lányom zongoradiplomát kapott, az ő kislánya lesz a második zseni a családban, mert magától tanult meg zenélni. Vannak ilyen csodák, de nem mindenkinél biztos a csoda. Ezt Kodály is megmondta.

– Hol jobb lenni, Finnországban, vagy Magyarországon?

– Itt él a családomnak negyven tagja, jó ott lenni. Finnországban tisztelik, segítik az időseket. Nálunk is kezdenek odafigyelni az idős emberekre, és ez nagyon jól esik.