Nándor

Egy konzervatív polgár vallomásai

2004.06.28. 00:00

Programkereső

Szent Iván-nap táján az ember a szíve szottyán kívül Mendelssohnra is gondol, feltúrja a polcot az obligát nyitány felvételéért, hogy a tűzugrálásból hazatérve majd annak hangjaira hajthassa (remélhetőleg szamármentes) álomra fejét. Aki idén valami másra is vágyik, annak melegen ajánlom a Cherubini-Quartett két Mendelssohn-vonósnégyest (op. 44/1, 2) tartalmazó lemezét, mellyel az EMI jóvoltából egyengethetjük tizenegyesektől cakkos idegeinket.
95b773d0-6ac5-47c0-9072-7d1204ffa100

Beethoven kései opusai óta a vonósnégyes műfajához nem asszociáljuk tipikusan a „könnyed, szórakoztató” jelzőket. Mendelssohn kvartettjei azonban (talán az op. 80-as f-moll kivételével) nem vésnek orcánkra eltüntethetetlen árkokat, súlyuktól nem süppedünk megsemmisülve a fotel mélyére. Mendelssohn ki is lóg egy kicsit a kora-romantikusok nemzedékéből: a tehetség és törekvés mellett semmi sorvasztó tüdőbaj, pusztító szerelmi szenvedély, elmezavar… Van helyettük szerencsés csillagzat, pazar neveltetés, végeredményként pedig szellemes mestermunkák sora – ezen a ponton szokták némelyek hozzátenni: „és semmi több”.

Kétségtelen, hogy a Bachot, Händelt, a bécsi szentháromságot mélységesen tisztelő és ismerő szerző olykor klasszikusabb a klasszikusoknál. Ebben a két kamaraműben, a D-dúr és e-moll vonósnégyesben is ragaszkodik a helyenként barokk ellenponttal dúsított szonáta-, triós és dalformájú tételek jól bevált kereteihez, a scherzo eredeti jelentéséhez és hangvételéhez, a szimmetrikus, periodizáló dallamok megnyugtató zártságához, a partközelben maradó modulációkhoz; a négy szólam áttetsző, de rendkívül erős szövetéből sehol sem kandikál ki szeszélyes, elvarratlan fantázia-szál. Hogy e partitúrák mégis többek egy konzervatív lipcsei polgár múltidéző műszaki rajzainál, arra két-két tételekből idéznék példákat: a D-dúr nyitótételének hangnemileg „mellélőtt” álvisszatérését és a hosszasan, aprólékos ötletességgel előkészített valódi reprízét, s ehhez képest az e-moll kvartett első tételének szinte észrevétlenül kibomló rekapitulációját; legfőképp pedig mindkét Andante szemérmes vallomás-éneke alá három teljesen különböző zenei rétegből épített, mégis egységbe olvadó kíséretét.

Az 1978-ban alapított Cherubini-Quartett e felvételen játszó tagjai, Christoph Poppen, Harald Schoneweg, Hariolf Schlichtig és Manuel Fischer-Dieskau ábrázolására leginkább egy nyolckarú Síva-szobor lenne alkalmas, aki egy személyben játszik négy hangszeren. Beszédes motívumformálásuk, zenei lélegzésük mintha egyetlen idegrendszer parancsainak engedelmeskedne, az első hegedűs „kadenciái”, az e-moll kvartett első két tételének kiemelkedő cselló- és brácsa-pillanatai pedig bőségesen kárpótolnak azért a pár ütemért, ahol a lendület kissé megbillenti a tempó-egyensúlyt vagy az intonációt. Értelem és érzelem arányát inkább a D-dúr vonósnégyesben érzem jónak: minden frázisnak átgondolt célpontja van, s a gondos artikulációhoz sikerült megtalálni azt a hangot, mely épp csak annyira vibrált, hogy ne veszítsen légiességéből és kontúrhúzó pontosságából.

Fel hát mindenek, kik a műfajjal való ismerkedést szelídebb vizeken ringatózva óhajtják kezdeni, s azok is, kik valamilyen kímélő, de tartalmas zenét keresnek a piknikkosárba süllyesztett discman és könnyű fehérbor mellé.

(Felix Mendelssohn-Bartholdy: String Quartet No. 3 in D, op. 44 No.1; String Quartet No. 4 in E minor, op. 44 No.2; km.: Cherubini-Quartett - Christoph Poppen, Harald Schoneweg, Hariolf Schlichtig, Manuel Fischer-Dieskau - EMI Classics 7 24358 58032 7)