Móric

A leendő brémai muzsikusok

2004.07.05. 00:00

Programkereső

A kórusolimpiára készülő Erkel Ferenc Vegyeskar július 3-án koncertet adott a Régi Zeneakadémián. A Fidelio olvasói már értesülhettek róla, hogy az együttes a 2003 áprilisában a IX. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny vegyeskari kategóriájában első helyezést ért el, vezetőjük, Cseri Zsófi pedig a legtehetségesebb fiatal karnagynak járó Lantos Rezső különdíjat vehette át.
81bd852c-ef4d-45c0-8805-b3feaaa34615

Ez a siker segítette őket hozzá a III. Brémai Kórusolimpián való szerepléshez, ahol Magyarországot a Musica Sacra és a Nagyvegyeskari kategóriákban képviselik. Rajtuk kívül a Fazekas, a Magnificat és a Kékmadár Gyerekkaroknak, a Ceglédi Puella Kórusnak, a Psalterium Hungaricumnak, a MÁV Szolnoki Járműjavító Férfikarának és az Egressy Kamarakórusnak drukkolhatunk július 8. és 18. között. Addigra úgyis véget ér az EB, és még nem kezdődik el az athéni olimpia…

Az Erkel Ferenc Vegyeskar műsora szombaton Pierre Passereau Il est bel et bon című slágergyanús madrigáljától kezdve Mendelssohn zsoltárfeldolgozásán át Kocsár Miklós népi imádságáig sokszínű keresztmetszetét nyújtotta a napjaink magyar kóruséletében jól ismert irodalomnak, emellett hangversenyükön olyan különlegességek is szerepeltek, mint például Hugo Alfvén svéd zeneszerző népdalfeldolgozása. Az itt elhangzott darabok közül négy-négy alkotja majd Brémában a Musica Sacra és a Nagyvegyeskari kategória versenyanyagát is.

A kórus John Farmer és Pierre Passereau műveit énekelve vonult be szólamonként, a terem különböző irányaiból. Ezekhez az együttes tagjai nem nyitották ki a dossziéjukat. Megjegyzem, a többi darabnál sem igen kellett böngészniük a lejegyzett hangokat, így az énekesek minden idegszálukat a darabok és karnagyuk hullámhosszára állíthatták. Valószínűleg akkor sem történt volna nagy baj, ha egy kárörvendő rosszakarójuk a Dunába hajította volna valamennyi kottájukat.

Régizene, népdalfeldolgozások, szakrális témájú darabok: így lehetne a legkönnyebben megfejteni a műsor felépítését. A vallásos darabok, Lotti Miserere, Mendelssohn Herr, nun lässest du, Bárdos Lajos Libera me és Orbán György Cor mundum című művei után kialakult áhítatos hangulatot azonban egy kicsit fejbe csapta a viharos finálé: Bárdos Lajos Patkóéknál című népdalfeldolgozása. (Noha a kórustagokon látszott, hogy nagyon szeretik és tudják ezt a művet.) Néha a közönség sem hagyott magának elég időt, s az utolsó hang lecsengését meg sem várva lelkes tapsban tört ki. Illik ez Karai József egyre sűrűbbre és hangosabbra szerkesztett Szép a tavasz, szép a nyár című csattanós népdalfeldolgozásához, de Orbán György darabjának például kifejezetten rosszul esett. Persze, ez nem a kórus kritikája.

A hangverseny alapján azt mondhatom, a népdalfeldolgozások, a magyar szerzők művei nagyon közel állnak a kórushoz. Nagy átéléssel éneklik és fölényesen tudják őket. Mendelssohn műve szintén a délelőtt kiemelkedő pillanatai közé tartozott. Dicsérhetném a hangszíneket, a mű formálását, bensőségességét, de mindez egyetlen mondatban is összefoglalható: ez a darab erről szól. Hugo Wolf két szerzeménye, a Letzte Bitte és az Ergebung viszont az apró intonációs ingadozások miatt még nem tűnt teljesen magabiztosnak.

Nagy meglepetés volt számomra Bárdos Libera me című műve, amely szerepel az együttes 2002-ben kiadott Dalos barangolás című felvételén is. Az eltelt két évben leülepedett, beérett, újabb hangszínekkel, mélyebb jelentéssel gazdagodott. Szó se róla, a CD-n is kiderül, mi a darab lényege, de az élő előadás megrázó élményt nyújtott. Ebben persze biztosan szerepet játszik az is, hogy a felvételen nem Cseri Zsófi vezényel, valamint hogy a színpadon nincs lehetőség javításra, „radírozásra”, és az egyszeri lendület magasabbra repítette az előadást. Ennek ellenére (vagy talán épp ezért…?) megjegyzendő dolognak tartom, hogy a hangversenyen jobban magára talált a darab, mint a felvételen.

Azóta kiegyenlítettebbé váltak a hangzásarányok is: megszűnt az izmos nőikari túlsúly, és a férfiak nem csak, hogy többen vannak, de sokkal összefogottabban is szólnak. A Lotti Miserészlet férfikari állásaiban kiderült: nincsenek kihallatszó hangok, csak szólamok, valódi basszus és valódi tenor. Hogy ez egy énekkarnál magától értetődő? Az kellene, hogy legyen. De aki néha betéved egy kórushangversenyre, tudja: nem az. Hanem hosszú és fáradságos munka eredménye.

Amit, reméljük, Brémában is értékelni fognak!

(2004. július 3. 11:00 Régi Zeneakadémia – Az Erkel Ferenc Vegyeskar koncertje; John Farmer, Pierre Passereau, Jan Pieterszoon Sweelinck, Antonio Lotti, Felix Mendelssohn, Hugo Wolf, Bárdos Lajos, Karai József, Kocsár Miklós és Orbán György kórusművei; vez.: Cseri Zsófia)