Jusztina

Kezdődik a Szegedi Szabadtéri Játékok

2004.07.08. 00:00

Programkereső

Az ötnegyed évszázaddal ezelőtti tiszai árvíz utáni újjászületésre emlékezve és az Unió jegyében szervezték a hét végén kezdődő Szegedi Szabadtéri Játékok programsorozatát. A várost 125 éve európai segítséggel építették újjá a nagy árvíz után - és most (egy kicsit hálából, egy kicsit a csatlakozás örömére) az akkor segítőkre utalnak a rendezvények. Igazán impozáns program várja a Szegedi Szabadtéri Játékok látogatóit.

- Valamennyi nyár sugallata az lenne, hogy valami egy nagy gondolat fogja össze – mondta el Székhelyi József igazgató. Ugyanis egy ilyen szabadtéri látványosságnak van a művészi megvalósulásokon messze túlmutató jelentősége is; egy templomtér mindig, amióta világ a világ, közösségformáló tér volt. Az eddigiek, azok is, amelyekben színészként részt vettem, mindig kicsit azt a benyomást keltették bennem, hogy összejön ilyen-olyan prózai vagy zenés vagy táncos vagy operista csapat, és derűs jókedvünkben a jó Isten szeme láttára jó pár ezer embernek örömet szereznek. Ez is nagyon fontos küldetése a szabad tereknek. De én, mint szenvedélyes szabad tér alapító, például a szentendrei Szabad Teátrum alapító tagja vagyok, azt a pluszt tanultam meg belőle, hogy valamiről nagyon erősen kéne, hogy szóljon az a tér. Az idén nyáron - először talán a szabadtéri játékok történetében - egy ilyen összefüggő, egymáshoz ízesülő gondolat mentén szerkesztődött a műsor: 125 évvel ezelőtt, ahogy mondani szokás, egy tollvonással eltűnt Szeged. Fogta magát a Tisza, és megzabolázhatatlanul, minden kétségbeesett igyekezet ellenére elpusztította a várost. Megszűnt Szeged, megszűnt volna mindörökké, ha egy akkori „európai uniós" szolidaritás meg nem menti. S ez nekem borzasztóan tetszett. Amikor pályáztam és csak úgy sétáltam Szegeden, akkor föltűnt nekem, hogy a körutat Londoni körútnak, Brüsszeli körútnak, Párizsi, Berlini, Bécsi körútnak, Római körútnak hívják. Nem tanultuk a történelemből, hogy az európai nagyvárosok valami hihetetlen szép testvéri gesztussal összedobták a város újjáépítését, egész egyszerűen közadakoztak, és arra gondoltam, hogy ennek a nyárnak arról kéne szólnia, különös fénytörésében annak, hogy május óta az Unió tagjai vagyunk - nem mellesleg, én azt gondolom, az Európai Unió egyébről sem szól, mint az európai népek barátságos szolidaritásáról. Ennek a gondolatnak a jegyében kéne egy viszontgesztusként baráti invitációt átnyújtani Londonnak, Párizsnak, Berlinnek, Rómának, Bécsnek, arról sem megfeledkezve, hogy valódi szegedi kunok is jelen kell, hogy legyenek, ezért most, a hét végén a szegedi kortárs balett nyitja ezt a fesztivált.

- Ez már újdonság, hogy balett nyitja.

- Mégpedig egy olyan produkció, amelynek a címe az, hogy Újvilág, egyébként is újvilág van, a zene Dvořák Újvilág szimfóniája, hogy ebben az új világban hogyan is küzd az ember az elemekkel, a jó Istennel, a természettel, mint ahogy 125 évvel ezelőtt is küzdöttek az emberek az elemekkel, a jó Istennel, a Tiszával, meg hát önmagukkal természetesen. Tehát ez az Újvilág-produkció nyitja ezt a fesztiválsorozatot, amelyet követően jönnek a nagy európai városok. Azokat a jellemző produkciókat invitáljuk, amelyek nagyon elevenen meg tudják jeleníteni Brüsszelt, onnan jön egy táncszínház, Londont, onnan jön, a West Endről az Abba Fever, Párizst, ahonnan egy musical színház jön, Rómát, ahonnan a Nabuccót származtatjuk, és a két Nabucco között egy nagy-nagy operagála, talán a központi magja a rendezvénysorozatnak, a Santa Cecilia Kamarazenekar Massimo Cuarta pazar szólistával, aki nem mellesleg egy olyan hegedűn játszik, amit hegedűőrség hoz Rómából, mert nem egyéb instrumentum lesz a kezében, mint Paganini Stradivari hegedűje. Ezen az estén sikerült egy olasz sztár szoprán énekesnő mellé két fergeteges magyart is megszereznünk, Cecilija Gazdia mellett Kiss B. Attila és Rost Andrea fog énekelni slágeroperákból származó áriákat. Aztán Berlin: meghívtuk a Berlini Szimfonikusokat, akik eljátsszák nekünk Beethoven V., VI. szimfóniáját és az Egmond-nyitányt. Bécs - ha azt mondod Bécs, akkor rögtön azt mondod, bécsi operett. Hát legyen bécsi operett, mégpedig a bécsi operett professzorával szövetkezve Johann Strauss Egy éj Velencében című nagyoperettjét mutatjuk be.

- Ő is rendezi.

- Hogyne! Tavaly egy régi-régi New York-i élményemet szerettem volna honosítani. Húsz évvel ezelőtt Manhattanban sétáltam, és egyszer csak, mint a Forest Gump-ban az a bizonyos tollpihe, elém libegett egy röpcédula, és azon az állt, hogy kedves barátom, New York polgármestereként szeretettel és tisztelettel meghívom egy ajándék koncertre, a Central Parkba, holnapután ekkor meg ekkor, vezényel Zubin Mehta, játszanak a New York-i Filharmonikusok és négy-öt egészen különleges zenedarab. Elbattyogtam a Central Parkba, egymillióan voltunk ott, fehérek, feketék, rézbőrűek, sárgák; kis piknikkosarakkal jöttek, volt benne pokróc, egy kis elemózsia, leheveredtek, szóltak a tücskök - valami elképesztőek a New York-i Filharmonikusok -, és a koncert végén diszkrét taps mellett minden zsebből előkerült egy öngyújtó, egy fáklya, egy gyertya, megköszönve a koncertet. Ez életem egyik legnagyobb összművészi közösségi élménye volt, s azt gondoltam, ha már Szegeden direktor vagyok, a szegedieknek ezt megcsinálom. Szeretettel várom egy ajándék koncertre, és így is történt, és a tavalyi nyár egyik leggyönyörűbb estéje volt, csaknem 5 ezren voltak a téren. Hihetetlen ünneplésben részesítették a Szegedi Szimfonikusokat, és akkor megígértem, az idén nyáron is lesz ilyen. Augusztus 16-án fölszállok a repülőre, beszórom majd a várost röpcédulákkal, a Szegedi Szimfonikusok eljátsszák Beethoven IX. Szimfóniáját, a röpcédulákon az áll majd, hogy mikor lesz a koncert, és a hátlapon pedig az áll, hogy mit is énekeljünk olyan hatezren együtt: az Örömódát. És akkor augusztus 20-ához érkeztünk, Solideuritás címen egy összeurópai gála látható majd portugál, spanyol, angol, vallon, flamand, magyar, cseh néptáncosok.

- Az Abba-láz…

- Musical. Magyarországi ősbemutató.