Jolán

Mediterrán koktél

2004.07.09. 00:00

Programkereső

Hogy mi legyen egy nyáresti, frissítő mediterrán koktélban? Például egy kis Amoretto almalével, esetleg jegeskávéval. Vagy Sangria sok-sok déligyümölccsel. De egy korty Campari se rossz citromkarikákkal fűszerezve és hűvösen pezsgő tonikkal nyakon öntve. Jég nélkül azonban egyik sem az igazi. Még akkor sem, ha a hűsítő kockák valamicskét elvesznek az italok ízének intenzitásából.

Egy nyáresti hangversenyterem sem az igazi levegő nélkül. Még akkor sem, ha a rádiófelvétel miatt vigyázni kell, nehogy a beszűrődő zajok elvegyenek valamicskét a koncert intenzitásából, legalábbis a hangzás vegytisztaságából. Az előadók és a közönség túlélési esélyeit azonban exponenciálisan megnövelte volna a nyitott ablak július 6-án, a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében rendezett Mediterrán koktél című hangversenyen.

A hangverseny első felében Laura Beltrametti és Ennio Poggi játszott a rövid Yamaha zongorán. Clementi szépen formált négykezes Esz-dúr szonátája után csalódást okoztak a Lúdanyó meséi. Nem tudom, túl sokat pedáloztak, vagy a terem akusztikája mosta össze az össze nem illőket, mindenesetre az ilyesfajta „impresszionizmusból” megárt a sok. A mellényúlások, lötyögések sem tettek jót a darabnak. Lám-lám, megint egy mű, ami könnyűként szerepel a köztudatban, sokan játsszák, egy-egy tétele a zeneiskolás továbbképzősöknek is kedvelt vizsgaanyaga és mégis: kényes, érzékeny, valamint roppantul próba- és empátiaigényes. A Verdi és Bellini operarészleteknek, amelyeket Ennio Poggi írt át négy kézre, hatalmas sikerük volt. Majd kis rákészülési, áthangolódási idő után egy Albeniz Tangó következett. Több hasonlót is játszhattak volna. Mondjuk a Ravel helyett. Ráadásként egy Liszt Polonézzel köszönték meg a magyar közönség figyelmét és kedvességét.

Somodari Péter gordonkaművészt nem a klíma betegítette meg. Lázasan feküdt otthon, így eleve el sem tudott jönni a hangversenyre. Ezért aztán Szabadi Vilmos nem vele, hanem Gulyás Márta zongoraművésszel kamarazenélt a koncert második részében. Érthető okokból kifolyólag nem az eredeti műsor darabjait játszották.

Megnyúlt a fülem, mint Midász királyé, amikor a hangverseny második részében Gulyás Márta ült a zongorához. Kicserélték talán a hangszert? Egyszerre árnyaltabb, érzékenyebb lett a zongora hangja, gördülékenyebb a kezelése. És magától értetőbbek a formák, természetesek az összefüggések. A Camparira rákerült a tonik, s egyszerre gyöngyözni, pezsegni kezdett az egész. Soha nem tanult zenét az a barátnőm, aki megjegyezte: jé, most dallam szól, nem hangok egymás mellett! És jé, mennyivel jobban játszik a hegedűs, amikor zongora is szól alatta!

ccb01edc-ad0d-4b2a-8ccc-04fc09c538cf

Szabadi Vilmos láthatóan, hangszere pedig hallhatóan szenvedett a melegtől. Ez utóbbi gyakori lehangolódását nehéz volt kordában tartani. A virtuóz darabok, mint De Falla Spanyol Népdalszvitje vagy Ravel Tzigane című műve méltán arattak zajos sikert. Debussy Clair de Lune-je viszont nem talált rá a saját hangszínére, az őszinte arcára. De lehet, hogy ez a szerzemény egyszerűen csak jobban hangzik szólózongorán. Ez persze nem menti az elvétett fekvésváltást, ami meglehetősen kellemetlen volt.

Végül a koncert Debussy Menüettjével kellemes utóízt hagyott maga után. Akár egy jó koktél. Sőt! Még vezetni is lehetett utána!

(2004. július 6. Mediterrán koktél, a Gödöllői Királyi Kastélyban rendezett kamarazenei sorozat hangversenye; Clementi: Esz-dúr szonáta, Allegro maestoso, Andante; Ravel: Lúdanyó meséi; Bellini: Norma – nyitány; Verdi: Aida – részlet; Albeniz: Tangó; Albeniz-Heifetz: Sevilla; De Falla: Spanyol népdalszvit; Debussy: Clair de Lune, La plus que lente; Ravel: Tzigane; km.: Laura Beltrametti, Ennio Poggi, Gulyás Márta (zongora), Szabadi Vilmos (hegedű)