Erzsébet

Louis Armstrong

2004.07.12. 00:00

Programkereső

Louis Daniel Armstrong, alias Satchmo 1901. augusztus 4-én született New Orleansben. Armstrong jelentőségét a jazzben nem lehet túlbecsülni. Nemcsak jazzmuzsikus volt, szórakoztató művész, s a jazz elterjedése, valamint a fekete bőrű muzsikusok elfogadása nagy mértékben köszönhető munkásságának.
6bb61334-e819-4bd6-86ff-f0e77397b42f

Armstrong New Orleans szegénynegyedében nőtt fel édesanyjával és hugával. Hagyományos értelemben vett iskolába keveset járt, az utcán nevelődött, és hamar megtanulta, hogyan kell elképzeléseit érvényesíteni, hogy pénzhez jusson. Gyerekként egy kisegyüttessel énekelt, majd a színesbőrű gyerekek javítóintézetében kötött ki 1912-ben egy „balhé” miatt. Az intézetben tanult meg kornettezni, és ütőhangszereken játszani, s itt egy másfajta zenei hagyományt tapasztalt meg, mint amit akkoriban jazznek neveztek: a díszítések és a személyes előadásmód volt az, amit az intézet utáni időszakban pluszként tudott hozzátenni az akkori New Orleans-i jazzmuzsikához. A csodagyerekre először Joe „King” Oliver figyelt fel, aki meghívta zenekarába. Kingtől igen sokat tanult, s neki köszönhette azt is, hogy New Orleanson kívülre is eljutott. Amikor King Chicagóba ment, Armstrongot Kid Ory gondjaira bízta. Satchmo csillaga folyamatosan emelkedett. Amikor Oliver Chicagóba hívta, azonnal átköltözött, és duettjük hatalmas sikereket ért el. Amikor Armstrong megismerkedett Lillian Hardin zongoristanővel, majd feleségül vette őt, vége szakadt az Oliverrel való együttműködésnek.

New Yorkba költöztek, és Armstrong Fletcher Hendersonnal kezdett játszani. Játéka frissítőleg hatott Henderson-zenekarra, és elismerésnek is örvendett, de 1925-ben visszatért Chicagóba, így elsősorban felesége kívánságát teljesítve, aki arra ösztökélte, hogy alakítsa meg saját zenekarát. Ez a zenekar a Hot Five, majd a Hot Seven lett, melyek a legjobb blues-énekesnőket kísérték: Bessie Smitht, Clara Smitht, és Trixie Smitht. Rövid ideig klubtulajdonos volt közösen Earl Hinesszal és Zutty Singletonnal, valamint a Carroll Dickerson- és az Erskine Tate-zenekarokkal. Az évtized végére már az egész országban keresett lett, fontos felvételeket készített New Yorkban, Chicagóban, Washington DC-ben és Los Angelesben, New Orleansba azonba szinte soha tübbé nem tért vissza.

A harmincas években a kornettot a trombitára cserélte fel, gyakran koncertezett zenekarával és egyedül is mint más zenekarok kísérője, pl. a Chick Webb-együttessel és Les Hite-tal, akinél Lionel Hampton volt a dobos. 1932-ben és 33-ban Európában turnézott, és tomboló sikert aratott. 1935-ben a Luis Russel-zenekar frontembere volt. 1938-ban elvált Hardintól, majd Alpha Smitht vette feleségül, 1942-ben pedig újranősült: Lucille Wilson lett a neje. A swing-korszak idején Armstrong elismertsége csökent, nem volt már olyan divatos zenéje, de a sikerorientált, kompromisszumot nem ismerő Joe Glaser, Armstrong menedzsere mindent megtett újbóli felemelkedéséért. Válogatott muzsikusokkal a New York-i Town Hallba szervezett neki fellépést, s ez a koncert valóban igen jól sikerült. Az együttest Louis Armstrong And His All Starsnak nevezték el, mellyel Armstrong számos világkörüli turnén vett részt, s – tagcseréi ellenére – ez az együttes maradt hátralévő éveiben a zenei megjelenési forma. Zenekarjának tagjai közt volt Jack Teagarden, Barney Bigard, Earl Hines, Big Sid Catlett, majd Trummy Young, Edmond Hall, Billy Kyle és Cozy Cole. Néhány évig velük játszott Arwell Shaw és Velma Middleton énekesnő is. Az idő múlásával arcizmai már lazultak, nem tudta azt produkálni hangszerével, mint korábban, így egyre inkább áttért az éneklésre, hiszen abban is kivételesen tehetséges volt. Egyedi előadásmódjában számtalan dal vált slágerré: köztük a Do You Know What It Means To Miss New Orleans és a What a Wonderful World, mely 1968-ban a brit slágerlista élére került. Meg kell említeni, hogy ő volt az egyik első és legnagyobb scattelő is, azaz szöveg nélkül fantáziaszótagok artikulálásával énekelt. Miután világhírű, és mindenhol ünnepelt sztár lett, a 60-as években egyesek szemére vetették, hogy nem harcolt elég aktívan a feketék jogaiért, noha ismertségének köszönhetően megtehette volna. Ez azonban igaztalan vád volt, hiszen egyrészt Armstrong ekkor már hatvanas éveiben járt, másrészt indirekt módon nagyon is sokat köszönhettek neki fekete bőrű embertársai. 1971. július 6-án New York-i otthonában álmában érte a halál.

Kevés kivételtől eltekintve minden őt követő trombitás az ő nyomdokaiban haladt és halad, s így vagy úgy, de az utókor minden jazzmuzsikusa köszönhet neki valamit.