Friderika

Isten ostora a fák között

2004.07.20. 00:00

Programkereső

Új nyári évad - új vezetés. Koltay Gábor filmrendező helyett Bán Teodóra prímabalerina. Megfelelően: új program. Verdi Attilája tágítja a választékot.

Új nyári évad - új vezetés. Koltay Gábor filmrendező helyett Bán Teodóra prímabalerina. Megfelelően: új program. Verdi Attilája tágítja a választékot, még ha a 32 éve Gardelli vezényletével énekelte is a szigeten Marton Éva, Gregor József, Kónya József. Közülük Gregor megtette azt a szívességet, hogy a páholyból jobbra ülvén széltől óvott: térfogata sokat felfogott az őszies nyáresti hűvösségből. Verdi mégsem tartozik a legmodernebb operaszerzők közé, hogy túlságosan kalandori kockázatnak tekinthetnők színrevitelét. De az Attila nem is Verdi-sláger. Nem vetekedhet az Aida, a Trubadúr, az Otelló népszerű lenyúzottságával. A Margit-szigeti Attila nagyobb kockázata, hogy koprodukcióban állították elő a Debreceni Csokonai Színház operaegyüttesével. Nincsenek nemzetközileg jól hangzó nevek, legfeljebb jól hangzó hangok. Gábor Géza robusztus hangú basszus. Félelmetes "isten ostora". A közképzeletben és a valóságban volt hun fejedelemnél azonban, ha nem is értelmiségibb, de mindenképp érzékenyebb (rá is fizet a végén: úgy lekaszabolják, mint Julius Caesart, aki arra jár, beledöf alaposan). Mellette toronylik Kirkósa Orsolya, az aquilai Aida, az ő szopránját hajókürtté segítette a hangerősítés. Az ecuadori-magyar Xavier Rivadeneira, az operaház tenoristája olyan olaszosan hangzó lírai tenor Forestóként, mint utoljára a drága Réti József volt. Figyelemre méltó színészi-előadói képességével is emlékeztet rá. Massányi Viktor (Ezio, római követ) jól hangzó drámai erő és Böjte Sándor (Uldino) szorgalmas dramaturgiai bonyolítója a kamaradrámának fölfogott operaelőadásnak. Kocsár Balázs (az első szereposztás karmestere) a Csokonai Színház zenekarának vezetője. Helyette a francia vendégkarmester Philippe De Chandelar könnyed eleganciával keményen kézben tartotta a zenekart és a színpadot. (Karigazgató: Pálinkás Péter, zenei rendező: Tóth Péter.)

Kentaur statikailag erős várat épített a színpad elejére. Valóságos kamaraszínpadot a térszínpad helyére. Kizárta a tér mélységét. A fákat, a bokrokat. Olyan impozáns, mégis intim tér, hogy bízvást leszerelhetőek volnának az énekesekre ráerősített mikroportok és a belógatott mikrofonok. Így rádióközvetítés elektromos hangjait halljuk, sóváran emlékezve vissza azokra a modernizálás előtti időkre, amikor még nem vágták ki a szín fenekét lezáró őstölgyfát, és prózai színészek hangjához is előzékeny akusztikájú volt a szabadtéri színház. Régen volt, igaz sem volt. Csak az biztos, hogy többé nem hallunk elektromosság nélküli emberi hangot, sem verset mondani, sem énekelni.

Nem vagyunk biztosak benne, mint föstött a hun hadi nép. Bartha Andrea jelmezeiben terroristaelhárító kéményseprőknek hatnak. A római katonák osztrák lovasságiaknak jelmezezettek. A hun leányok az asztal tetején csábító dombérozó mulatsága strandruhás, vagy alsóneműre vetkőztetett go-go görlök. (Koreográfus: Király Attila.)

Alföldi Róbert rendezte az operát, minden kényszeres magamutogatás nélkül. A drámára összpontosított.

A kórust felküldte egy szénapadlásnak ható felsőszínpadra. Pontos, fegyelmezett, takarékos kézmozdulatokkal

megbontotta az elsősorban mégis énekes föladatokat teljesítő kart: élnek,

cselekvő módon beletartoznak

a dráma bonyolításába.

Alföldi szakít a szabadtéri közhelyekkel. Nincsenek nagy be- és kivonulások, üres statisztamenetelések, lólátványosságok és harci szekerek, zászlólobogtatások és hadi jelvények. Nincs közhelyesen mozgatott rutinkavarodás. Szabatos drámai beállítások teszik plasztikussá a belső történéseket. Attila és a római Ezio ahelyett, hogy kifordulna a közönséghez és rátapadna a karmesterre: egymásnak feszülő színpadi pózban folytatják a drámát. Az opera előadása színházi élmény.

A szólisták és a kar zenedrámai mód emberi viselkedéseket mutat. Fontos szerepet kap a néma szereplők között egy érzékenyen instruált, őszinte tehetséget mutató kisfiú, aki lendületes színházi közhelyek helyett anyját siratva kóborol a történetben, megjelenítve a háború csapásait.

A falragaszokról, szórólapokról lefelejtették a kalandos életű librettista-zeneszerző Temistocle Solera nevét, aki volt színigazgató, rendőrfőnök, diplomáciai futár Egyiptomban és régiségkereskedő Párizsban.