Jusztina

Szelíd dalok, többsávos élet

2004.07.23. 00:00

Programkereső

A hazai zenei élet egyik megkerülhetetlen figurájává vált az elmúlt évtizedben Hollós Máté. Tizenöt éve az Akkord Zenei Kiadó egyik vezetője, lassan tíz éve a Hungaroton Classic (1998 óta az újraegyesített cég) első embere, nyolc éve a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke. És hát mindenekelőtt zeneszerző. Eddigi munkásságáról "Szelíd dalok címmel" nemrég könyv jelent meg.

- Kortársai közül ön az első, akiről könyv jelenik meg, ami nyilván nemcsak a zeneszerzőnek, hanem az üzletembernek és a közéleti személyiségnek is szól. Melyik tevékenységét tartja a legfontosabbnak?

- Elsősorban zeneszerző vagyok. Az összes többi tevékenységem ehhez képest csak időleges. Még ha mondjuk barátaimmal az Akkordot 1989-ben létre is hoztuk, vagy már a Hungarotonhoz tizennégy éve kötődik az életem: 1990 nyarán komolyzenei főszerkesztőnek hívott az akkori igazgató, Ella István, 1993-tól a Hungaroton Classic ügyvezető igazgatója, 1998-tól pedig a popzenei részleget is magába integráló egységes Hungaroton vezetője lettem. A társadalmi tisztségek meg időre szólnak, annak ellenére, hogy a Magyar Zeneszerzők Egyesülete még az alapszabályát is módosította, hogy harmadszorra is elnöknek választhassanak.

- Hogyan bírja fizikailag ezt a több sávon élést?

- Szerencsére ötvenéves korában az ember még bírja. Ahogy egyre sűrűbb és sokrétűbb lett az életem, egyre jobban tudom kihasználni az időt.

- Nem fél, hogy elaprózza magát, és nem tud mindig kellően összpontosítani?

- Úgy érzem, egyelőre tudok. Kétségtelen, hogy ennek az életvitelnek vannak előnyei és hátrányai. Ha az életem nagy részét a komponálásnak szenteltem volna, bizonyára sokkal több művet írtam volna. Hogy ezek minőségileg is jobbak lettek volna-e, azt már nem tudom. Ami előny, hogy így sokkal nagyobb a rálátásom a magyar zenei életre.

- Vélhetően a ráhatása is nagyobb&

- Lehet. Hisz a döntéshozó testületekbe kerülök. A kiadás területén maga a Hungaroton is meghatározó jelentőségű. Remélem, ezt a "hatalmat" jó célok érdekében használom fel. Az elmúlt tíz évben mindenesetre a csődtömeg alól kimentett Hungaroton legalább olyan módon prosperál, mint a nyolcvanas évek aranykorában. A rendszerváltás után évekig szünetelnie kellett a kortárs zenei kiadásnak, mert a Hungarotonnak már nem volt pénze. Ahogy viszont lábra álltunk, és megnyíltak a pályázati lehetőségek, úgy a kortárs zenei kiadásunk is jelentősen megerősödött. Mostanában, mivel a támogatás reálértéke csökkent, az évi 15 kiadás lecsökkent évi tíz körülire. De úgy érzem, rengeteg zeneszerző jutott szóhoz az elmúlt tíz évben. 37 kollégámnak 69 szerzői lemeze jelent meg, a számos antológiáról nem is beszélve.

- Tiszteletre méltó önmérsékletre vall, hogy ez idő alatt önnek nem jelent meg szerzői lemeze a Hungarotonnál. Igaz, máshol igen: 1997-ben a Pannon Classic adott ki egyet, most pedig az önről szóló könyvhöz mellékeltek egy másikat. Elég sokat komponált, igaz, ezek túlnyomó részét felkérésre írta. Belső késztetésből már nem is megy?

- Dehogynem. Igaz, ha több időm lenne, inkább azokat a darabjaimat írnám, amikkel évek óta foglalkozom. Végre befejezném a Családi album című, felmenőim versére írt kantátámat. Annak ellenére, hogy az életem az ihletnek egyáltalán nem kedvező körülményekkel van súlyosbítva, ilyen szempontból még sosem okozott gondot a komponálás.

- Ön azzal is kiválik kortársai közül, hogy inkább a harmóniára, a dallamokra helyezi a hangsúlyt.

- Ha arra gondolunk, hogy a huszadik század második felének avantgárdja a hangzás megújítására fektette a súlyt, akkor a műveim furcsának és némiképp régimódinak tűnhetnek. A kortárs zene olyan fokon intellektualizálódott, hogy oda ma már legfeljebb a szakemberek követhetik, ők sem mindig szívesen. Amikor bekerültem a Zeneakadémiára, és láttam, milyen stiláris elvárások vannak, úgy éreztem: ha így kell komponálni, más pályára kényszerülök. Az elmúlt két évtizedben viszont sokan találtak vissza a dallamhoz, a harmóniához vagy a ritmushoz. Sokan vállalták tehát ezt a látszólagos régimódiságot, mert ők is úgy gondolják: a visszafordulás valójában előremenetel.