Friderika

A kastély neszei

2004.07.24. 00:00

Programkereső

Ahogy tetszik - Czoma László igazgatóval a keszthelyi helikon kastélymúzeumban Folytatódó sorozatunkban kifürkésztük a Puskás stadion, a fővárosi Operaház, az azóta már bezárt Ügető, a Vidám Park, a Gellért Szálló titkait. Ezúttal a keszthelyi Festetics-kastélyban jártunk.

– Minden kastélynak megvannak a különös neszei. Régebben, amikor még nem volt őrség, és időnként én ellenőriztem a termeket, sokat sétáltam esténként a Festeticsek egykori szobáiban – kezdi Czoma László, a kastély igazgatója. Egy idő után nyomasztóvá vált a jelenlét. A különös zajok felerősödtek, pattant egyet a parketta, a huzat becsapott hirtelen egy másik ajtót, a parkban lévő hatalmas fák koronáinak árnyai bevetődtek a kastélyba, érdekes alakzatokat formálva. A 90-es évek elején egy nálunk vendégeskedő brit diplomata megkérdezte tőlem, hogy vannak-e kísértetek a kastélyban. Tréfásan visszakérdeztem: milyet óhajt, szocialistát vagy kapitalistát? Mindenesetre még ma is különös érzés kerít hatalmába, ha ezekre az árnyakra és zajokra gondolok.

A kastélyok különös titkainak tudói még a falakba ágyazott tapétaajtók. Visszaemlékezések, naplók bizonyítják, hogy ezeket az ajtókat akkor használták, ha "titkos útra" indult valamelyik kastélylakó. Sokszor a családtagok számára is ellenőrizhetetlenné vált a hozzátartozó útja, ha ezeket az ajtókat használta. Ezeken keresztül el lehetett tűnni, és feltehetőleg a személyzet is ezeket használta, ha például a főurak beszélgetését ki akarta hallgatni. A kastély lelkének számító százezer kötetes könyvtár 1799–1801 között Festetics György megrendelésére épült. A karzatra a Kerbl János helyi asztalosmester által tervezett és épített különleges "fadobozba rejtett" csigalépcsőn megyünk fel. A kastélyban 1745-ben is volt már könyvesház, melynek gyűjteménye főleg ökonómiai, politikai és teológiai munkákat tartalmazott. Alkalmi idegenvezetőnk Vörösmartyt idézi, miközben álmélkodunk a gazdag anyagon és berendezésen: ment-e előbbre a könyvek által a világ? És hamar meg is válaszolja a kérdést.

– Jól nyomon követhető, hogy igen. A könyvtárnak nagy szerepe van abban, hogy a kastély tulajdonosai folyamatosan növelni tudták birtokaikat. Segített abban is, hogy megalakítsák az ország és Európa első mezőgazdasági felsőoktatási intézményét, a Georgikont.

A többi uradalommal szemben is előnyt jelentett a korabeli könyvtár korszerű agrár szakirodalma. A páratlan gyűjteménynek nagy szerencséje volt a második világháborút követően, 1944-ben. Keszthely akkori városparancsnokát a Festetics-család által korábban alkalmazott tudós könyvtáros, Klempa Károly köszöntötte, aki egyébként később megyés püspök lett. A francia köszöntésre a városparancsnok franciául, a latinra latinul válaszolt, és később ő falaztatta el a könyvtárat, ami a gyűjtemény megmenekülését jelentette. Így maradt meg a kiskönyvtár, a nagykönyvtár és a hozzá csatlakozó három terem, ide zsúfolták be a bútorok egy részét és a porcelánokat is. Utóbb kiderült, hogy a parancsnok civilben történelem-francia-latin szakos tanár volt, és tudatában volt annak, hogy milyen kincset őrizhet meg az utókornak.

Egy szerencsés könyvtár

A könyvtár gyűjteménye 33 szakcsoportba sorolható, ezt 1802-ben határozták meg a tudományok akkori ismeretei alapján. A kötetek számát a XVIII. századtól kezdve egészen 1944-ig folyamatosan bővítették. Könyvügynököket fogadtak, egyikük által került Magyarországra például a XVI. században készült híres Elzevir-sorozat, amely a világ addig ismert országait mutatja be. Belelapozunk egy 1739-ből származó, nagy reprezentatív albumba, amely az emberi test anatómiáját részletezi. Rábukkanunk egy másik ismeretterjesztő kötetre is, ez 1820-ban készült, és többek között virágokkal és lepkékkel foglalkozik. De van itt botanikai leírás szintén a XIX. század elejéről, és sorolhatnánk hosszasan a ritkaságokat. Egy ideig nem is tudunk szabadulni a könyvtárszobából, szinte fogva tartanak a kötetek. Egyébként a könyvtárat ma is használják, kutatási lehetőséget biztosítva az érdeklődő szakembereknek. Általában mielőtt az igazgató kiadja az engedélyt, személyesen kifaggatja a kérelmezőt. Megismerkedünk Hargitainé Vári Évával, a könyvtár megbízott vezetőjével, aki készségesen tájékoztat: az idén eddig 103 kutató dolgozott a kastélyban. Németországból, Franciaországból, Bostonból, Ausztriából is érkeztek hivatásos kíváncsiskodók. Hogyan takarítják a könyveket? – kérdezem. Kiderül: két munkatársnak kizárólag az a feladata, hogy portalanítsa a könyveket. Kétévente pedig pasztázzák a ritkaságokat, ami azt jelenti, hogy a kötetek bőrkötéseit egy különleges szerrel bekenik.

– Agrártörténetet tanítok a helyi egyetemen – jegyzi meg Czoma László –, és a könyvtárnak ebben a részében lévő, gazdálkodással, számításokkal foglalkozó köteteket mindig megmutatom a hallgatóknak. Van például egy nagyon érdekes könyv, ez a kedvencem: 1797-ben jelent meg, és a méhekről szól.
Sétánk alatt szinte állandóan zongoraszót hallunk. Éppen Szabó Orsolya tart mesterkurzust hét-nyolc külföldi és magyar tanítványának. A művésznő az eredetileg ebédlőnek használt elegáns koncertteremben, ahol rendszeresen tartanak hangversenyeket, szenvedélyesen, angolul instruálja egyik növendékét. Van idő az elmélyülésre, és valószínűleg a patinás környezet is inspirálja a munkát. Czoma László elmondása szerint évente mintegy tíz mesterkurzust rendeznek a kastélyban, és vannak rendszeresen visszatérő résztvevők is. A kurzus hallgatói aztán egy gálahangversenyen mutatják be tudásukat.

A keszthelyi kastélyt mindig szívesen látogatták politikusok. Czoma László felidézi, hogy a hetvenes, nyolcvanas években, ha arra jártak, akkor nem hagyták ki a kastélyvizitet az akkori politikai élet vezető személyiségei. De főúri, sőt királyi vendégek is gyakran megfordulnak Czoma László "birodalmában". Legutóbb a belga királyi pár járt a kastélyban, sőt a kifejezetten ilyen alkalmakra kialakított királyi lakosztályban éjszakáztak. Az igazgató kinyittatja a lakosztály ajtaját, ide a közönséges látogató nem léphet be. Kissé rideg, de elegáns szobabelsőbe jutunk. A szoba legfőbb éke a baldachinos ágy, a mellékhelyiségek egy európai patinás szállodáéra hasonlítanak, jellemző a drága anyagok használata, de az otthonosság és a kényelmesség nem a legfőbb ismertetőjegye a berendezésnek. A lakosztály része az őrségnek fenntartott kisebb szoba és az ahhoz kapcsolódó helyiségek. Hiába, egy királyi pár még itt sem alhat nyugodtan. Ha nincs vendége a lakosztálynak, akkor éjszakánként harmincezer forintért bárki bérbe veheti. Kedvet kapunk a "titkos területekre". Óriási kulcsok kerülnek elő. Nyílik a pinceajtó. A pince nagy része alkalmi raktárként funkcionál. Van itt minden a leselejtezett ablakkerettől a festékekig. A boltíves helyiségeket a mai arculattervezők is megirigyelnék, hiszen ezek a formák újra divatosak. Az igazgató sem szeretné, ha sokáig raktár maradna a pince, és merész terveiben hamarosan borokat mérnének a hűs falak között. A pincéből a padlásra igyekszünk. A teremőrök irigykedve tekingetnek felénk. – Mi a padláson még soha nem voltunk – mondják. Egyszer önöknek is szervezek egy hasonló túrát – nyugtat meg mindenkit Czoma László. A padláson, ellentétben a pincével, kifejezetten rendezett körülmények fogadnak bennünket. Az eredeti tető a XIX. század második felében elpusztult, ezért újra kellett építeni, később a nyolcvanas években rekonstrukción esett át. Ekkor a szerkezetét bekenték égéskésleltetőkkel, ezért ha tűz üt ki, pár perccel később fog lángot. Nem vetették el teljesen azt az ötletet sem, hogy a tetőtérben szobákat alakítanak ki, de egyelőre a szellőzést biztosító óriási csövek és pótpalák sora uralja a teret.

Parklesen a toronyban

Egyre követelődzőbbek leszünk. Irány a kastély tornya! Egy biztonsági őr is velünk tart. A kastélyt a nyolcvanas évek közepétől védi hivatásos őrség. Szűk csigalépcső vezet a toronyba. Először számolom a lépcsőket, aztán felhagyok vele, és már csak az egyensúly megtartására törekszem. – Nekünk sokszor fel kell ide jönnünk, már megszoktuk a járást – mondja kísérőnk. Kalauzunk a fentről jól tanulmányozható kastélyparkot mutatja.

– A park eredetileg harmincöt hektáros volt, aztán húsz hektárra betelepült a honvédség, ott felhúztak ötvenkét épületet. Néhány éve visszakaptuk az egész területet. Az említett épületekből ötvenet mára lebontottak. Ma tízhektárnyi látogatható a kertből. Úgy néz ki, mint egy angol vagy francia park. Eredetileg egy angol kerttervező, Henry Ernest Millner álmodta meg 1885-ben, mi az ő tervei alapján állítottuk helyre. A maradék 25 hektárnyi terület felújítására jelenleg különböző uniós forrásokra pályázunk. A tervekben mesterséges tavak, sövénylabirintus, patakok, hidak, szobrok és szökőkutak kialakítása szerepel.

Lovardából hintómúzeum

A parkban mutatóban már meglévő mesterséges tavat és vízesést érintve érkezünk meg az igazgató legújabb büszkeségéhez, az idén januárban átadott, felújított lovardához. A Festetics Tasziló által építtetett, sokáig leromlott állapotban lévő lovardát a kastély 1883-tól 1887-ig tartó bővítésével hozták létre, eredetileg a kastély istálló és kocsiháza volt. A felújítás csaknem tíz évvel ezelőtt kezdődött, kivásárolták a lovarda épületében és közelében lévő szükséglakásokat, az utóbbiakat el is bontották. A felújítás költsége elérte a félmilliárd forintot, felét a Kincstári Vagyoni Igazgatóság fedezte, a többit a kastély a saját bevételeiből állta. Az igazgató gondolt egy merészet; legyen a lovardából hintómúzeum…

– Felhívott egy úr Ausztriából, és azt mondta: előtte van egy bécsi újság, abban egy nagyon romos épület fotója és az én portrém. A hozzá kapcsolódó cikkben olvasta, hogy hintómúzeumot szeretnék kialakítani. Megkérdezte, hogy hintóm van-e egyáltalán? Meglepetésemben beismertem, hogy az bizony nincs. Neki meg van, és éppen eladó – vágta rá azonnal. Később kiderült, hogy az úr Werner Guster, akinek a nagyapja a bécsi lovasiskola utolsó parancsnoka volt, és ő kezdte el gyűjteni többek között a Habsburg-ház tagjainak az egykori hintóit. Szerencsére jelentősen engedett az eredeti árból, és sikerült megegyeznünk. Jelenleg a hintómúzeumban harminc lóvontatású eszköz látható, ebből négy szánkó, de szeretnénk a tárlat anyagát ötvenre növelni. Parádon, a Budapesti Közlekedési Múzeumban és a nyírségi kocsimúzeumban van ugyan néhány hintó, de hasonló gyűjtemény, mint ez, Magyarországon jelenleg nincs. Kiállítottuk többek közt Ferenc Ferdinánd trónörökös sétakocsiját, Rudolf trónörökös és Mária Valéria eredeti hintóját. A gyűjtemény értéke megközelíti a 400-500 millió forintot. A kedvencem egy Habsburg-házból való főhercegi hintó – mutat rá az egyik elegáns kocsira. A hátulján annak idején a hercegi kocsi személyzete számára is kialakítottak két állóhelyet. – Ha legközelebb jönnek, már készen lesznek a legszebb darabokról készült másolatok. És ezekkel kocsikázunk ki a parkba – osztja meg velünk legújabb álmait.

Este még a kastély presszójának teraszán üldögélünk egy kicsit. Kezdődik az éjszakai tárlatlátogatás. Az egyik teremőr XIX. századi ruhába öltözötten üdvözöl bennünket. – Igazgató úr! Indul a hetente háromszor szokásos nyári éjszakai túra: fél tízkor a magyar nyelvű vezetés, tízkor a német, fél tizenegykor pedig az angol. Hiába, be kell hoznunk a látogatókat. Ha már az idén ilyen a nyár – fejezi be, és máris sarkon fordul.

Búcsúzáskor még visszanézünk a gyönyörűen kivilágított kastélyra. Vajon mit szólnak az éjszakai látogatók a ház neszeihez? – találgatjuk. Csak nehogy szembetalálkozzanak egy kísértettel.

A kalauz

„Egy jó kastélyban kell könyvtár, bútor, trófea, szőttes és fegyver” – vallja Czoma László (59), aki éppen húsz éve egy kastély ura, vagyis 1984-ben nevezték ki a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum élére. Magyar–történelem szakos diplomáját az ELTE-n szerezte. Mielőtt múzeumigazgató lett, dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztőként is. 1986-tól 1994-ig független színekben parlamenti képviselő volt. – Belefáradtam, mindent a pártok uralnak, én ebben nem akartam részt venni – jegyzi meg. Igazgatóként mániája, hogy egy működő kastélyt kíván vezetni. A ház minden zugát hasznosítani akarja. Szeret előre menekülni. A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum volt az első múzeum, amely 1996-ban közhasznú társasággá alakult. Czoma szinte minden percét ma is a kastélyban tölti. Ezt szó szerint lehet venni, hiszen itt van a szolgálati lakása. Egy kastély ura és legfőbb szolgálója egyszerre.

Kastélytörténet

A keszthelyi Festetics-kastély alapjait egy, feltehetően a reneszánsz idején épült vadászkastély adta, melyet a török korban megerősítettek. 1745-ben épültek meg a mai múzeum fő funkcionális részei, aztán 1799 és 1801 között bővítették ki. 1883 és 1887 között nyerte el jelenlegi alakját. Az épületet hét generáció lakta. Közülük a leghíresebb a könyvtáralapító Festetics György volt, aki 1797-ben bocsátotta vízre a Balaton első vitorlását. Fia, László a magyar nagyüzemi juhtenyésztés elindítója. A földszinti részben lehetett a konyha és a személyzet szobái. Bár alapvetően nem építették át, mégis sok minden érte ezt a kastélyt, ami egy műemlék épületnek árthat. 1945 után volt benne kórház, a park egy részében pedig a honvédség. A nyolcvanas években könyvtár és a zeneiskola kapott itt helyet. Később ezek kiköltöztek. Tavaly csaknem kétszázezer fizető látogató járt az épületben.

Figaro házassága az ősfák alatt

Szombat este mutatják be a parkban Beaumarchais Figaro házasságát. A keszthelyi nyári színházat négy évvel ezelőtt indította el Puskás Tamás és Básti Juli. A park ősfái alatt állítják fel a mobil színpadot és az ötszáz fős nézőtéri lelátót. A produkciót a Vidám Színpad társulata játssza tíz alkalommal, Puskás Tamás és Méhes László rendezésében. A címszerepet Magyar Attila alakítja, partnerei: Gidró Kati, Létay Dóra és Varga Zoltán.