Tekla

Gades utolsó meglepetése

2004.07.27. 00:00

Programkereső

Antonio Gades, az egy hete 67 éves korában, Madridban elhunyt világhíres spanyol flamenco táncos és koreográfus hamvait egyelőre Havannában, a kubai fegyveres erők minisztériumának épületében helyezték el.

Az évek óta rákban szenvedő Gades végrendeletében döntött úgy, hogy a kubai forradalmárok panteonjában legyen a nyughelye. A hamvait tartalmazó urnát múlt csütörtökön szállították Havannába, ahol Fidel Castro kubai államfő fogadta a madridi járattal érkező özvegyet és az elhunyt három gyermekét. A Granma központi pártlap ismertette azt a levelet, amelyet Antonio Gades még a madridi kórházból írt a második számú kubai vezetőnek, Raul Castro védelmi miniszternek. Elvtársának titulálva a fiatalabb Castro-testvért, kérte, hogy fogadják be hamvait, hozzátéve: utólag "csak azt sajnálja, hogy nem tett többet a forradalomért". A Granma úgy értesült, hogy a spanyol táncos földi maradványait később majd a dél-keleti Santiago de Cuba tartománybeli mauzóleumban helyezik örök nyugalomra, azon hősök mellé, akik a Batista diktatúra elleni felkelésben veszítették életüket.

Mondhatni, sajátos ajándék Antonio Gades végakarata a kubai vezetésnek. A sors véletlen időzítése következtében a kubai forradalom bölcsőjének számító, santiagói Moncada laktanya elleni 1953. július 26-i támadás évfordulóját közvetlenül megelőzően állt ki ily módon egy közismert európai művész az immár 45 éve tartó Castro-rendszer mellett. Miután mostanság inkább kritika, mintsem elismerés éri a 77 éves Fidel Castro döntéseit, különösen az emberi jogok területén, Antonio Gades végakarata meglepetést keltett még azok körében is, akik ismerték politikai meggyőződését, életútját.

Gades, eredeti nevén Antonio Esteve Ródenas 1936-ban, a Spanyol Köztársaság végnapjaiban született az Alicante melletti Eldában. Építőipari munkás édesapjától örökölte a kommunista meggyőződést, aki önkéntesként harcolt és megsebesült a Franco fasisztáival folytatott harcban. Ötéves volt, amikor Madrid egyik szegényes munkáskerületébe költöztek. Tizenegy éves korában abba kellett hagynia az iskolát, kifutó lett, hogy segítsen pénzt keresni a családnak. Életrajzírói megemlítik, hogy már akkor nagyon ambiciózus volt: egyszerre tanult bokszolni, táncolni, versenyszerűen kerékpározni, és nem utolsósorban torreádor tanonckodott. Pilar López, az akkortájt talán legismertebb táncosnő, koreográfus véletlenül felfedezte, s Gades 16 éves korában döntésre kényszerült: tánc vagy a bikaviadal. Az előbbi mellett döntött, összesen kilenc évet töltött Pilar Lópeznek a hagyományos spanyol táncokat előadó csoportjában. Miután már kezdett neve lenni Spanyolországban, a hatvanas években Rómába ment, ahol Anton Dolinnál tanult klasszikus balettet, s a milánói La Scalában lett vezető táncos. Párizsban 1969-ben alapította meg első saját társulatát, amely már a flamenco és a klasszikus balett technikájának összekapcsolásán alapult. Gades újításával forradalmasította a balett világát: koreográfiájával és előadásával mutatták be Madridban a Boszorkányszerelmet (El Amor Brujo), majd García Lorca Vérnászát (Bodas de Sangre). Utólag Carlos Saura vitte filmre a Vérnászt, a Carment és az ugyancsak Gades koreográfiát, a Fuenteovejunát, amely egy Lope de Vega mű adaptációja (a darabot magyarul A hős falu címmel játszották egykor).

Antonio Gades mindvégig nyíltan a Franco-diktatúra ellen volt, s már fiatal korában belépett az akkor illegális kommunista pártba. 1975-ben tiltakozásul a diktatúra ellen feloszlatta az akkor már világhíres csoportját, s Kubába ment három évre, ahol a havannai balett csillagával, Alicia Alonsóval dolgozott együtt. Egyébként Fidel Castro és Alicia Alonso voltak a tanúk, amikor Gades a karibi szigetországban kötött polgári esküvőt Pepa Flores "Marisol" spanyol énekesnővel. Madridba csak akkor tért vissza, amikor Franco halála után kinevezték a nemzeti balett élére. Ám politikai nézetei miatt a polgári kormányzat 1981-ban leváltotta. Nagyjából ugyanekkor lépett ki a spanyol kommunista pártból is, mert szerinte az feladta forradalmi eszméit. Miközben tánccsoportjával bejárta az egész világot, maradt a vonzódása Kuba iránt. Egy ízben azt nyilatkozta, hogy "soha sem művésznek, hanem olívazöld egyenruhába öltözött egyszerű gerillának" tartja magát. Legutóbb már súlyos betegen júniusban járt Havannában, amikor Fidel Castro elnök tűzte ki mellére a José Martí-rendet.