Kelemen, Klementina

Völgykörút

2004.07.28. 00:00

Programkereső

Nagykörútra indulunk, "feltérképezni" a Völgyet. A hétvégi forgatag kissé visszavonult, így könnyebben haladunk a falvak között. A tájat szemlélve Tampa Rimpoche tibeti szerzetes szavai jutnak eszünkbe, aki 2002-ben bejárta a környéket, és kijelentette, hogy különleges karmája van a völgynek.

Öcs (a helyiek szerint Öcsi)Alig néhányan téblábolnak az utcákon, ezért zavartalanul átadhatjuk magunkat a csendnek. Miután megcsodáljuk a házakat és a kerteket, betérünk a Közösségi Házba, a rendezvény helyi centrumába. Telt ház fogad. A kora délutáni program - mit ad isten! - a buddhizmus jegyében zajlik. Lemegyünk a pincébe, itt is a keleti filozófia népszerűségét tapasztaljuk.

MonostorapátiNapközben mindig népes utcák fogadnak, hátizsákos fiatalok pihennek az út szélén Monostorapátiban. Megpróbálnak rábírni, hogy vigyük el őket Kapolcsra. Nem hagyjuk magunkat eltéríteni. A Krétakör Vándorcirkusz sátrát keressük fel. A társulat éppen megbeszélést tart, két bemutató előadásra készülnek. Ma a Feketeországgal rukkolnak elő, holnap Az én hazám akasztat cíművel lépnek fel. A sátorral szemben egy "békebeli" vurstlit állítottak fel. Ezt az egyet engedélyezték a szervezők, mondván, belefér a cirkuszi imázsba. Mérsékelt érdeklődést tanúsítanak a vendégek, mindössze két gyerkőcöt repít a körhinta. Végigsétálunk Monostorapátin, kevés látogatóval találkozunk. Az esti koncertekre "hangolnak" az emberek - tájékoztat egy korcsmáros.

PulaAz autót már a völgykapunál letesszük, Kapolcs előtt bedugulnak az utak, felesleges órákon át araszolni. Csigabusszal, ha ritkán jár is, de bárhova eljuthatunk. Pulán, még a Bárka Színház környékén is üresek az utcák, a sörkertben sincs túl nagy élet, de odébb, a templom tövében, a Józsefvárosi Életképeken túl valami egészen újra bukkanunk: gyerekek játszanak a szeméttel. Persze csak színes pingponglabdák és szivacstéglák formájában, de feltűnően élvezik. Elmesélik, hogy az üveg, a papír, a fém vagy a műanyag hova kerül, de tudják jól azt is, hogy amivel játszanak, az már maga a szelektív hulladékgyűjtés. Egy sarokkal arrébb papírtéglák száradnak a fűben, Brezsnyev-arcképpel, viráglenyomattal. Az áztatott és préselt papírtéglák legalább egy hétig száradnak még itt, de utána akár falat is építhetünk belőlük, és a gyerekek ezzel is szívesen elbíbelődnek.

VigántpetendCsigabuszra szállunk, és irány a petendi kézművesvásár. Kilencven zsűrizett népművész kínálja itt a portékáját, és tart bemutatót a mesterségéből. Kinézegetjük magunkat a gyűrűk, a szőnyegek, az üvegcsodák közt, aztán felsétálunk a templomdombra. Itt egészen "másvilági hangok" fogadnak: a ravatalozó előtt zenélő szobrokon kopogtat boldog-boldogtalan.

TaliándörögdAz első állomásunk Dörögdön a "Legyen más a társadalom" nevű zöld pont. Tele van a kert. Egyesek a Globális Falu vagy Globális Faló? című filmet nézik, mások keleti zenét hallgatva hevernek a földön. A játékos kedvűek a zsonglőrködés fortélyait tanulmányozzák, a gyerekek virágokat készítenek magvakból. A Szimpla Kastély nevű söröző az azonos nevű fővárosi néphelyet idézi. Azzal együtt, hogy itt fű hever a lábaink alatt, nem betonozott föld. A sört a kastély előtt csapolják, cicák társaságában. Piros és fehér színű lampionok és rizslámpák díszítik a kertet. A Szimpla itt is nagy népszerűségnek örvend. Aztán betérünk az Internet Játszóházba, ugyancsak telt ház, és sok mosolygós arc. A szervezők ismertetik a magyar játékkultúrát, és játszva tanítják az apróságokat mindenféle ügyességi gyakorlatra. A Lőtér Színpad és környéke kihalt. Egy-két fiatalember kószál, árnyékos helyet keresnek. Hat óra után népesedik be a környék. Tapasztalatunk: hatvan perc sem telik el, és "áll a bál". Már meg sem lepődik senki, hogy nagymamák is ropják a kilencvenes évek slágereire. KapolcsItt enni-inni is lehet, meg lődörögni a Malomszigeten. De a legjobb egyszerűen kiülni a Kastély elé, a sakkozókhoz, és számolni a perceket, meddig nem találkozunk ismerőssel. Tíznél tovább alig jutunk. A Kastély pincéjében láttam a Kalevala-kiállítást is, girbegurba, faragott szobrok, grafikák, bábok, csupa me-sebeli figura. Aztán végigjárjuk a nemezelőket, a kovácsműhelyt, beülünk egy kicsit pletykálni Galkó Balázshoz, talán még egy kemencés lángost is eszünk, és buszozunk tovább a nagykörúton.