Máté, Mirella

Mozart a klastromromnál

2004.07.29. 00:00

Programkereső

Félidejéhez érkezett a Művészetek Völgye összművészeti fesztivál. Kapolcson és környékén idén nem lépnek egymás lábára az emberek, egyelőre nem elviselhetetlen a tömeg, de a napijegy most sem jelent garanciát arra, hogy bármelyik produkcióra be lehet jutni vele.

Kevesebben vannak a Völgyben, mint tavaly, de éppen elegen. Így is van sorban állás italért, lángosért, kürtőskalácsért, de nem kell órákkal előbb odamenni a kapolcsi Gástya-árokba, hogy helyet lehessen kapni egy színházi előadásra. Az eddigiektől eltérően a szúnyogok is igencsak megkedvelték a Völgyet: előszeretettel részt vesznek a kulturális programokon is. Jelen voltak például a taliándörögdi klastromromnál is, amikor a Szegedi Szimfonikusok a Varázsfuvola nyitányát és Dvorák Újvilág szimfóniáját adták. A festői romnál máskor tumultuózus jelenetek játszódtak le, de ezúttal bizony elég kevesen kezdték hallgatni a pokoli szélben Mozartot. Márta István "völgyigazgató" be is mondta, hogy a közönség eredjen nyomába az elrepülő kottáknak, és hozza vissza őket a zenészeknek. Először azt gondolom, kár ezen a helyszínen szimfonikusokkal kísérletezni, s nyilván azért tették, mert idén Szeged kiemelt vendég a Művészetek Völgyében. De aztán kezdünk mind többen lenni, jönnek és jönnek az emberek, vagy csak arra sétafikálva ott ragadnak. Gyönyörű a festői rom, az égen nyargalásznak a felhők, az emberek széksorokban vagy földön ülve, heverészve hallgatják a zenét, már-már giccsesen idillikus a kép.

Nem ennyire békés a helyzet Pulán, a Bárka Színház Mulatság című produkciója előtt, ahol a meghirdetett kezdési időpontban még az ajtón kívül áll a tömeg. Majd közlik, hogy tízesével engedik be a nézőtérre az embereket, mint a dedóban. Meg hogy csak az jöjjön, akinek sorszáma van, mint mondjuk a fogorvosnál. Nem tudom, hol kellett volna sorszámot kérni, de a dühös ácsorgók közül többen felvilágosítanak, hogy kis cetli hirdeti Pulán a sorszám-kötelezettséget. De aki más faluból jött át, ezt nem tudja, mint ahogy a műsorfüzetben sem szerepel ez az igény. Meglehetősen sokan kívül rekednek. A Bérczes László által rendezett előadás – Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szikszai Rémusz remek játékával – nagy sikert arat a levegőtlen teremben, ahol azért hajnali fél egy tájban már többen el-elbóbiskolnak, de amikor vége a produkciónak, nagyot tapsolnak, majd örülnek, hogy a falvakat összekötő Csigabuszt látják a megállóban. Tele is lesz a busz íziben. Aztán azok a stoposok, akiket felveszünk, mesélik: a busz csak két óra múlva indul a végállomásként is használatos Puláról. Szegény fesztiválozók pedig örültek, hogy felfértek. Mondja is másnap valaki a monostorapáti megállóban, hogy jövőre meg kellene végre szervezni fesztivál idején a közlekedést, ez még jó üzlet is lenne.

Üzlet persze most is van a Völgyben, szépszámú vendéglátós települt ide. Ami leginkább ide való, az Ófalu nevű intézmény, mely régi parasztételeket hoz vissza a feledésből. Van például dödölle, serpenyőben és héjában sült hagymás-paprikás krumpli, de puliszka is. Mindehhez jóféle zenekar játszik Kárpátaljáról.

Kihasználnak a völgyben minden talpalatnyi teret. Debreczeny Zoltán például hangulatos képeket festett a kapolcsi nyüzsgésről, ezeket a falu főterén, a buszmegállóban állították ki. Szemközt kézzel merített papírból készült alkotások láthatók és vásárolhatók. Kicsit odébb, a tűzoltószertárban Hajdu András rendhagyó cigányfotói láthatók. A Gástya-árokban a beregszászi színház játszik naponta más-más produkciókat. A Sólyompecsenye című Boccaccio-adaptáció telivéren erotikus móka, Vidnyányszky Attila rendezésében, a remek együttes erőteljes játékával és a közönség fergeteges nevetésével. A Völgyben szerdán kemény focibajnokság is zajlott, nyolc csapat részvételével. Szoros küzdelemben, hosszabbítás után az alternatív színészek csapata győzött; a Magyar Hírlap gárdája második lett.

Nem rossz a hangulat, de alaposan át kellene gondolni Kapolcs jövőjét. Régóta kérdés, hogy ez a nívós kultúrát adó fesztivál meg tudja-e őrizni a meghittségét, vagy tömegessé válása már a minőséget, az élvezhetőséget veszélyezteti.