Erzsébet

XXI. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny, Debrecen 3. nap

2004.07.30. 00:00

Programkereső

„Kategóriájának legjobbja” Ha az ember elfáradt a sok gyakorlásban, tanulásban, körmölésben, a legjobban egy kis testmozgás frissíti fel. És amikor kimerült az úszástól, edzéstől, kutyagolástól, egy könyv társaságában a legüdítőbb a pihenés. Hasonló „szendvics-elvre” támaszkodott a XXI. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenye döntője július 29-én, csütörtökön a Bartók teremben. Verseny, ősbemutató, verseny, ősbemutató, verseny… Más kérdés, hogy ez a két dolog nem különbözik annyira egymástól, mint a fentiek, ezért aztán erősítik a másik hatását, de nem pihentetik az idegpályákat.

A nemzetközi zsűri (tagjait lásd: Elő(kelő) döntők, Fidelio, 2004. július 29.) összesen 6 első, 5 második és 6 harmadik díjat adott ki, nem minden kategóriában került azonban kiosztásra minden lehetséges díj.

Elsőként a leánykarok szerepeltek. Nem irigyeltem őket, hiszen hacsak ki nem hagyták előző este a kihagyhatatlan King’s Singers koncertet, igencsak későn keveredhettek ágyba ahhoz, hogy csütörtökön 9-kor már megreggelizve, beénekelve, frissen és üdén a színpadon legyenek. Talán ezzel magyarázható, hogy a zsűri ebben a kategóriában nem is adott ki első, illetve második díjat. A harmadikat az ukrán Zorynka Gyermek Kamarakórus hozta el. A magyar színeket a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola Nőikara képviselte.

Az énekegyüttesek kategóriában a fülöp-szigeteki De La Salle Egyetem Énekkarának visszalépése miatt csupán két versenyző maradt: a ProForma Énekegyüttes Lengyelországból és a nyíregyházi Cantus Decorus. A lengyeleknek szólhatott valaki, hogy az előző napi zimbabwei termékenységi tánchoz hasonló csípőmozgásuk nem annyira passzol a liturgikus szövegű művekhez, ezért sokkal visszafogottabbak voltak, mint az elődöntőben. A hangzásuk azonban ugyanolyan igényes, felszabadult és jókedvű maradt, csak kevésbé tiszta, mint szerdán. A magyar együttes, akár a King’s Singers, hat fiúból áll és egy-két szám erejéig kiegészül két lánnyal. A fiúk előtt, úgy érzem, még fényes jövő állhat, ám most nem kaptak helyezést.

Nagyon színvonalas verseny volt a vegyeskaroké. Hazánkat a budapesti Amadeus és a nyíregyházi Cantemus Kórus képviselte, versenyben volt még a Szaratovi Konzervatórium Akadémiai Kórusa Oroszországból, az Aarhusi Akadémiai Kórus Dániából és a svéd Allmänna Sången. Ők lettek az elsők. Jó kórus, szó se róla, kiegyenlített, megbízható, muzikális. A hangzásuk azonban nem közelíti meg a második helyezett szaratoviakét, akiknél mind a férfi-, mind a nőikar olyan telt, átható ideált testesít meg (szinte a szó szoros értelmében, szinte kézzelfoghatóan), amelyet egyetlen más együttes sem tudott felülmúlni. A svédek Ligeti György: Pápainé című balladájával értek el hatalmas sikert. Holtversenyben lett második a Cantemus. Szabó Soma karnagy a Pesti Vármegyeházán július 26-án elhangzott darabok közül válogatta az elődöntő és a döntő műsorát (lásd Gyarmati Eszter Hol(d) fény, hol(d) árnyék című recenziója, Fidelio, 2004. július 29.). Harmadik helyezett lett a dán együttes, vezetőjük Casper Scheiber.

Debrecen város felkérésére 1970 óta készülnek új zeneművek, eddig mintegy hatvan (!). Nagy múltra tekintenek vissza a kórusversenyre eső ősbemutatók. Az idei évben a Debreceni Gyermekkar Horváth Barnabás: Süni Dani című gyermekkarát adta elő, vezényelt Tóth Ágnes. Kocsár Miklós: Super flumina Babilonis című nőikarát és Tallér Zsófia: Odi et amo című vegyeskarát a Debreceni Kodály Kórus szólaltatta meg Erdei Péter vezetésével. Mivel nem lehet egyszerre ebédelni, cikket írni és koncerten ülni, sajnos csak a Kocsár-bemutatón tudtam ott lenni, az viszont letisztult hangzásképével, megrázó pillanataival felejthetetlen élményt okozott.

c1517a17-261a-4d0c-8ae6-32a1bbf7cfb9

A gyermekkarok kategóriának két nyertese is lett, a Veszna Gyermekkar Oroszországból és a dél-afrikai Tyrenberg Gyermekkar. Harmadik helyezést kapott a Zorynka, akik ugyanezt a helyezést a leánykari kategóriában is megkapták. Az afrikaiak orgánuma európai hangképzéshez szokott fülünknek rendhagyó és különleges volt annak ellenére, gyerekek 60-70%-a fehér bőrű volt. Ez inkább felszabadultság kérdése. A Veszna Gyermekkar az elődöntő lélegzetállító produkcióját nem tudta felülmúlni, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy kategóriagyőztesek legyenek.

A nőikarok megmérettetéséből a Debreceni Konzervatórium Bárdos Lajos Leánykara (Szesztay Zsolt) második helyezettként került ki, másik hazai versenyzőnk, a Prelude Nőikar (Kabdabó Sándor, Köncse Kriszta) pedig harmadik lett. A Lett Egyetem Minjona Nőikara a debreceniekkel végzett a dobogó azonos fokán. Az abszolút nyertes a tagok átlagéletkorát tekintve a legidősebb énekkar, az Észt Kóruskarnagyok Nőikara lett.

Szoros és nívós küzdelem alakult ki a kamarakórusok között is, a magyar Prelude Vegyeskar és a bolgár Sumeni Arsmusica Kamarakórus nem kapott helyezést. Ritka, hogy egy hagyományos kamarakórusban több legyen a férfi, mint a nő. A münsteri canticum novum (sic! kis betű!) mégsem szól aránytalanul. A második helyezett török Ankapella tagjai olyan gyönyörű ruhát viseltek, hogy az már önmagában is esztétikai élményt okozott, hát még, amikor megszólaltak. Az elődöntőhöz hasonlóan a döntőben is egy magyar szerzeménnyel, Vajda János: Ave maris stellájával zárták a műsorukat, osztatlan sikert aratva. Noha a japán kórusvezető, Ko Matsushita a kötelező darabban, Orbán György Pange Linguájában egyszer rossz helyen intette be a szoprán szólamot, a zsűri első helyezést szavazott a Vox Gaudiosa kórusnak. Szép pillanat volt, amikor a két első díjas, a japán Vox Gaudiosa és a brit Joyful Company of Singers egymás nyakába borult örömében! Az angolok a győzelmet aztán alaposan meg is ünnepelték, még a villamoson is énekeltek…

Pedig szükségük lesz az erejükre július 30-án este, amikor is a XXI. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny Nagydíjáért fognak versenyezni a kategóriagyőztesek, azaz a Tyrenberg Gyermekkar, a Veszna Gyermekkar, az Észt Kóruskarnagyok Nőikara, a Vox Gaudiosa Kamarakórus, a Joyful Company of Singers és az Almänna Sången .