Nándor

Az elhagyott lány balladája

2004.08.13. 00:00

Programkereső

Mindent tud, amit a testbe zárt lélek, a lélekből vétetett test titkairól tudni érdemes. Vadul és igézően táncolja ki magából a magányt és a vágyat, a reményt és a szenvedélyt.

Mindig ott kell keresni, ahol valami gyökeresen újat, gyökeresen radikálisat lehet kifejezni a mozgáskultúra nyelvén. Zsigerekig hatóan ismeri és uralja a testbeszéd nyelvét. Atlétikát, akrobatikát, keleti meditációt vegyítő koreográfiái zavart és revelatív élményeket keltenek a közönségben. Cividaléban sem volt ez másként, a szlovén és az osztrák határ "ölelte" északolasz kisvárosban, ahol a rangos közép-európai fesztivál, a Mittelfest záró előadásaként mutatta be világpremierben legújabb szóló estjét, a Tutyilát. A Teatro Ristori színpadára negyvenöt percnyi meghökkentő, forradalmi lendületű történetfüzért varázsolt a női létezés arcairól, harcairól. Az ártatlanság fehérségétől a vér vöröséig Ladányi Andrea, ez a legendás test lebilincselő erővel tartja hatalmában a nézőket.

- Avatatlan fül számára ismeretlenül cseng a Tutyilá szó. Valójában mit fed?

- Valami, ami a legszebb és legfontosabb számomra, amit nem árulok el, mert titok. És mindahányszor megkérdik majd, nem fogom elárulni.

- Az is titok, hogy milyen hatásokra született meg ez a táncszóló?

- A Tutyilát, egy kétszer egy órás szólóest előzte meg. Amit a cividalei közönség láthatott, az a harmadik, nagyjából végleges verzió. Persze még finomodni fog, mindamellett a premier mindig jó érzéssel tölt el, mert valaminek a megmérettetése.

- Amikor egyedüli magyar résztvevőként felkértek az idei Mittelfestre, már egyértelmű volt, hogy ezzel a produkcióval vendégszerepelsz?

- Hozzátartozik a történethez, hogy Triesztben részt vettem az Alpok-Adria Filmfesztiválon, ahol a Táncalak című filmet vetítették, és felkértek, hogy táncoljak. Rendhagyó dolognak számított, hogy az egyik film szereplője élőben is fellép. Miután visszanéztem videón az előadást, nem tetszett és elkezdtem egy újat. Pontosan tudtam, hogy mit akarok: egy fájdalom, egy érzet kifejezését. A mozdulatlanságot kerestem, azt hogy miként lehet ezt megvalósítani a mozgás kifejező eszközével. Hét hónapba tellett, amíg rátaláltam ennek a szólónak az első tizenhat percére. Egy méteren zajlik az egész, hat fény zárja körbe ezt a nőalakot, aki nem tud sehova menni, közben a fénytől olyan hatást kelt, mintha őrületes szabadsága lenne. Lényegében három nőalakról van szó más és más helyzetekben.

- Egy nagyon misztikus, transzcendens, hófehér női lelkiségtől ível ez a történet a véres gyilkosságig. Értelmezhető ez a létezés, a női lét fájdalmának?

- Nő és fájdalom nincs a férfiak nélkül, de róluk nem nyilatkoznék, mert lényegileg nagyon máshogy élnek és gondolkodnak, még akkor is, ha azt hisszük, ismerjük őket. Azt hiszem. Én egy nőt fogalmazok meg.

- Mindezek a nőalakok az ártatlantól a vampig, a csábítótól a kiszolgáltatottig benned élnek?

- Persze, bennem is élnek, mint minden nőben, amit a férfiak adott esetben látnak is. És eldönthetik, hogy melyik az ideáljuk. Azt hiszem, hogy mindegyik: a fehér éppúgy, mint a kihívó vagy a tehetetlen, a törött.

- Úgy vélem, hogy nemcsak Magyarországon, de nemzetközi viszonylatban is kevesen művelik ilyen tehetséggel és hőfokon a mozgásművészetet a legkülönfélébb stílusok integrálásával.

- Mindez annak köszönhető, hogy jártam a világot, éltem Amerikában és Finnországban, ahol rendkívül sok táncstílust tanultam. A célom nem az volt, hogy ezeket műveljem, hanem, hogy megtapasztaljam. Borzasztóan érdekes és iszonyatosan nehéz küzdelem, hogy más irányba mozduljon meg a testem a jazztől a balettig, a balettól a modernig, a moderntől a sztepptáncig. Az évek alatt aztán ezek összeforrtak az én testemre vagy lelkemre, elsősorban a zenékre. Nagy kihívás, hogy hogyan vagyunk képesek eltáncolni a zenéket, hiszen a zene a legelvontabb, mert képisége csak belül van. És hogy hogyan sikerül azt az elementáris hőfokot vagy zeneiséget átadni, amit képviselnek.

- A kihívásokon túlmentél azzal, hogy az előadás végén egy magyar népdalt énekelsz.

- Az elhagyott lány balladáját, tudomásom szerint az Istenem, istenem, áraszd meg a vizet! című népdal eredetijét, amit már korábban énekeltem. Rengeteg zenét hallgatunk, ismerünk, szeretünk. A döntés mindig nehéz, de abban bizonyos voltam, hogy nagyon szeretnék magyar zenét használni. Sokfelé éltem a világban, de nem akarok hasonlítani. Most fontos, hogy milyen ez a magyar lány?

- Erre a magyar lányra történetesen más sors várt volna, ha nem jön haza, és nem kezd koreográfus, szólótáncos, társulatalapító, pedagógus tevékenységbe.

- Mindenféleképpen hazajöttem volna, hiszen haza akartam jönni. Táncoltam tizenegy főszerepet három év alatt, egyetlen egyszer fordult elő, hogy ismerős látott engem. Nekem nagyon számítanak a barátaim, a szerelmem. Én csak a tánccal tudok embereket gondolatokra, érzésekre beindítani. Ezért érzem fontosnak, hogy akivel kapcsolatban vagyok, az lássa azt a tébolyt idézőjelben, amin egy előadás során az ember keresztülmegy. Az elmúlt években már beláttam, elfogadtam, hogy a szakma nem tart jó koreográfusnak. Nem tudok olyan színvonalon koreografálni, talán, mint táncolni. Van egy ötfős társulatom, a La dance company, akiket nagyon szeretek, de már mehetnek a saját útjukon.

- A tánc mellett nagy jelentőséget tulajdonítasz az oktatásnak, hiszen a Színház- és Filmművészeti Egyetem Mozgástanszékén gyökeresen megújítottad a mozgásoktatást.

- Abban áll az egyetlen érdemem, hogy kidolgoztam egy új módszert, ami eredménycentrikus és sikerélményt nyújt a diákoknak. Kurzusrendszerben, kéthetente teljesen más stílust tanulnak a thai chitől a zsonglőrig, a jazzfunktól a hipp hoppig, a néptánctól a történelmi társastáncig. A tanárok mind fiatalok, korban közel állnak a hallgatókhoz, mindannyian a saját műfajukban tanítanak, ezáltal fel sem merül a rivalizálás lehetősége. És nagyszerűek.

- Visszatérve a szólókarrieredre, milyen jövőt szánsz a Tutyilának, hol láthatja a magyar közönség?

- Szeptemberben a Nemzeti Táncszínházban mutatjuk be, emellett remélhetően lesznek egyéb meghívásaim, és próbálom "árulni".