Hedvig

Svéd csavar és finn tor

2004.08.16. 00:00

Programkereső

Avagy: mit keres négy piros tanga a zenekari árokban? Máskor talán több is van ott. Csakhogy akkor a kedves kolleginák viselik őket hosszú, fekete szoknyájuk, illetve nadrágjuk alatt, nem pedig csak úgy szabadon lityegnek-lötyögnek-röhögnek az Operaház zenekari árkának padlóján. Persze az ilyesfajta pirosneműk le is kerülhetnek. Csakhogy akkor a kedves kolleginákról, nem pedig a színpadról, férfiak mellényzsebeiből előrángatva, árván é svédtelenül.

Kármenhez passzol a kármin: a bugyik a „Carmen?!” című koreográfia elemei voltak augusztus 13-án és 14-én a Magyar Állami Operaházban a Stockholm 59º North táncegyüttes előadásán. A táncest a „Svédületes” nevet viselő egész éves svéd-magyar programsorozat, valamint a Budafest, Nyári Opera- és Balett Fesztivál részeként valósult meg. Az előadáson a már említett társulat mellett finn, norvég és magyar művészek léptek fel.

A műsor igazi terülj-terülj svédasztalkám volt: a pas de deux-től a szólóimprovizáción át a csoportos koreográfiáig mindent találhattunk benne, mi csak szem-szájnak ingere. A legtöbb darabot humorosnak szánták, de nem egy akadt, ami inkább blődre sikerült. A „Carmen?!” üdítő kivételnek számított: Nicolaus Fotiadis, Aleksander Nikolaev, Jan-Erik Wilkström és Johannes Öhman közül mikor melyikük alakult át „Carmenné” vagy más szereplővé Kenneth Kvaström koreográfiájában, hol sértett férfit, hol csábító asszonyt, hol csak az érzelmek hullámzását játszva, sok nevetésre adva okot a kisszámú közönségnek.

Finnomabb összhangra számítottam Iiro Rantala és Tommi Kitti közös produkciójában, amelyet maga a zeneszerző és a koreográfus adott elő. Szürke tónus volt az előadás címe, és valóban: nem sok izgalmas történt benne. Akadt egy-két szép egybecsengés; amikor azonban a balettos elkezdett egy kistercet pötyögni a zongorán, a zenész pedig megpróbált lemenni grande pliébe, úgy éreztem magam, mint egy kapatos gimnáziumi színjátszókör jutalomjátékán. Meglepődtem viszont, hogy nem lehetetlen, még csak nem is különös dolog Goldberg Áriájára táncot készíteni. Mint szinte minden pas de deux, ez sem volt más, mint variációk egy témára, persze nem a bachira, hanem a férfi-nő iszony-viszonyra. Fényben és Árnyékban.

Volt a színpadon sok holmi, azokat viselte némely táncos stockholmi. Egerházi Attila koreográfiájában például Olga Rjabikova és Minna Tervamäki vonós hangszertesthez hasonló jelmezt kis szoknyával, festett f-lukkal. Az utóbbi hölgy volt egyébként az est házigazdája. A műsor elején Solymosi Tamással táncolt pas de deux-t.

c2a30dd0-a8ed-4e46-a61c-1ea515ec79aa

Jorma Uotinen is, az 54 éves finn koreográfus, nem mellesleg férfi, meglehetősen extrém látványt nyújtott. Viselt egy pólót, amire rápingálta a saját nevét, majd szétszaggatta, hogy jobban látsszon a dekoltázsa, valamint egy szép, nagy, piros abroncsos szoknyát. Ja, és számos széket. Ez utóbbiakat a karján. Így volt ő Verdi zenéjére díva, pedig amikor először jelent meg a színpadon, munkásnadrágjában úgy festett, mint aki csak pakolni van meghívva. Ki gondolta, hogy a székeket előbb-utóbb magára veszi?

Volt, akinek még ennyi sem jutott: az est záró számában az egyik szereplő Ádám-kosztümben jelent meg a színpadon. Körötte a norvég leányok zseblámpákkal, akik sohasem nevettek, de nem is nagyon mosolyogtak. Bezzeg a nézők! A csábítás és a megsvédítés különböző módjait négy férfi és négy nő gyakorolta egymás, illetve tapasztalta saját bőrén Paul Lightfoot koreográfiájában.

Svédül, de nem utolsósorban egy szervezetlen, ám annál vidámabb, az este hangulatához jól illő meghajlást láthattunk. Innen tudtuk, hogy az előadásnak (nor)vége.

(2004. augusztus 14. 19:00, Magyar Állami Operaház – Nordic Stars Balettgála; Lehár F.-R. Hynd: A víg özvegy; Bach-K. Pastor: Fényben és árnyékban; Shcedrin-K. Kvanström: „Carmen?!”; Verdi-J. Uotinen: Diva; I. Rantala-T- Kitti: Szürke tónus; Sibelius-Egerházi Attila: Festett szivárvány, Svéd népzene; Mats Ek: Pas de danse; P. Lightfoot-Sol Léon: Sh-boom; km.: Stockholm 59° North, Norvég Nemzeti Balett és szólótáncosok)