Gyöngyi

Éhkopp és gazdagság

2004.08.18. 00:00

Programkereső

Végéhez közeledik a nyári színházi évad, amely sok vonatkozásban úgy kezdődött, mintha a hét szűk esztendőben járnánk. De azóta sokat javult a helyzet, sőt Szegeden a jegybevétel rekordot döntött.

Baljós előjelek kísérték az idei nyári színházi szezont. A foci Európa-bajnokság, az olimpia komoly konkurenciának látszott. Utóbbi abból a szempontból is, hogy a lehetséges szponzorok szívesebben támogattak az olimpián részt vevő, a médiában lépten-nyomon jelen lévő sportolókat, mint színházi eseményeket. Másrészt a meteorológiai előrejelzések annyira változékony, esős, olykor kimondottan cudar időt jósoltak, hogy nehezen fogytak a biléták. Szabadtéri előadás esetében gyakori, hogy a nézők, ha jó idő van, aznap veszik meg a jegyüket, ha fúj a szél, lóg az eső lába, akkor pedig elállnak színházba meneteli szándékuktól. Ezen a nyáron pedig tán egyetlen olyan hét sem akadt, hogy mindennap kifogástalanul, hét ágra sütött volna a Nap, és este feltétlen csillagos égboltra lehetett volna számítani.

Így aztán a szezon elején nem voltak ritkák az erősen foghíjas, bánatos nézőterek. A Margitszigeti vagy a Városmajori Szabadtéri Színpad nem feltétlenül csak a fenti okok miatt pangott. Az előző vezetés alatt – minden bizonnyal a kínosan alacsony, egyébként csak módjával változó költségvetés miatt is – igen sokan elszoktak a budapesti színpadoktól.

Régi emlékek a Városmajorból

Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház idén január elsejétől kinevezett igazgatója szerint a Városmajorban korábban nem volt ritka a negyven százalék alatti látogatottság sem, és a mostani nyár elején is elég reménytelennek látszott a helyzet. Sokakat meglepetésként ért, hogy egyáltalán működik még a Városmajori Színpad, emlékeikben egy évtizedekkel ezelőtti, több nyáron is játszott nagy sikerű produkció, a Charley nénje című zenés bohózat derengett, de már azt is elfelejtették, hogy színház működik a Városmajorban. Most ez a színpad újra bekerült a köztudatba, amit az is mutat, hogy a Mezítláb a parkban és az éppen ma bemutatandó Valahol Európában című produkciókból már pótelőadást is ki kellett tűzni a nagy érdeklődésre való tekintettel. Bán Teodóra taktikája különben az, hogy nem egyes produkciókat hirdet, hanem a Szabad Tér Színház plakátján rajta van a teljes nyári repertoár, a Budai Parkszínpadé is, amit úgy volt, hogy átvesz a kerületi önkormányzat, de aztán mégsem így történt, így még inkább az utolsó pillanatban kellett a programját kialakítani.

Kínosan kevés a költségvetés

A három színpadra bizony meglehetősen kevés a hatvanmilliós üzemeltetési, fenntartási, a huszonötmilliós produkciós költség és a tízmillió, amelyet a miniszteri különkeretből kaptak. A Gazdasági Minisztériumtól is jön még ötmillió, de ez egyelőre nem érkezett meg. Azért sem szerencsés, hogy ennyire kevés a pénz, mert Bán Teodóra szerint a szponzorok kevéssé támogatnak szépen hömpölygő, tisztes évadokat, egy-egy kiemelkedő attrakcióhoz viszont szívesen hozzájárulnak. Ilyen attrakciónak szánták az Attila című Verdi-opera bemutatását a debreceni színházzal közös produkcióban. Ez azonban egyharmad házakat vonzott annak ellenére, hogy az előadás feltűnően nívós volt. Egyébként, mivel szegények, szívesen vesznek részt a költségeket megosztó koprodukciókban. Román Sándor ExperiDance társulata is szerény házat eredményezett a nyár elején, de a tendenciát mutatja, hogy augusztus 24-én az Ezeregyév már valószínűleg telt házzal fut. A kiemelkedő adottságú Margitszigeti Színpadot az igazgatónő szerint mindenképpen el kellene látni az eső ellen védő tetővel, ki kellene cserélni az elaggott technikai berendezéseket ahhoz, hogy európai rangú játszóhely váljon belőle.
Székhelyi József, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokat irányítja, nem zárja ki a koprodukció lehetőségét, de fél attól, ha Budapesten ugyanaz látható, mint Szegeden, akkor ezért a fővárosból nem utaznának oda a nézők.

Szegeden bőkezű a támogatás

Ô inkább nemzetközi együttműködésben gondolkodik, nem tartaná kizártnak, hogy ami a Tamás-templom, vagy a Notre-Dame előtt megy, az Szegeden is színre kerüljön vagy akár fordítva. A direktor nem tartja elképzelhetőnek, hogy a Dóm teret valamilyen tetővel megvédjék az esőtől, ez elcsúfítaná az Európa Nostra-díjas városképet. Bár az idén nyáron is elmosta az egyik Nabucco előadás nagyobb részét az eső, és bár jogilag, ha az első szünetig eljut a produkció, az előadás megtartottnak tekinthető, ezt Székhelyi mégsem gondolta méltányosnak, ezért az elázott Nabucco jegytulajdonosai jövő nyárra féláron válthatják meg az operára a jegyüket. Szegeden egyébként jóval bőkezűbbek, mint a fővárosban, hiszen a 125 évvel ezelőtti nagy árvíz utáni nemzetközi összefogással megvalósult újjáépítés emlékének áldozott jubileumi szezonban hatszázhatvankettőmillió forint körüli összegből gazdálkodhattak a nyáron.

Ebből – még nincs vége az évadnak – több mint százötvenmillióra tehető az eddigi jegybevétel, s ez rekordnak számít. Szponzorpénzekkel együtt a saját bevétel százkilencvenmillió körüli összeg, valamennyire elmarad a város által tervezettől, de Székhelyi szerint rendkívüli eredmény. Az Újszegeden található, sokkal kisebb szabadtéri színpad működtetése egyelőre megoldatlan, Székhelyi úgy gondolja, hogy ennek a színpadnak nem kell feltétlenül a nyári játékokhoz tartoznia, de valamilyen együttműködésre mindenképpen szükség van.