Hedvig

Amadinda a Zsinagógában

2004.08.31. 00:00

Programkereső

Avagy kölcsönadnád-e a gitárodat Holló Aurélnak? Nem sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy az Amadinda Ütőegyüttes éppen a Dohány utcai zsinagógában ad koncertet a Zsidó Nyári Fesztiválon. Sem a hangverseny előtt, sem közben, sem pedig utána. Számomra egy templomhoz leginkább egyházzenei vagy a témához legalább érintőlegesen kapcsolódó muzsika illik. Például a Zsidó Nyári Fesztiválon Haydn Teremtés c. oratóriuma vagy a záróesemény, a Jeruzsálemi Kántor Kórus előadása. Az Amadinda zenéje még véletlenül sem nevezhető ilyennek.

Ez a kis fenntartás azonban nem vette el a hangverseny örömét. És szerencsére annak a mezítlábas, ötéves-forma kislánynak a ténykedése sem, aki a hangverseny előtt úgy gondolta, sürgősen meg kell szerelnie a koncert alatt színpadként funkcionáló szentélyben található ütőhangszereket. Az amadinda jól bírta a kiképzést, és az együttes első műsorszáma, a tradicionális ugandai zene minden baj nélkül megszólalt névadó hangszerükön.

Lukas Ligeti Pattern Transformation című darabjában egy egyszerű témát fejleszt tovább kicsavarva, felcsavarva, szeleteire szedve, felezve, augmentálva, a hangokat több játékos között elosztva. Két marimbán négy ütős adja elő ezt a meditatív hangörvényt. Kyuma Omusango Gwebalere címmel ismét tradicionális muzsika következett, ezúttal Ghanából. A dobok peremének ütésével esőhöz hasonló hangszín jött létre, ezt váltogatták a bőr ütésével. Ebben a műsorszámban csak hárman vettek részt.

Ezután Steve Reich Drumming című darabjának első része következett. Vajúdó, kicsit érdektelen zeneként kezdődött, mint valami vonatozás, ami azonban túl hangos ahhoz, hogy elaludj mellette. Néha szembe is jöttek szerelvények. Lassacskán azonban az egy-egy hanggal bonyolódó motívumok egy másik tudatállapotba ringatták a hallgatókat. Persze, aki hagyta magát. Az ilyesfajta zene hallgatásának ugyanis megvan a módja. Nem lehet szemlélődően kívül maradni rajta. Minden egyes előadóra külön-külön oda kell figyelni, a szerkesztést részeire bontani, felfedezni a szólamok szétcsúszását, az azonos motívumok más-más ütemhelyen való megjelenését vagy azt, hogy hogyan gyúr két szólamot néha eggyé egy harmadik. És még számtalan apróságot. S ezután lehet a részeket ismét összerakni egyetlen monoton egésszé. És akkor kikapcsol. Máskülönben unalmas.

Nem a zsinagóga felújítását kezdték el újra a koncert közben, csak egy asztalosműhelyből származó gerendakomplexum kopogott, recsegett, kattogott a Txalaparta címet viselő tradicionális baszk zenében. Egészen vastag ütőkkel, a falapokra merőlegesen szólaltatta meg a „hangszert” az Amadinda két tagja. A közönség jót derült az attrakción. Hát, az biztos, hogy szórakoztatóbb lenne, ha valamennyi építkezésen ilyen ritmusérzékkel megáldott ácsok dolgoznának. Még belépőt is szedhetnének.

A szünet előtti utolsó műsorszám Holló Aurél José című szerzeménye volt. A latinos vérmérsékletre nem csak a zenei anyag, hanem a hangszerhasználat is utalt. Ám megállt bennem az ütő, amikor a lefektetett gitárnak egyszerre többen estek neki dobverőkkel, közben akkordokat lefogva szerencsétlen húrokon. A hangszernek azonban láthatóan kutya baja se lett.

8e6719f6-0c45-4455-9b74-3e1d1a786689

A szünet után két nagyobb lélegzetű darab került sorra, Holló Aurél Zen Gardens és Váczi Zoltán Reconstruction című szerzeményei. Az előbbiben a szerző töprengőbb oldaláról is bemutatkozott. A José féktelen szenvedélyességével szemben ez a darab inkább sejtelmes, itt-ott vészjósló és mindenek előtt elgondolkodtató volt. Váczi Zoltán művében Bojtos Károly az ideális férjet testesítette meg, minden asszony álmát: a férfit, aki még a munkája közben is csak a háztartás ügyein töri a fejét és ráérő két percében gyorsan kiporolja a hangszerpark mögött felfüggesztett szőnyeget. Holló Aurél bezzeg a 25 darab söröshordóval, amiken játszott, valószínűleg nem tett túl jó benyomást a jelenlévő asszonyokra. A cirokseprűvel a kezében aztán talán javított valamit a helyzetén. Reconstruction. A szerzemény néha-néha leginkább egy szövőgyárat tűnt rekonstruálni, olyan átütő hangerővel szólt. Fülvédőket azonban nem osztogattak.

Az együttes 2004. október 15-től ütőhangszeres fesztivált rendez az Új Színházban, az Őszi Fesztiválon. A rendezvényen néhány darab a hétfőn este elhangzottak közül is újrahallgatható: az ugandai tradicionális zene, Lukas Ligeti több szerzeménye, köztük a Pattern Transformation, a Kyuma Omusango Gwabalere ghánai tradicionális zene és a teljes Drumming, Steve Reich szerzeménye.

(2004. augusztus 30. 19:00 Zsidó Nyári Fesztivál, Dohány utcai zsinagóga – Az Amadinda Ütőegyüttes koncertje; Tradicionális ugandai zene, Lukas Ligeti: Pattern Transformation, Kyuma Omusango Gwabalare, tradicionális ghánai zene, Steve Reich: Drumming, Part One, Txalaparta, tradicionális baszk zene, Holló Aurél: José – BeFORe John5, Zen Gardens, Váczi Zoltán: Reconstruction – BeFORe John6)