Menyhért, Mirjam

Gyermekopera a Holokauszt Emlékközpontban

2004.09.22. 00:00

Programkereső

Szívszorító opera bemutatóra kerül sor szeptember 27-én a Holokauszt Emlékközpontban. Hans Krása: Brundibár című, 1943-44-ben a terezini gettóban született gyermekoperáját láthatja a közönség. Előadja a svájci Mädchenkantorei Basel gyermekszólistái és kórusa, svájci "il mosaico" Ifjúsági Zenekar, és a Budapesti Énekes Iskola. Vezényel: Hermann Ostendarp.

A németek Terezin (Theresienstadt) városát jelölték ki a mintegy 80 ezer lelket számláló cseh zsidóság gyűjtőtáborának, amelyben másfél évszázaddal korábban a Habsburg Birodalom hírhedt politikai börtöne működött. 1941 és 1945 között zsidók tízezrei érkeztek ide, eleinte csak a cseh és morva városokból és vidékről, később külföldről is. Terezin helyzete azonban különleges volt a német haláltáborok között. A nemzetközi közvéleményt elámító német propaganda itt valósította meg a "Mustersiedlung" (mintaváros) koncepcióját, amellyel megmutathatták, hogy milyen "emberi" körülményeket jelent a zsidók kényszerlakhelyre telepítése. Ezért lehetett a terezini gettónak korlátozott önkormányzata, viszonylag gazdag kulturális élete. A németek cinikus tervük véghezviteléhez főként zenészeket tartottak fogva Terezinben, akik, amíg szükség volt a világ ámítására, művészetükkel a német háborús propaganda céljait szolgálták akaratlanul is. A Brundibár a terezini zenei élet legsikeresebb darabja lett. Az opera szerzője Hans Krása 1899-ben született Prágában, ahol ekkoriban három kultúra virágzott érdekes szimbiózisban: a cseh, a német és a zsidó. A prágai Német Művészeti Akadémián, majd Párizsban tanult zeneszerzést, a Brundibar című művét egy 1938-as, az ifjúság erkölcsi nevelését segítő állami pályázatra írta. A német megszállás miatt a pályaműveket nem értékelték.

A gyermekoperát az 1943. szeptember 23-i bemutatótól az 1944 szeptemberi transzportokig összesen ötvenötször adták elő, állandóan más-más szereplőkkel, mert a folyamatos auschwitzi deportálásokból nem maradtak ki a fiatal énekesek és zenészek sem. Az előadások, mint ahogy az egész terezini kulturális élet, a háborús propaganda eszközei voltak - a Vöröskereszt nemzetközi csoportja előtt is eljátszották a gyerekek a Brundibárt. Az eredeti tervek szerint csak zongorakísérettel adhatták volna elő az operát, de a tiltó törvények ellenére a németek hangszereket hozattak Terezinbe, így a gyerekek énekét egy kiváló muzsikusokból álló nemzetközi zenekar kísérte. Ezt Rudolf Freudenfeld vezényelte, és fennmaradt néhány név az első szereposztás főbb szerepeit éneklő gyerekek közül is. A terezini gettóban 1941 és 1945 között ötezer gyerek raboskodott, közülük alig háromszázan élték túl a háborút. Mindent, amire egy gyereknek szüksége van a felnőtté váláshoz - játék, tanulás -, megvont tőlük a gyilkos hatalom. Ezt a kis emberekre nehezedő nyomást tompította Hans Krása operája. Ha a valóságban nem is, legalább a színpadon a jó legyőzi a rosszat. A háború után Terezinben gyűjtötték össze azt a hárommilliónyi csehországi németet, akiket mint háborús bűnösöket kitelepítettek az országból. Ma a csehek nemzeti emlékhelye, amely a történelem tragikus pillanataira emlékeztet.

A Brundibar a régi cseh nyelvben morgós, mogorva embert jelentett. Több mint száz éve így hívták a cseh gyerekek egyik kedvelt meséjének gonosz darazsát, aki ellopta a szorgos méhektől a mézet. Ezt a mesét idézi fel Hans Krása híressé vált gyermekoperája, címszereplője a morgós vándormuzsikus. Az opera rövid története: Két szegény kisgyerek, Aninka és Pepicek, tejet vennének beteg édesanyjuknak, azonban pénz nélkül a Tejesember szóba sem áll velük. A gyerekek elhatározzák, hogy énekléssel keresik meg a tejrevalót, de Brundibár, a kintornás konkurenciát lát bennük, és elzavarja őket. A Kutya, a Macska, a Veréb és az állatsereglet siet a gyerekek segítségére, és a barátság erejével végül az ő énekük győz, így Aninka és Pepicek megvehetik a tejet édesanyjuknak.