Jácint

„Nyelvünk is foszlik, szakadoz…”

2004.09.28. 00:00

Programkereső

Szatmárnémetiben kollégium épül Makovecz Imre tervei alapján. A Rákóczi-év jegyében készülő épület nem csak az iskola, hanem a kulturális központ és a találkozási hely szerepét is hivatott betölteni a környék egyre szórványosabb magyarsága körében. A vállalkozás támogatására a Szent László Alapítvány jótékonysági hangversenyt rendezett 2004. szeptember 24-én este a Zeneakadémián. Az esemény fővédnöke Orbán Viktor, a műsor gondozói pedig Batta András és Kürthy András voltak. Az utolsó darab után Tőkés László püspök köszönte meg – a koncertrutinnal nem egészen egyező, mégis megható módon – a résztvevők, szervezők önfeláldozását.
063d0a14-b097-483f-998e-a317fb75f443

Bevezető szöveg helyett, üdvözlésképpen Fehér Ernő jelent meg a színpadon. A fiatal zongoravirtuóz alig várta meg, hogy elhaljon a taps, leült a hangszerhez és már szóltak is a XV. Magyar rapszódia első hangjai. Hozzám ugyan nem áll közel ez a darab, de helyhez és alkalomhoz vitathatatlanul illett; a Rákóczi-induló dallamával hatásosan és találóan kezdődött a hangverseny. Fehér Ernő előadása pedig bravúros volt és lehengerlő.

Herz Péter kolozsvári baritont Gyökér Gabriella kísérte zongorán igen érzékenyen és figyelmesen. Két Lajtha László feldolgozást adtak elő: a Két lába van a gólyának és a Mikor Csíkból elindultam… címűt. Előfordul, hogy egy tiszta, szép hangszínen előadott dalnak nem érteni a szövegét, pedig magyarul van. A fordítottjával azonban még nemigen találkoztam: a két Lajtha-darab minden szavát jól kivehettük, csupán a hangmagasságok váltak néhol bizonytalanná. Mindemellett a közönség nagyon élvezte Herz Péter előadását.

Négy alkalomhoz illő Kodály-mű következett; az Ifjú Zenebarátok Kórusát Ugrin Gábor vezényelte. Az együttes darabról darabra egyre oldottabb és felszabadultabb lett. A Fölszállott a pávában még néhol ingadozott a férfikar, az Ének Szent István királyhoz, A magyar nemzet és a Szép könyörgés azonban már átélten, biztosan és kifejezően szólt. Ugrin Gáborból a karzat soraiig is érezhetően sugárzott a hit: a darabok szépségében és erejében, valamint a célban, ami miatt ez a jótékonysági hangverseny létrejött.

Dvorák VIII. Szimfóniáját már kedden is meghallgathattuk a Héja Domonkos vezényelte Danubiától, és bőven lesz még alkalmunk a műben való elmélyülésre: 28-án, 29-én és 30-án a Matáv Szimfonikus Zenekar, október 11-én pedig a Budapesti Filharmóniai Társaság tűzi műsorára. Nem csoda: a mű csillogó, dallamos, színes, harmadik tétele pedig igazi slágerdarab. Annyira, hogy a keddi hangversenyen a nagy sikerre való tekintettel a Danubia Szimfonikus Zenekar ezt játszotta ráadásként.

A közönségnek most sem kellett csalatkoznia. Ugyan nem hallhatta kétszer a harmadik tételt, de tetszésének már az első tétel után hangot adott – sajnos tapssal. Egyébként tényleg szép volt az Allegro con brio: a csellószólam bársonyos, magvas hangon játszotta a főtémát, a rezesek pontosak voltak és tiszták, a fafúvósok pedig érzékenyen ellensúlyozták a tétel szenvedélyes, patetikus vonásait könnyed közbeszólásaikkal. Mostanában sok alacsony fuvolistát hallottam, úgyhogy külön öröm volt számomra, hogy ez a hagyomány nem folytatódott sem a keddi, sem pedig a pénteki koncerten. A koncertmester szólója a 21-i előadáson volt a meggyőzőbb, a zárótétel ellenpontos, variációs játékaiban viszont 24-én voltak a szólamok elkülöníthetőbbek.

Fehér Ernő játéka után a Szatmárnémeti Református Kollégium egy diákja Márai Sándor Halotti beszédét mondta el, intés- és figyelmeztetésképpen.

„Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margit-szigetet?…
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.”

Ez ellen küzdöttek az előadók és a közönség a Szatmárnémeti Kollégium támogatásával 2004. szeptember 24-én este a Zeneakadémia Nagytermében. A jelenlévők létszámából ítélve: sikeresen.

(2004. szeptember 24, 19:30 Zeneakadémia Nagyterem – A Danubia Szimfonikus Zenekar koncertje a Szatmárnémeti Rákóczi Kollégium javára; Liszt: XV. Magyar rapszódia; Lajtha L.: Mikor Csíkból elindultam, Két lába van a gólyának; Kodály: Fölszállott a páva, Ének Szent István királyhoz, A magyar nemzet, Szép könyörgés; Dvořak: VIII.Szimfónia; km.: Fehér Ernő, Gyökér Gabriella (zongora), Hercz Péter (ének), Ifjú Zenebarátok Kórusa (karig.: Ugrin Gábor); vez.: Héja Domonkos)